Totaldamage

Legyen kopogtatás!

(T)KO vagy kopogtatás? Mindenkinek megvan a saját favoritja. Abban azonban talán a legtöbben egyetértünk, hogy ezek bármelyikével is érjen véget egy összecsapás az mindig több elismeréssel jár, mintha a bírókra hagynánk a döntést a győztes kilétét illetően. Főleg, ha a pontozási rendszer és a pontozó bírók tevékenysége folyamatos elégedetlenség tárgyát képezik. Megkérdeztek két UFC harcost, hogy nekik mi a véleményük, mi a menőbb, kiütni vagy kopogtatni valakit? Lássuk, hogyan foglal állást Rose Namajunas és Michael Chiesa a kérdésben, legyünk udvariasak és kezdjünk a hölggyel!

Határozottan, submission. Amikor kiütsz valakit, az egy izgalmasabb érzés, az adrenalin szinted az egekbe kerül. Viszont, érzéseim szerint sokkal megbízhatóbb módja a győzelemnek, ha a másik lekopogtatásán dolgozol. Emellett biztonságosabb is. Bármikor el tudod kezdeni és abba is tudod hagyni. Fogod az ellenfeled, leviszed a földre, aztán megkopogtatod, ha kellően képzett vagy ezen a téren, akkor gyorsabb is, így befejezni a bunyót, mint egyébként. Szeretek így küzdeni.

Rose Namajunas tudja, miről beszél, 23 éves korára 4-2-es profi mérleget bunyózott össze az Invictában és az UFC-ben. Mind a négy győzelmét idő előtt, submissionnal nyerte, amiből 3-ért bónuszt is kapott az említett szervezeteknél. Emellé még további három ellenfelét kopogtatta az Ultimate Fighter alatt. Amatőr karrierje során 4 győzelmet harcolt ki, amiből 2 kiütéses győzelem, így megvan az alapja, hogy ne a levegőbe beszéljen.

Vajon ő mire szavaz?

Michael Chiesa az UFC könnyűsúlyának egyik igáslova. Bár nem mérkőzik olyan sokszor, mint mondjuk egy súllyal feljebb Neil Magny, és nem feltétlenül a leglátványosabban küzdő bunyósok egyike, ennek ellenére mindig becsülettel odaáll ellenfele elé, és technikai felkészültsége miatt nem okoz csalódást. Ezt mutatja 13-2-es mérlege, és a négy bónusz, amivel az UFC jutalmazta.

Ha megnézitek az eredményeimet, látjátok, hogy nem vagyok tele kiütésekkel. Ezért nem is igazán ismerem azt az érzést, amiről Rose beszélt, hogy csak megütök valakit és már dől is, de biztosan felvillanyozó lehet. Amit igazán szeretek a feladásra kényszerítésben az, hogy a szerencse nem játszik benne szerepet. A szerencsésen bevitt ütések és rúgások miatt vagytok itt, a kiütések miatt, de egy submission győzelemben nincs semmi szerencsés. Minden egyes alkalommal, amikor lekopogtatok valakit, úgy gondolom, azért sikerült, mert hibátlanul viteleztem ki a helyes technikákat. Ez inkább a sakkra hasonlít, míg ha állásból bunyóztok, az sokkal inkább a pókerre hajaz. Nincs olyan, hogy szerencsés kopogtatás, csakis a helyes technikák, tiszta megnyilvánulása.

Michael Chiesanak is volt kiütéses győzelme, szintén még a TUF-os idők alatt, azonban az azóta eltelt időben kerülték őt az általa osztott kiütések.

Azt hiszem, alapvetően azzal, amit mondott – Chiesa – azt akarta sugallni, hogy amikor lekopogtatsz valakit, akkor uralod őt. Míg, ha kiütsz valakit, oké, elkaptad, azonban amint feladásra kényszeríted, akkor ő már a tiéd.

– zárta az interjút Namajunas.

Alapvetően egyet értek a harcosokkal, amikor a modern földharcra, talán legnagyobb hatással bíró Gracie család kidolgozta küzdőművészetét az egyik cél, ami a szemük előtt lebegett, nem más volt, mint, hogy elkerüljék a szerencsés ütések okozta vereségeket, és a kisebb, gyengébb, de gyakorlottabb ember is a győzelem reményével szálljon szembe a fizikálisan erősebb támadójával. Ugyanakkor a másik képzetlensége a földharc terén, szerencsés is lehet annak a számára, aki ki tudja aknázni a maga számára a másik hibájában rejlő lehetőségeket.

Az állóharchoz is hasonlóan komoly felkészültség szükséges, azonban Chiesához hasonlóan úgy gondolom, hogy az emberek különböző fizikai felépítéséből adódóan a „lucky punch” faktor mindig itt mindig is sokkal inkább jelen lesz.

Rose Namajunas és Michael Chiesa elmondták a véleményüket. Ti mit szóltok, submission vagy KO?