Totaldamage

Az önbizalom nem rossz dolog, de hazudni nem érdemes magadnak.

Vagy legalábbis bunyósként elhinni azt, amit a média épít köréd, ahogy ők látnak téged, veszélyes lehet. Mert egy blog cikk, mint amit nálunk is olvashattok nap, mint nap, a valóság képének egy töredékét adják vissza, amit kívülállóként a harcosokról mi látunk és mi gondolunk. Jon Jones szerint ő abban különbözik Ronda Rousey-tól és Conor McGregor-tól, hogy nem hitte el magáról azt a képet, amivé a sajtó emelte őt, vagyis a legyőzhetetlen MMA bunyós alakját. 

Tudom, hogy legyőzhető vagyok, és valószínűleg ez mentett meg eddig a vereségtől a ketrecben. A probléma akkor kezdődik, mikor felülsz a saját hype-vonatodra. Ronda Rousey kapcsán mindenhol ezt olvashattuk, hogy ő a legveszélyesebb nő a világon, a legjobb bunyós. Örültem a sikereinek, ne értsetek félre, de mikor tudatosult bennem, hogy maga Rousey is úgy gondolkodik már magáról, mint amilyennek a környezete elképzeli...nos, tudtam, hogy veszélyes vizekre evezett. Conor azt állítja magáról, hogy a legzúzósabb arc az MMA-ban, bárkivel, bármilyen súlycsoportban kiáll. Ez hülyeség, ha tényleg elhiszed, ott kezdődnek a gondok. 

 

Persze szükséges a magabiztosság, de az az igazság, hogy csak azért hoztam az eddigi meccseim, mert rohadtul félek minden bunyóm előtt. Éjjelekig nézem újra és újra a küzdelmeim, azokat a pontokat keresem a bunyómban, amit kihasználva legyőzhettek volna az ellenfeleim. Azt tartom szem előtt, hogy mennyi mindent nem tudok  még, és "halandóságom" tudatában készülök és küzdök mindig. Csak így kerülhettem el eddig a vereséget. 

 

Nagyon sok srác van a csapatomban, akik nem UFC harcosok, de bármelyik edzésen összeraknak engem. Simán levisznek a földre, keményen megcsapkodnak, sokszor kell kopognom is alattuk. A rajongók mikor a ketrecben küzdeni látnak, legyőzhetetlennek hisznek, de az edzéseken is tisztán látható, hogy nem minden harcot lehet megnyerni.