Totaldamage

Szinte elhalványult az a tény, hogy a váltósúly lineáris bajnoki státusza volt a tét a mérkőzésen. Floyd WBC és WBA (super) övei mellé Manny hozta WBO címét, emellett azonban mindenki a halhatatlanságról beszélt, ugyanis a mérkőzés győztese a boksztörténelem egyik mérföldkövének számító küzdelem diadalát húzhatta be a neve mellé. Az összeesküvés elméletek szerint Floyd akár képes lett volna veszíteni is, hogy egy visszavágóval dédunokáinak is biztosítsa a megélhetést, de ez csak a hype része volt, ugyanis Floyd mindig, mindenkit, bárhol és bármikor kiismer és megold. Ez pedig nem csupán keretbe foglalja nagyságát, de egyben a hajnali mérkőzést is leírja. 

Az első hat menet az előzetesen várható, a két bunyós közötti stíluskülönbség kontrasztját hozta. May az okos jabjei és jobbosai mögött dolgozott, míg Manny a köteleknél tört agresszíven előre. Függetlenül attól, hol voltak a ringen, Money jól tartotta a távolságot, a kontra ütéseivel többnyire neutralizálni tudta Manny akcióit. Pacman a harmadikban tudott villanni, mikor is egy kemény balosa talált, melyet Floyd a köteleknél akart kipihenni, Pac viszont ráküldte a nehéztüzérséget. Befejezni nem volt lehetősége a meccset, egy pontot tudott ezzel talán elcsalni. A negyedikben ismét komolyabban Manny jött előre és talált, talán ez volt a legjobb menete. A hatodig menetig a filippínó ritkán villantott, de azok komolyak volt, ezt követően azonban Floyd könyörtelenül átvette a ringet és saját mérkőzését játszotta. Tette azt azután, hogy a hetedik előtt faterja alapos fejmosást osztott ki neki verbálisan. 

May táncolt, a lábmunkája mesteri volt, meglepően aktívan használta jabjét, Pacman pedig egyszerűen nem találta őt, nem tudta a távolságot lelopni és ellőni a kombinációit, vagyis a hetedikg menettől nem tudotta érdemben veszélyeztetni Mayweathert. Az utolsó két menetre Manny úgy tűnt, el is fáradt, a 11,-ben egy lézer jobbost nyelt be, úgy tűnt ekkor, hogy már aligha jelenthet veszélyt a veretlen bajnokra. Az utolsó menet nem feltétlenül volt méltó az évszázad mérkőzés titulushoz. Floyd keze a magasban volt, ünnepeltette magát, ahogy Manny is győztesnek hitte magát, a pontozók pedig 118-110, 116-112 és 116-112 arányban egyhangú pontozással biztosították Floyd karrierjének megkoronázását. 

Nem feltétlenül igazolta a mérkőzés azt az előzetesen felépített hype-ot, amit köré fontak, ezt Floyd és Manny stíluskülönbsége, az öt évnyi késés is valahol prognosztizálta. Számtalanszor elhangzott az alaptézis: Floyd kontrabunyós, jönni kell és nyomás alatt tartani, magas tempót diktálni, máskülönben megesz kintről. Pacmannek voltak jó pillanatai, de túl kevés és hangsúlyos ahhoz, hogy megzavarják Floyd dominanciáját, a sebessége és kiszámíthatatlansága  eltűnt. A korábban megszokott nagy számú találatát nem tudta hozni, egészen pontosan 80 találata volt, míg Mayweather, aki jóval kevesebb ütést indított, 140 találatot ért el. Floyd így tudta hozni a kiszámított Mayweather-bunyót, melyet csak pillanatokra tudott megzavarni Pac, másrészről a látvány és izgalom elmaradt. May bunyója tökéletes, de nem minden rajongót szolgál ki.  

Mögöttünk van tehát generációnk legnagyobb ökölvívó mérkőzése, emészteni kell még kicsit, érezni az ízét, hogy megfelelően értékelni és feldolgozni tudjuk. Annyi azonban érezhető, hogy a két név miatt emlegetjük majd ekként ezt a mérkőzést és nem feltétlenül a ringen látottak miatt. 

Mayweather jelezte, szeptember jöhet még egy meccs, de az lesz az utolsó, vagyis a 49-0 mérleg a karrierjének utolsó tervezett mérföldköve.