Totaldamage

Küzdősportokban ritkán látni olyan szintű kavarást, mint ami a tegnapi GFC gála főmeccsét megelőzte. A dubaji kickbox rendezvényen Badr Hari csapott volna össze Patrice Quarteronnal, de a találkozót az utolsó pillanatban elkaszálták. Quarteron repült, a helyére Arnold Oborotov ugrott be, és szenvedett borítékolható KO-vereséget az első menetben a holland-marokkóitól.

A Quarteron kirúgását megelőző események annyira börleszk-szerűek, hogy az már gyanús. Idézem az előző posztom:

Quateron nyilvánosságra hozott egy felvételt, amin az ő csapatából valaki és Hari edzője, Mike Passenier telefonon beszélnek. Ezen a felvételen Passenier megpróbálta rávenni a franciát, hogy mondja le a meccset. Egy marokkói gálát helyezett kilátásba, dupla fizuval és – Hari révén – jóval nagyobb közönséggel. Quateron ahelyett, hogy fogta volna a pénzt, a felvételt a netre töltötte, és a mellé csatolt monológjában ízesen bitchnek (ebben a szövegkörnyezetben kb. beszari fasznak) nevezte a holland-marokkóit. A gála előtt csak találgatni lehetett, mi lesz a meccsel, végül Hari és a GFC-elnök Amir Shafipour tegnap kamera elé ült, és kijelentették: Quateron repült a gáláról, Hari meglepetés-ellenfelet kap.

Ez tehát a gála története, de lépjünk egyet vissza. A Quarteron-videó nyilvánosságra hozatala után Passenier rögtön kijött egy sajtóközleménnyel, amiben igyekezett tisztázni a helyzetet:

A hívásról készült videó kapcsán szeretném elmondani a saját nézőpontomból a sztorit, mielőtt ez az egész túlpörög. A hívás hátterében az állt, hogy egy hatalmas gálát szerveznek Marokkóban. Itt kell megjegyezzük, hogy Badr Hari rettentő népszerű a hazájában, egy ottani gáláról álmodik, és elképesztő várakozás övezné a rendezvényt. Ez lenne a legnagyobb küzdősport esemény Afrikában a zairei Ali – Foreman meccs óta, 45 – 50.000 fős közönséggel számolunk.

 

Erre a gálára kerestük a megfelelő ellenfelet. Arra jutottunk, hogy franciául beszélő bunyóst kell találnunk ahhoz, hogy igazán izgalomba hozzuk a marokkói közönséget, mert ezt a nyelvet valamilyen szinten mindenki beszéli, nem úgy, mint az angolt, ami még mindig problémát okoz a legtöbb embernek. Ráadásul Patrice nem olyan fickó, aki visszahőköl a trash talktól, és pontosan tudja, hogy kell használni az internetet ahhoz, hogy személyessé tegye a meccseit. Ezért gondoltuk azt, hogy okosabb lenne még most megtenni neki az üzleti ajánlatot a meccs áthelyezésére, mert ha kiütnék, vagy bármely más módon vereséget szenvedne egy másik ellenféltől, sokkal nehezebb lenne felépíteni a marokkói találkozót. Ha Badr mondta volna le a meccset, annak nagyon komoly következményei lettek volna a GFC-re nézve.

 

A telefonon nagyon nagylelkű ajánlatot tettünk Patrice-nak, megdupláztuk volna a fizetését, és még előleget is adtunk volna neki, amiből fedezhette volna a GFC-meccs edzőtáborának költségeit. Ennyi a sztori. Azóta megbeszéltük ezt a GFC-vel is, ők pedig maximálisan megértőek voltak, és szerettek volna olyan megoldást találni, amely mindhárom fél számára előnyös. Kár, hogy Quarteronék úgy vágták meg a beszélgetést, hogy Badrt ijedtnek mutassák, de ez róluk többet elmond, mint rólunk. Mindezek ellenére nem vagyok dühösek, sem keserűek, és folytatjuk Afrika legnagyobb küzdősport gálájának szervezését.

