Totaldamage

Kezdjük azzal, hogy egy igen komoly estét és cardot zártunk tegnap/ma hajnalban. Jobbnál jobb meccsek, párosítások és az év eddigi legjobb nehézsúlyú küzdelme jellemezték a UFC on Fox 11-et. A prelimek a lentebbiekbe nem is nagyon férnek bele, pedig..

Thiago Alves nem úgy nézett ki, mint aki két éve nem versenyzett - ellenfele, Seth Baczynski az elején még próbálkozott elkörözni a gyilkos jobb lábtól, de Alves belőtte a távot és komoly lábrúgásokat vitt be. A második menetben még sebességet is váltott és ütésekkel, további durva rúgásokkal puhította Baczynski-t, aki kicsit szétnyílt, lábain pedig látszott a rúgások által kivetett könyörtelen "adó". Megpróbált mindent, hogy földre vigye Alves-t és az utolsó menetben beleadott apait-anyait, de Alvesnak mindenre megvolt a válasza. A pontozólapokon végül egyértelművé vált az eredmény: 30-27 Alves javára.

Jorge Masvidal nem csak, hogy a legjobb formáját hozta, de Pat Healy-t saját erősségeiben is legyőzte. a ketrecnek szorításos fárasztás, levitel taktikája nem vált be, mivel Masvidal újra és újra kiszabadult, az oktagon közepén pedig szétszedte Healy-t. A harmadik menetben már egyértelmű volt, hogy Healy-n csak a csoda segíthet, de az elmaradt. A bíróknál Masvidal egyértelmű, 30-27, 30-27 és 29-28 pontokkal nyerte a találkozót.

Khabib Nurmagomedov és Rafael dos Anjos utóbbi 5 meccsüket mind megnyerték. Ahogy egy bizonyos filmben elhangzott: csak egy maradhat. Dos Anjos párszor megvillant az első menetben, de a "szerencse" hamar fordult. Khabib az agresszor szerepére váltott, sorra hozta a földre-viteleket és a GNP-t. Ha valami, az mindenképp egyértelművé vált, hogy a súlycsoportban mindenkinek nagyon komolyan rá kell feküdnie a birkózás gyakorlására, aki még ne tette volna ezt meg. Nurmagomedov egyértelmű pontozással, 30-27-re vitte a találkozót.

Yoel Romero. Mit lehetne mondani? A 36 éves kubai, aki 2000-ben ezüst érmes volt az olimpián birkózásban, bár nem épp a fiatalok közé tartozik, tán épp az idő szorító fogai miatt rohamléptekkel fejlődik. A tehetséges, nála jóval fiatalabb Brad Tavares-t egyszerűen lehengerelte. Világszínvonalú birkózás, szinte ijesztő ütőerő jellemzik a kubait, aki folyamatos levitellel puhítgatta, idegesítette ellenfelét az első menetben. A másodikban Tavares beugrott a trükknek, előre támadt, mire egy nagyon kemény könyökösbe szaladt bele, ami fel is nyitotta. A harmadikban Tavares már érezte, hogy gond van, de a menet felénél körülbelül Romero megint levitte, a záró pillanatokban pedig egy újabb nagy dobás következett, ami végleg megpecsételte Tavares estéjét és a találkozó végkimenetelét. Romero egyértelműen, 30-27-re vitte a meccset.

Donald Cerrone és Edson Barboza találkozóján nagyjából három percig úgy tűnt, hogy egyszerűen a két harcos nincs egy szinten. Barboza mindenben jobbnak tűnt és ízekre tűnt szedni Cowboy-t. De ez az MMA, ahol klisé vagy sem, tényleg egyetlen pillanat alatt minden megváltozhat. Egy balos jab-vel Cerrone leküldte Barboza-t, rápattant és a hátára tekeredett. Az eredmény: első menetes RNC, 3:15-nél. Akik szeretjük, többek között ezért szeretjük Cowboy-t - egyetlen hiba és máris két kézzel kap a lehetőség után, mindent megtéve azért, hogy  befejezze meccseit.

Miesha Tate és Liz Carmouche találkozójának az érdekessége, hogy az egyébként rendkívül piszkosan küzdő Tate két menet után ébredt fel saját bevallása szerint is és kapcsolt sebességbe. Az utolsó öt percben mindent megtett, hogy befejezze, de az RNC kísérlet nem vált be, mert a rendkívül ellenálló Carmouche egyszerűen nem adta magát. A pontozólapokon Tate felé billent a mérleg, egy 30-27 képében.

Fabricio Werdum és Travis Browne meccsével kapcsolatban bizony igen sokan tévedtek. Rég láthatták Werdumot és tán elfelejtették mennyit fejlődött, valamint bizonytalankodtak, hogy melyik Werdum érkezik a meccsre: az Overeem ellen magát eldobáló és hátán fetrengő Werdum, a már-már inkább kickbox irányba elmozdult Werdum (akit Roy Nelson ellen láthattunk) vagy a Nogot suboló verzió.

Nos, Werdum minden értelemben irányította a küzdelmet - az elején egy Brown levitel és némi "kalapácsos" puhítás után hamar fordult a kocka. Werdum felkelt és onnantól a kormány az ő kezében volt. Browne-t UFC karrierje során először levitték. Ugyan felkelt, de szédítő egyveleg fogadta: ütések, térdesek a clinch-ből és pörgő visszakezesek. A második menetben testrúgásokkal, gyomorszájasokkal, belső combra mért rúgásokkal puhította tovább 'Hapa'-t, akinek nem igazán volt válasza a rá záporozó büntetésre. A harmadik menetre Browne lefulladt, köszönhetően a módszeres fárasztásnak - a testrúgások, az ütések száma, a levitelek mind kivettek Browne tankjából.

Nem viccelek, ha azt mondom, hogy ez eddig az év nehézsúlyú meccse, sőt, lehet, hogy az is marad. A kardió, a technika, a kitartás, ami mindkét harcost jellemzi, az apróbb és finomabb, szubtilisebb technikai dolgokkal együtt könnyen lehet, hogy a súlycsoport jövőjévé teszik mind Werdumot, mint pedig Browne-t. Sokan vártunk már erre: nehézsúlyúakra, akik mindenre képesek: jók a földön, jó a technikájuk és kibírnak több menetet is.

Hol van már az a bizonyos 'új faj', azok a 240+ fontos Shane Carwinok vagy Brock Lesnarok? Azzal a fizikummal, kardióval lehetetlenek az ilyen teljesítmények. Carwin a második menetben azonnal lefulladt (összesen két meccse jutott el odáig), Lesnar pedig összecsuklott a nyomás alatt, amit egy másik olyan ember ütése jelentett, aki súlyban nem volt messzebb tőle 30 fontnál. Ez az új generáció - a Werdumok, Browne-ok, akik átlagos méretűek és nem 300 fontos gorillák. Akik képesek több menetre és a visszatérésre, a meglepetésre, mikor ellenfelük esetleg elfárad és lelassul.

A pontozólapok egyértelműen mutatták, amit mi is láthattunk: 49-46, 50-45 és 50-45 Werdum javára, akinek következő ellenfele a már korábban garantált Cain Velasquez lesz, Mexikóban. White kicsit kritizálta ugyan a brazilt, hogy túl biztonságosra vette a figurát és befejezhette volna a találkozót, amit Werdum kicsit el is ismert, de nagy butaság lett volna gondatlanságból belerohanni valamibe. Korábban már garantált volt a címmeccse, de Cain sérülése és az elhúzódó rehab miatt kényszerült a Browne elleni meccs bevállalására, így pedig nagy kár lett volna, ha egy apró hiba miatt elúszik a lehetősége, hogy az övért küzdhessen.