Újabb Cápatámadás Magyarországon – ha sablonos címmel akarnék élni, akkor kezdhettem volna így is az írást. Pár évvel ezelőtt még beérhettük volna a szalagcímmel, de a kérdéseimre kapott válaszok alapján nekem úgy tűnik, hogy mára a Cápa becenevet „kinőtte” Dietz Gusztáv, elérve azt a szintet, ahol a tényleges „harcos” kifejezés kezdődik.
Három év után tegnap a Seniorkempo elnevezésű versenyen tért vissza. Az ezt megelőző időszakról, a tegnapi mérkőzésről, és kicsit a magánéletről beszélgettünk.
„Sajnos a meccs előtt kihagytam több évet, az utolsó 4es tornám 3 éve volt és sajnos ott is kikaptam a döntőben a Kalmár Pistitől. Tudom, hogy vannak még hiányosságaim, nem elégszem meg a földön szerzett eredményeimmel. Folyamatosan edzem kézre, lábra is.. Elmegyek pofonért bárkihez. Itthon borzasztóan jó bunyósok vannak, komoly klubok és egyre többel tudunk érdemben együtt dolgozni. Remélem lesz ennek hozadéka is a közeljövőben. Tegnap már egy tanítványunk, Calvaruso Lajos Ausztriában állt helyt gyönyörűen, és ez a cél, külföld! Azt szeretném elérni, hogy végre ne itthon verjük egymást körbe, hanem bebizonyíthassuk a világnak, hogy méltán vagyunk harcos nemzet! Nem nekem áll már a zászló, huszonéves fiatalok sorakoznak, a Növényi Akadémián Galbács Máté például, 16-0-s mérleggel, hogy egy kicsit hazabeszéljek. A tanítványok sikereinek jobban tud örülni az ember, mint a sajátjának sokszor és már ők jönnek igazából! Azért próbálkozom én is a még a háttérben, csendben, de én már csak magamnak bizonyítok.”
Mi motivált a mérkőzés előtt a visszatérésben?
Gulyás Zsolti egy nagyon eredményes, jó nevű bunyós. Az első magyar ketrecharcos! Egy igazán jó ember, gondoltam bunyózunk egy jót! Nyerni szerettem volna, de nemhogy nem nyertem, a második menetben még padlón is voltam. Elvállaltam egy számomra idegen szabályrendszert, ami azt gondolom igazából nem kedvezett az én játékomnak. Megpróbáltam, nem sikerült, lehet nem ártana gyakrabban próbálkoznom!?
Hogy alakult számodra a küzdelem?
A meccsről el szeretném mondani, hogy Sanyamanónak valóban átkozottul kemény keze van, viszont nyaka nincs.. ebből adódóan az állát eltalálni szinte lehetetlen! Fojtás sem ment fentről, egyszerűen lecsúszott a kezem. Nekem a bokszkesztyű sem kedvezett, elvette a fogásbiztonságomat, és hát a földről mindig fel lettünk állítva, így ott én nem igazán dominálhattam. Kaptam eleget, a másodikban egymás után kétszer voltam meg állon, így kicsit muszáj volt leülnöm a seggemre. Utána már nem jött ki úgy a harmadik menet sem, kicsit szétesett a mozgásom. Elvesztettem, tudom, az számít igazából, kinek emelték fel a kezét, de én már ott tartok korban, hogy nekem a részvétel is fontos és az is marad, remélem még jó darabig. Legközelebb jobb leszek, ígérem, a verségből lehet tanulni, a győzelemből nem.
Hol készültél a mérkőzésre?
A Növényi Akadémián, elsősorban Növényi Norberttel és a saját csapatommal.. de voltak remek bokszoló sparring partnereim, kényeztették a lábamat remek ütőrúgó iskolások. Sokan vannak, és senkit nem szeretnék kihagyni, ezért így köszönöm meg és persze személyesen, azaz dolgozunk tovább, és én még jobban odafigyelek, ígérem mindenkire!
Zárásként, és nem utolsó sorban a családról pár szót:
Erősen a Családról szól az életem, pontosabban az egész életem másokról szól már. A Család az első természetesen, utána a tanítványaim, a munkám.. nem utolsó sorban a Barátaim és ez így van jól! Minden túlmutat már rajtam és azt kell mondjam ez örömmel tölt el! Igyekezni fogok hozzáadni az életükhöz, amíg csak bírok.. az ő eredményeik, az ő sikereik már az enyémek is. Elfogadás és a szeretteim öröme, ezek foglalkoztatnak mostanság! A Lányom akkor is kiugrik a bőréből, mikor hazamegyek, ha vesztesen érkezem, ez a legfontosabb a világon! Úgy jó minden, ahogy van! Köszönöm!
- Soleado -
.
Utolsó kommentek