Tökéletesen érthető magyarázat, a döntés üzleti és abszolút logikus. Mégsem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez a teljes verzió, és nem rejteget a sztori további rétegeket. Persze nem arra gondolok, hogy Hari tényleg beszart volna – nyilvánvalóan mindig is ő volt a meccs toronymagas esélyese, és abban is biztos vagyok, hogy Quarteron sem azért kezdett bele a biztos kirúgását jelentő leleplezős-pussyzós kampányba, mert féltette az egészségét. Ezen a szinten ilyesmiről szó sincs: még ha csak etetőanyagnak dobnak be a ringbe/ketrecbe, akkor is végigcsinálod a küzdelmet, aztán hazamész a sebeidet nyalogatva elégedetten pénzt számolni.

Quarteron előtt két út állt: elfogadni a nagy fizut, vagy elfogadni a még nagyobbat. Bármekkora mamlasz is a francia, kizártnak tartom, hogy büszkeségből, sértettségből, vagy csak simán őrültségből lemondott volna a pénzről. Árulkodó jel lehet az is, ahogy Passenier közleménye alapján a GFC hozzáállt a dologhoz.

Szerintem simán lehet, hogy az egész balhét előre megszervezték. A telefonos beszélgetés egy előre egyeztetett forgatókönyv szerint alakult, a videó és a pussyzás pedig médiahack. Így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad: a GFC-nek valójában tökmindegy volt, kit küld a kötelek közé a szupersztár Hari ellen, ha egy nyugdíjas sakkedző virít mellette a plakáton, akkor is özönlöttek volna az emberek a gálára. A kaszálás így megvolt, Oborotov eljátszotta az áldozati bárány szerepét, a mocskosszájú és remekül marketingelhető Patricet pedig nem ütötték ki – azaz még mindig simán van vonzereje egy Hari – Quarteron meccsnek, sőt, most lehetne csak igazán nagyot kaszálni vele, naná, hogy a marokkói gigaeseményen.

Quarteron a gála előtti sajtótájékoztatón alázza Harit 

Ha ebből a kifacsart helyzetből nézzük a dolgot, Quarteron árfolyamát eléggé meg is dobhatta ez az akció: jelenleg ő a marokkóiak nemzeti hősének legfelháborítóbb ellensége. És a börleszkfesztivál nem állt le – az én agyam ugyan nem viszi a franciát, de Quarteron twitterére pillantva többször szúrtam ki Hari nevét, mint ahányszor egészséges lenne, és a fenti videót is kétszer posztolta az Évry-i nehézfiú. Ő élvezkedve fürdik a botrányban, és egyáltalán nem bánja, ha az tovább dagad.

Szóval itt az én megfejtésem az utóbbi idők legWTFebb kickbox eseményére: a GFC leszervezi a sport egyik legjobb és leghírhedtebb nehézsúlyúját, szerez neki egy verhető, de mocskolódásban, marketingben elsőosztályú ellenfelet, aki munkához lát, és beszólásaival, videóival elkezdi felépíteni a meccset. Csakhogy annyira jól megy neki a dolog, hogy az felkelti az afrikai gála előkészítésén munkálkodó edző figyelmét, aki rövid gondolkodás után úgy dönt: ő lenne tanítványa tökéletes nemezise a gigaeseményen. Ki kell vásárolni a GFC-ből és áthelyezni a meccset Marokkóba. Az edző meg is keresi az ötlettel a szervezetet és a harcost is, és mindkét további fél kitűnőnek találja a tervet. Egy egyszerű kamusérülés miatti visszalépésnél viszont sokkal ügyesebben és felháborítóbban is el lehet intézni a dolgot, így kerül képbe a hívás rögzítése, a pussyzós videó és a nagy dérrel-dúrral történő kirúgás, amit további mocskolódás, azaz további marketing követhet – immár Marokkó felé kacsintgatva.

Persze semmit sem tudhatunk biztosan, és esélyünk sincs arra, hogy a szervezők kártyáiba belepillantsunk – engem mégis meglepne, ha ennyivel le is zárulna a Hari – Quarteron arcoskodás.