A veterán Gracie a régi iskola tanítása szerint viszonyul a küzdelmek feladásához.
Kopogni vagy nem kopogni – mindig ez a kérdés. Az egymásnak feszülő táborok egyike azt mondja, ne szórakozzunk már, semmi rossz nincs abban, ha feladjuk a küzdelmet, és elismerjük, hogy aznap a másik volt a jobb, az ellentábor meg erre mindig azzal jön, hogy csak az kopogjon, aki gyáva elaludni. Esetleg még annyival egészítik ki, hogy oké, ha nem fojtásba, hanem feszítésbe ragadsz be, akkor a kezed-lábad megóvása érdekében feladhatod. Ez viszont így félmegoldásnak tűnhet, úgyhogy aki nem szeret kompromisszumokat kötni, annak biztos tetszeni fog a brazil jiu-jitsu egyik nagy alakjának a véleménye. Renzo Gracie nemrég az MMA Hour vendége volt, ahol megkérdezték tőle, mit gondol a küzdelmek feladásáról, és amit válaszolt, annál régisulisabb válasz nincsen.
Egyértelműen az ellenfeled érdemeit ismered el azzal, ha nem kopogsz. Ez megmutatja neki, hogy sokkal nagyobb harcossal küzdött. Tudod, mi mindig is így gondolkoztunk erről.
Renzo ma már edzősködéssel foglalkozik, de versenyzőként ő volt az MMA és a szubmissziós grappling egyik korai alakja. Akkor kezdett el küzdeni, amikor még vale tudónak hívták a sportot, ott volt a Pride megszületésénél, és egyik legemlékezetesebb mérkőzését is a japán szuperszervezetnél hozta le.
A Pride 10-en Renzo a Royler és Royce legyőzésével akkor már Gracie-vadásszá avanzsált japán legendával, Kazushi Sakurabával mérkőzött meg, és bukott el rokonaihoz hasonlóan – egy igazán brutális kivégzéssel. Sakuraba kimurába fogta Gracie karját, és feszíteni kezdte – Renzo viszont nem volt hajlandó feladni a meccset, így ellenfele addig húzta a karját, míg az el nem tört.
Renzo szerint azzal, hogy nem kopogott, nem csak az ellenfelét tisztelte meg, de magának is bizonyított.
Amikor legelőször elkaptak, az Sakuraba ellen volt a kimurában, és nagyon boldog voltam utána, mert bebizonyítottam, hogy az elmém erősebb, mint a szalagjaim és a testem. Ez az elmém diadala volt a testem felett, és biztos lehettem benne, hogy aznap egy szamuráj voltam. Egész életemben azon gondolkoztam, hogy (ha eljön az idő) kopogni fogok-e vagy sem, így amit Sakuraba adott nekem, azt életem végéig becsülni fogom.
Szóval, Renzo szerint, összefoglalva: ne kopogj, hogy az ellenfeled tudja: egy igazi szamurájt győzött le, és hogy te is tudd, hogy igazi szamuráj vagy. Szerintem ennél az ízületek épsége fontosabb, minden esetre Gracie ezzel búcsúzott:
Te döntöd el, hogyan szeretnéd, hogy az emberek emlékezzenek rád.
Szavazzunk!
Utolsó kommentek