Totaldamage

Ha azt mondom Hitman, valakinek a méltán népszerű számítógépes játék ugrik be, másoknak a játékból készített, eléggé felejthető filmek, de az MMA rajongóinak a Hitman becenév összeforrt Martin Kampmannal. A dán nemzetiségű bunyós a tegnapi napon jelentette be azt, amire már egy jó ideje várni lehetett, mégpedig, hogy visszavonul.

A dolog nem túl meglepő, már korábban is nyilatkozott róla, hogy egy kis időre van szüksége és 2013 óta nem is lépett ketrecbe sem, tegnap óta viszont már hivatalos a dolog. Ezen apropóból, ezzel a cikkel is tisztelgünk a ketrecben mutatott teljesítménye előtt.

A krisztusi korban lévő, 33 éves bunyós még 2003-ban mutatkozott be a profik között. Már korai meccsei alatt is tetten érhetőek a rá jellemző stílusjegyek, amiért oly sokak kedvencévé vált. Látványos, megalkuvást nem ismerő stílusával felőrölte ellenfeleit, ami mellé széles technikai repertoár is tartozott. Mire 2006-ban az UFC-hez igazolt már megjárta Dánia, Svédország, az Egyesült Királyság és Oroszország jelentősebb szervezeteit és egy impresszív, 9-1-es mérleget, valamint egy CWFC (Cage Warriors) középsúlyú címet verekedett össze. