Különböző forrásokból származó jelentések alapján, Semmy Schilt szívproblémák miatt azonnali hatállyal visszavonult. A GLORY vagy Schilt még nem adtak ki hivatalos közleményt az ügyben.
Schilt visszavonulása, amennyiben igaz, nagy változásokhoz vezet, hiszen megnyitja a nehézsúly kapuit az öv előtt a többieknek (gondoljunk itt Sakira, Ghitára vagy Spongra). Schiltet mindig is elég sokan kritizálták stílusa miatt, sikereit főleg magasságának betudva, de függetlenül attól, ki mit mond, eredményei tagadhatatlanok:
Semmy négyszeres K-1 Grand Prix bajnok, amivel fej-fej mellé került a rekordszámú GP győzelmek terén a legendás Ernesto Hoost-val. Aztán ott van egy Glory Grand Slam cím, ami igazából akár úgy is vehető, mint egy ötödik K-1 győzelem.
Schilt a sport minden legendás alakjával megküzdött és legyőzte őket. Badr Hari, Ghita, Saki, Bonjasky, Le Banner, Hunt, Ray Sefo, Aerts, Hoost mind elbuktak ellene. Karrierjének mérlege 43-6-1. Tizenegy éves profi pályafutása során egyetlen egyszer fordult elő, hogy Semmi részt vett egy bajnokságon és nem nyerte meg azt.
Egy időben kipróbálta magát az MMA-ben is - rajongók láthatták a Pancrase-ben (ahol övet is nyert), a UFC-ben (2001-ben) és a Pride-ban is. Bár itt nem ért el akkora sikereket, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy vereségei olyanok ellen jöttek, mint Fedor, Barnett, Minotauro, Kharitonov. Kickbox karrierje előtt Schilt egyébként egy nagyon sikeres karate versenyző volt.
Visszavonulása igazi veszteség lenne a sport számára. Schilt egyike a nagy öregeknek, aki a nehézsúly vitathatatlanul legeredményesebb harcosaként vonulhat vissza.
Augusztus 10-én jön a soron következő gála a World Series of Fighting szervezet háza táján. A főmeccsre már beszervezték Tyron Spong-ot, de hogy a K-1 valamelyest örökéletű maradjon az MMA-ban, arról Ray Sefo is gondoskodik majd. Sefo eredetileg is ott lett volna a gálán, hiszen ő az WSOF elnöke, ám ezúttal nem csak munkahelyi kötelességének tesz eleget, hanem 42 évesen ismét harcolni készül. Mondjuk ellenfele sem sokkal fiatalabb, Dave Huckaba a 39.-ik életévét tapossa, ami pedig a mérlegét illeti: 20 győzelem (16 K.O. vagy T.K.O.) és 5 vereség. Ha azt nézzük, nem rossz választás Sefo-nak, hiszen valószínűsíthető, hogy mindketten az állóharcot erőltetik majd, ami az új-zélandi legenda malmára hajthatja a vizet. Ray-nek sem könnyű kiszállni a bizniszből…
Több mint 1 hónapja hivatalossá vált, hogy miután Lil Nog megsérült, Sonnen vette át a helyét, hogy megütközzön a korábbi félnehézsúlyú bajnok, Shogun Rua ellen. Ha trash talk, akkor Chael nem arról híres, hogy homokba dugja a fejét, pimaszul odalöki a mondandóját. Ez egyelőre nem történt meg Rua szerint, legalábbis az általa adott interjúból ez derült ki:
„Tiszteletlen volt Nogueira-val és Wanderlei-el szemben is, de rólam még mindig nem mondott semmit. De az, hogy Wanderlei-t a szájára vette, az sok. Chael egy nagyon megosztó személyiség, aki szeret sokat beszélni, engen ez azonban nem érdekel. Biztos, hogy előbb-utóbb engem is megtalál, de a mondanivalói semmilyen hatással nem lesznek rám.”
Na jó, egy kicsit b*zi voltam a címválasztással, nem Fedor tér vissza a nyugdíjból, hanem Alex kapott egy újabb meccset a Legend Fighting Show-tól. Miután legutóbb 'elsőmenetbenkopogniszoktam Bob Sapp meg sem izzasztotta, most visszavághat Mirko Cro Cop-nak a kilenc évvel ezelőtti vereségért. Akkor a horvát hozta a temetős köríves gyilkost, Alex is benézte a csapást.
Most azonban más idők járnak mindkét harcos tekintetében. Mirko azt mondta az UFC-től való visszavonulásakor, hogy az MMA-t már nem erőlteti, marad a kick-box-nál, de eztán csak kibökte, hogy hiányzik neki a gurulás is. Alex meg kolostorba ment, miután az M-1 Global kidobta őt vereségei és állítólagos Hepatitis fertőzés emiatt, az LFS meg visszarántotta őt a lélek útjáról Bobby fiú kedvéért. Szóval novemberben Moszkvában jön a két régi motoros összecsapása.
Bár az igazán magasszintű kickbox küszködik, hogy visszanyerje helyét és ismét lábra álljon a küzdősportok változó vidékén, a GLORY mindent megtesz, hogy ezen változtasson.
Történet
Az egész 2006 körül kezdődött, amikor is a mára elég híressé vált holland promóter Bas Boon összeállt az egyik legismertebb edzővel, Martijn de Jong-val és a médiaszakember Bertrand van der Ryd-vel. Aztán elég sok minden történt, mígnem 2009-ben már akkora nevekkel dolgoztak, mint az akkori esemény címmeccsét vívó Alexey Ignashov és Semmy Schilt. Ez volt az első, amit már az USA-ban is adtak.
Aztán 2010-ben megindult az ún. Glory World Series, ami tulajdonképpen egy 8 emberes középsúlyú MMA versenysorozat volt, nehézsúlyú kickbox versennyel összekötve. A finálé 2011 Májusában, Moszkvában volt (United Glory 14), ahol is Gokhan Saki nyerte a kickbox versenyt és az azóta a UFC-ben bunyózó Siyar Bahadurzada az MMA versenyt.
Mikor 2011-ben már erősen kezdtek látszani a világ legismertebb és legszínvonalasabb meccseit addig "összerakó" K-1 anyagi problémáinak súlyos hullafoltjai, páran megpróbálták megvásárolni a márkanevet. De az események máshogy alakultak, így végül a befektetők egy teljesen új szervezet elindítása mellett döntöttek, GLORY néven, miután megvásárolták a United Glory, a Golden Glory és az It's Showtime márkákat.
Ezután leszerződtették a világ top tehetségeinek színe-javát: Peter Aerts, Remy Bonjasky, Semmy Schilt, Gokhan Saki, Daniel Ghiţă, Albert Kraus, Giorgio Petrosyan és Yoshihiro Sato mind hozzájuk kerültek, az egykori United Glory, Golden Glory és It's Showtime főnök Bas Boon, Martijn de Jong, Simon Rutz pedig GLORY-szaktanácsadók lettek. Mindezek után 2012-ben a GLORY szövetséget kötött Ázsia vezető MMA szervezetével, a ONE FC-vel.
A sarokkő
Az elmúlt évtized vitathatatlanul egyik legjobb harcosa, tulajdonképp gyakran egyedül kellett vigye a sportot a hátán és helyt álljon, mikor mások lesérültek, börtönbe kerültek, vagy elhagyták a kickboxot az MMA kedvéért vagy más miatt.
A neve az átlag rajongót is becsábítja, ezzel pedig tulajdonképpen majdnem bármelyik küzdelmét eseménnyé téve. Ismerik, vonzza a figyelmet és fizetnek is érte, hogy lássák. Nem nehéz hát belátni, hogy miért is szeretne építeni rá a GLORY és miért akarják megmutatni őt minden komolyabb eseményükön. Spong nyugaton egyfajta rocksztár-státuszban van, de mint azt az alábbiakban meglátjuk, nem biztos, hogy most a kickboxnak erre van szüksége.
Kétségtelen, hogy Spong sok pozitívumot hoz a sportnak. Sokaknak már az is nagyon szimpatikus, hogy szemmel láthatóan sem az övek, sem a személyes diadalok nem érdeklik túlzottan. Karizmatikus figura, aki nagyon is észnél van és teljesen elutasítani látszik azt, hogy a játékszabályok szerint játsszon. Mindezekből elég sok a már általunk is bemutatott rövid dokufilmből is kitűnhetnek, a 'The King of the Ring'-ből.
Leggyengébb láncszem?
Azonban van egy elég nagy probléma, ami még komoly fejtörést okozhat a GLORY-nak. Spong nagyon szereti 'támogatni a családját' és ha róluk van szó, egy szempillantás alatt dobná a GLORY-t valami másért, ahol többet fizetnek. Olyasvalaki köré pedig, aki csakis az anyagi biztonság érdekében csinálja, elég nehéz egy promóciót felépíteni, nemhogy egy sportot (Amerikában ugyanis a kickbox a nagy tömegek előtt viszonylag elég ismeretlennek mondható).
