Rousimar „Toquinho” Palhares ismét egy gyors submission győzelmet könyvelhetett el hétvégén, ezúttal a veterán Jon Fitch ellen, mely egyben WSOF címvédés is volt a részéről. Palhares hírnevét a kivételes submission játékának köszönheti, amivel elsőrangúan támadja ellenfelei lábait, aminek a vége gyors kopogás. Jobb esetben ez még azelőtt következik be, hogy komoly sérülés lenne a vége.
Egy rosszabbul sikerült esetnek is köszönhető, hogy Toquinhot kitették az UFC-ből, persze a pozitív doppingteszt sem lendített a helyzetén. Mivel már sokadik, etikailag kérdéses lábfeszítéses győzelmét aratta, ismét felerősödtek az őt támadó hangok a médiában. Amikor azt kérdezték tőle, hogy szerinte nem tartja-e túl sokáig a feszítéseket a következőket nyilatkozta.
„Már régóta küzdök ezekkel a kritikákkal, de nem értem, egyesek miért akarnak megalázni. Bemegyek a ketrecbe és próbálok olyan jó lenni, amennyire tőlem telik. Nem fogom vissza a submissiont.”
„Vannak harcosok, akik még kétszer, háromszor megütik az ellenfelüket, az után, hogy azok padlót fogtak. Vagy, nézzétek meg Ronda Rouseyt, mennyi ideig tartja a karfeszítéseit. Nem hinném, hogy rosszul csinálja azt, amit csinál. Ebben a sportban nem éled túl, ha nem tartod a pozíciót elég szorosan. Úgy hiszem, hogy csak azt tettem, ami a győzelemhez kellett. Nem csináltam semmi rosszat. Csak meg akarnak alázni, amiért subbolom az ellenfeleimet, vagy valami más okból, nem tudom.”
Toquinho jelenleg hárommeccses győzelmi szériát tudhat maga mögött és a WSOF váltósúlyú bajnoki övét. A következő címvédése előtt, azonban legalább egy térdműtéten át kell esnie, mert az edzőtábor alatt összeszedett egy komolyabb sérülést. A műtéttel és a jövőjét firtató kérdésekkel kapcsolatban csak ennyit mondott:
„Ezek bonyolult műtétek, de lesz időm felgyógyulni és még erősebben térek vissza!”
Személy szerint agyon szeretem Rousimar bunyóit, az egyik élő példája annak, hogy mennyire hasznos a ketrecben a földharc. Sajnáltam mikor elküldte az UFC, de ez már egy régebbi történet. A feszítéseinek etikussága azonban rengeteg kérdést vet fel. Lehet támadni, olykor jogosan is, hogy túl sokáig tartja nyomás alatt az ellenfelei ízületeit, de a másik harcoson is múlik, hogy mennyi fájdalmat hajlandó elviselni, valamint a bírón is sok a felelősség, hogy mikor szünteti be a küzdelmet.
Egy kiütés esetén talán könnyebb dolga van a sporinak, mint egy feszítést illetően. A harc hevében, az összegabalyodott végtagok között nehéz tisztán látni, hogy mikor is kell közbelépni. Emellett az ízületi feszítések egyik sajátossága, hogy sokszor már csak akkor fájnak, amikor megtörtént a baj. Nektek mi a véleményetek? Rousmiar Palhares rombolni megy a ketrecbe túl az erkölcsileg elfogadható mértéken, vagy csak azt teszi, ami szükséges a győzelemhez?
Utolsó kommentek