Mikor Spong legutóbb a leütés után mégis felállt és nyert, a GLORY igazgatói valószínűleg egy elég nagy levegőt vettek. A probléma pedig, hogy a promóciónak komoly érdekei fűződnek egy olyan emberhez, akinek saját állítása szerint nincs rájuk szüksége. Mikor legutóbb Peter Aerts-et ütötte ki, egyértelművé tette motivációit - kijelenette, hogy semmi kifogása egy visszavágó ellen, ha jó alaposan megfizetik.
Spong jelenleg olyan helyzetben van, hogy igazából majdnem, hogy azt tesz, amit akar a küzdősportok terén. Miután mind a box, kickbox és MMA képességein is folymatosan dolgozik és érdeklődés is van, megteheti, hogy egyszerűen tényleg csak oda menjen, ahol a legtöbbet fizetik. Saját "filozófiája" is az ezen a téren, hogy igazából mindnyájan pénzért küzdenek, ezért logikus oda menni, ahol jól lehet keresni és 'támogatni tudja a családját'. Legutóbb egyébként egyszerűen a "pénzsúlyba" sorolta magát.
Hogyan tovább?
Spong tisztában van felelősségével is, de elmondása szerint nem okozott problémát, hogy a GLORY jelenleg legismertebb, leginkább húzónevű arca, aki egyszerre reklámozza őket és a sportot. De kezelni tudja a nyomást is. Nem esik pánikba, hiszen már 18 éves kora óta bunyózik nagyobb eseményeken.
A legutóbbi teljesítménye alapvetően nem valószínű, hogy keserű ízt hagyott volna a rajongók szájában, Spongot pedig úgy tűnik egyáltalában nem érdekelte a Danyo Ilunga elleni győzelme körül kialakult vita. Jött, látott, győzött és felvette a pénzt. De vajon elég lesz-e ez a GLORY és a kickbox jövőjéhez, hogy túlélhessenek és virágzásnak induljanak?
A kérdés tehát az, hogy lehet-e egy ilyen ember köré egy sportot építeni? Be kell látnunk, hogy ugyan sokaknak elég zavaró lehet, mikor valaki ennyire nyíltan csak saját magáért csinálja, amit csinál, de a ringbe is egyedül száll be...
Múlt hétvégén újra kötelek közé lépett Jerome Le Banner Franciaországban. A 40 éves K-1 legenda pályafutásának utóbbi éveit sérülések hada dekorálta. Az egyik ezek közül a még Ernesto Hoost ellen összeszedett kéztörés, mely visszatérő gondja a francia atlétának.
Szóval ezúttal ő osztott ki egy ilyen törést Roman Kleibl számára múlt hétvégén, a cseh harcos ezzel rövidebb pihenőre kényszerül a következő időszakban. Jerome meg nem áll le augusztusban ismét bunyózik Saint Tropezben.
Ahogy ma reggel már olvashattátok, hajnalban rendezték New Yorkban a Glory 9 gálát, mely superfightok mellett egy nyolcas félnehézsúlyú tornát is tartogatott számotokra.
Egy kicsit spoilerezni akarok, akkor kiválasztom Tyrone Spong két küzdelmét az estéről, meg annyit elárulok, hogy Spong nyerte a tornát. Az első körben ugyan pár másodperc alatt a földre küldte őt Michael Duut, de a hátráló Spong pontosan csapott vissza ellenfelének, aki nem tudott regenerálódni. Az álmos kezdés és statikus beállás megbosszulta magát, de megoldotta a nehéz helyzetet Tyrone.
Aztán a döntőben Bonjasky üdvöskéjével találkozott. Ilunga nagyszerű bunyós, és ugyan nem nyálaztam át a gála szabályrendszerét, de max állva kellett volna rászámolni Danyora, mintsem egyből leléptetni az első sorozat után, amit Tyrone eleresztett.
A harmadik videó Daniel Ghita visszatérését mutatja be, amit én egyszerűen kegyetlen rombolásként tudnék jellemezni. Brice Guidon ugyan nem világmegváltó tehetség, de nem is noname a szakmában, Ghita viszont úgy ment át rajta, mint fos a libán. Shilt és Saki ellen ugyan elbukott legutóbb, ebben mondjuk sérülései is közrejátszottak, de az tisztán látszik, hogy elit körből egy kicsit is kilépve nincs ellenfele.
Hajnalban New Yorkban rendezték a Glory 9 gálát, mely az USA-i közönség kegyét kereste és ezért komolynak ígérkező félnehézsúlyú tornát hozott tető alá. E mellett voltak pofás super fightok is, a gála mérkőzéseit ezen linken listázott videók között tudod visszanézni. A félnehézsúlyú torna beosztását az alábbi képen láthatod, ez szerint tudsz navigálni a videók között.
Jeff Monson kétszeres ADCC bajnok és NO GI BJJ világbajnok, A Hóember az elmúlt években 42 éves kora ellenére brutális meccsszámot hozott le, a komolyabb gálákon át pár porfészekben is megfordult. Ezt korábban azért tette, hogy visszakapaszkodjon egy nagyobb szervezethez, A Strikeforce-nál meg is kapta a lehetőséget két éve, de pechére pont azt a Cormiert kapta, aki később a nehézsúlyú tornát nyerte. Ezt követően az orosz M-1 Global gyakori vendége lett, mindkét Emelianenko testvérrel találkozott. Az elmúlt két hétben kétszer volt jelenése az oroszoknál és az ukránoknál is, ahol mindkétszer kapitulált. Legutóbb Alexey Oleinik ellen, aki a szubolta őt egy szép verés után. Ez utoljára 14 éve fordult elő a Hóemberrel, aki láthatóan korántsem egészséges és megélheti bunyósként komolyabb leépülését kockáztatja, teljesen mindegy, hogy 2012-ben veretlen volt.
Holnap hajnalban jön New Yorkban a Glory 9 gála, mely a tengeren túli piac beszippantását célozza ezzel a gálával, ehhez pedig egy nyolcas félnehézsúlyú tornát hoznak, e mellett pedig más, izgalmasnak ígérkező párosításokat is láthatunk majd.
Tyrone Spong toronymagas esélyese a tornának, elmondása szerint idén még jön egy MMA küzdelem számára, ezt követően év végén még egy bokszmérkőzésen is kötelek közé lépne. Véleménye szerint tehetségét minden területen kamatoztatná, gyorsan tanul és alkalmazkodik bármilyen szabályrendszerhez. Ő lenne az a harcos, aki mindhárom, napjainkban mainstream szabályrendszerben bizonyítana.
Daniel Ghita is visszatér hajnalban a Gökhan Saki ellenében elszenvedett áprilisi vereségét követően, ellenfele a jó nevű Brice Guidon lesz.
Fight card
Light Heavyweight Tournament Quarterfinals: Tyrone Spong vs. Michael Duut Filip Verlinden vs. Steve McKinnon Brian Collette vs. Dustin Jacoby Danyo Ilunga vs. Mourad Bouzidi
Superfights: Rico Verhoeven vs. Errol Zimmerman Daniel Ghita vs. Brice Guidon Daniel Sam vs. Anderson ‘Braddock’ Silva Joseph Valtellini vs. Francois Ambang Wayne Barrett vs. Mike Lemaire
Undercard: Brett Hlavacek vs. Paul Marfort Casey Greene vs. Keith Berish Andrea Deangelo vs. Laura Byrnds Abdrew Ball vs. James Smith Jr Chris Mauceri vs. Niko Tsigaras Nick Pace vs. Levan Makashvili
Reserve fights Artem Vakhitov vs. Luis Tavares Randy Blake vs. Koichi Watanabe
Megállítható-e Anderson Silva? Minden bizonnyal - hiszen ő is csak ember, levegőt lélegzik, két keze és két lába van, még ha ezen tényekre néha rácáfolni is látszik az oktagonban nyújtott teljesítményével.
A UFC 162-őt futtatva mindenféle hír, pletyka felröppent - állítólag "minden profi" szerint meg fogja őt verni Weidman, GSP pedig kijelentette, hogy annyira biztos Weidman győzelmében, hogy ő már nem is gondolkodik tovább egy esetleges Silva elleni bunyón.
Weidman annyira magabiztos, hogy azt mondta, ugyan megveri Silvát és elrontja a UFC és a rajongók álmait a GSP-Silva vagy más, hasonló kaliberű párosításokkal kapcsolatban, a győzelme után szívesen felajánl egy azonnali visszavágót a Silvának.
Ed Soares, Silva menedzsere szerint azonban, amint az oktagon ajtaja bezárul és ott találod veled szemben Anderson Silvát, minden nagyon megváltozik hirtelen. Soares úgy gondolja, Silvát csak akkor lehet megverni, ha gond van a koncentrációjával, az egészségével és az edzőtáborral, mellyel egy meccsre készül. Ha azonban minden rendben és a pók megfelelően felkészült, kellőképpen fókuszált, akkor nincs olyan bunyós a bolygón, aki megverhetné.
Silva sem esett pánikba - csak annyit mondott, szerinte Weidman-nek, bár nagyon jó a jiu-jitsuja és kiváló birkózó, még sokat kéne az állóharc képességein javítania..
A tények azonban tények maradnak - és Silvának a 16, zsinórban egymás után következő győzelme csak egy ezen tények közül. Azonban ez a 16 győzelem több, mint ahány meccse Weidman-nek összesen volt. A sebesség, a képességek és a tapasztalat terén is erősen a pók felé billen a mérleg.
Matt Brown-ról köztudott, hogy nem éppen egyenes életvezetésről volt híres, azonban a Fuel tv-n bemuatott UFC Insider műsorban elhangzottak sokakat meglephetnek még így is.
A drogokkal való kapcsolatáról így vallott Brown:
- Egy kisvárosban nőttem fel, ahol nagyjából kétszázan laktak. Mindig minden könnyen jött. Például egész este bulizhattam, mégis átmentem mindenből. Kicsit elszaladt velem a ló és úgy éreztem bármit megtehetek. Semmi sem jelentett kihívást többé köröttem. Lázadni kezdtem minden ellen és rossz emberek közé keveredtem. Partiztunk, drogoztunk, ittunk. Bulinak indult, de aztán egy ponton túl már nem vettem észre mennyire komolyra fordultak a dolgok.
Tudjátok, a drogozással valahogy úgy voltam, hogy minden nap egy új kihívás. Le tudlak nyomni piálásban ma? mennyivel több drogot tudok benyomni ma? Akkortájt nagyjából ez volt az egyetlen kihívás az életemben. Aztán, amikor rátaláltam az MMA-re, az ébresztett fel úgy igazából.
Amikor ráleltem a harcművészetekre és először szétrúgták a s*ggem, na azt kihívásnak éreztem. Ahogy fejlődtem és láttam mit tehet értem a harcművészet, éreztem, hogy ezt igazán tudnám szeretni. Éreztem, hogy ez segíthet összpontosítani az energiáimat, hogy hátrahagyjam azt a bulizós életet és új barátokat szerezzek, másfajta emberek társaságába kerülhessek.
Huszonkét évesen túllőttem magam heroinnal. Apám mindig azt mondta, hogy ha ezen az úton haladok tovább, el fog jönni egy pont, amin túllépve vagy a börtönben vagy a hullaházban kötök ki. Aztán rátaláltam erre a sportra.. Az MMA nagyon sokat jelent nekem. Tulajdonképp ez mentett meg.
A legszebb dolog ebben a sportban az eredetiség és az igazság, amit előhoz. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen sport, ami ennyire autentikus. valószínűleg semmilyen más sportban nem ismered meg magad annyira, mint az MMA-ben.
Amikor először a UFC-be kerültem, szinte úgy éreztem, hogy attól függ mennyit érek, hogy nyerek-e vagy sem. Hiszen milliók néznek, és ha nem nyersz abban, amit amúgy egész nap csinálsz, akkor mit akarsz? Idő kellett hozzá, hogy ne ilyen szemszögből nézzem magam és na azon múljon az önértékelésem, hogy nyerek-e vagy sem. Idő volt az is, míg kitaláltam mit várok magamtól, ki szeretnék lenni és, hogy úgy teljesítsek, ahogy elvárom magamtól.
Az egyik erősségem, hogy konzisztens vagyok és cél-orientált. A célom pedig, hogy a csúcson legyek. Nem félúton, nem a top 10-ben, hanem a csúcson."
Brown nem az egyetlen azok közül, akiket a sport mentett meg, akiknek a sport adott új célokat, lehetőségeket vagy épp megélhetést és sikereket az életben. A nemrégiben bemutatott videónk Thiago Silváról hasonló képet mutat. A nehéz sorsukon és a "munkáltatójukon" kívül közös bennük az, hogy valószínűleg ma már sehol se lennének, ha nincs az MMA. Matt Brown-t legközelebb augusztus 17-én láthatjátok az oktagonba lépni, Thiago Alves ellen, amikor is a UFC a Fox csatorna új, kizárólag sportokkal foglalkozó csatornáján, a Fox Sports 1-en fog debütálni.
Ha szeretetted eddig a The Reem sorozatot, mely Alistair Overeem pályafutásának előző éveit követte nyomon, akkor a Tyrone Spong féle anyag legalább ennyire be fog jönni. Itt a második rész, mely privát élete mellett a Bonjasky elleni mérkőzés körüli eseményeket dolgozza fel.
A Bellator Summer Series idén nyáron sem pihen, a legnagyobb forróságban ütős összecsapásokat raktak a fight card-ba. Hajnalban jött a King Mo vs Seth Petruzelli párosítás, mely az est főmérkőzése volt, miután egy sérülés miatt törölni kellett a Michael Chandler vs Dave Jansen meccset. Mindkét harcosnak létfontosságú volt a győzelem, hiszen a mostani sorozatban csupán 4 ember maradt a félnehézsúlyú-torna küszöbén, a győztest majd reményeink szerint Végh „Pumukli” Attila várja a ketrecben. King Mo legutóbb ráfázott a nagyképűségére, és óriási meglepetésre Emanuel Newton kicsapta őt az első menetben. Petruzelli sem volt sokkal szerencsésebb, őt az a Jacob Noe állította meg, akinek ezen a gálán szintén jelenése volt. Nem sokáig tartott a meccs, hiszen az első menetben, egy takedown után Petruzelli nem igazán figyelt King Mo-ra, aki le is csapott a földön fekvő áldozatára. Egy ütés elég volt, Petruzelli szeme felakadt, meredten feküdt a padlón.
A másik meccs a Jacob Noe vs Renato „Babalu” Sobral összecsapás volt. Némi érdekesség, hogy a tornán mindkettejüket az orosz Mikhail Zayats állította meg. Babalu 37 évesen próbált volna még utoljára felkapaszkodni a csúcsra, de Noe nem hagyta neki. Nos, lehet, hogy Babalu világklasszis a földön, tudta ezt Jacob is, ahol lehet, kerülte a földharcot. A 3.-ik menetben aztán sokat kapott a brazil, a beszedett ütésektől tántorgott is rendesen, végül Kerry Hatley bíró be is szüntette a meccset. Babalu mérges is volt, meglökte a bírót, de összességében nem hozott a spori rossz döntést, a brazil harcos pedig bejelentette visszavonulását.
War Machine is visszatért a ketrecbe 19 hónap kihagyás után, úgy tűnik elege lett a börtönből, nagyon összeszedetten érkezett a csatába. Ellenfele Blas Avena volt, akit véleményem szerint csupán önbizalomdoppingként vetettek oda War Machine elé, nem is volt kérdéses, hogy ki a jobb harcos. TKO-győzelem lett a vége War Machine-nek, akinek a helyszínen drukkolt épp aktuális pornós macája. Elmondása szerint nagyon komolyan figyelni kell rá a ketrecben, a bajnoki címért jött, és nem csupán asszisztálni az öv felé vezető úton.
Nemrégiben vált hivatalossá, hogy októberben találkozik egymással harmadjára Junior Dos Santos és Cain Velasquez, hogy 1-1-re álló párharcukban valaki elhúzzon és címet védjen/szerezzen. Brazíliában Junior elejtett egy érdekes nyilatkozatot a meccset felvezetendő:
Lehet, hogy feldagadt az arcom az öt menetnyi verés következtében legutóbb, de nem nyíltam szét, Cain nem tudott komolyabban megsebesíteni, úgy üt, mint egy lány. Úgy gondolom, hogy olyanok lehetünk az UFC-ben mi ketten, mint Ali és Frazier volt annak idején. Szerintem sok küzdelmünk lesz még egymás ellen, amiket a rajongók élvezni fognak.
Immáron teljes mértékben hivatalosnak mondható: Georges St. Pierre november 16-án, Las Vegasban fogja megpróbálni megvédeni címét a zsinórban hat meccset nyerő (ebből négyet top 10-es ellenfél ellen!) Johny Hendricks ellen. Ami érdekes, hogy GSP három éve és öt meccse nem küzdött Kanadán kívül (utolsó ilyen meccse a UFC 111-en volt, Dan Hardy ellen). A fight card további részletei vagy a pontos helyszín még nem ismertek.
Utolsó kommentek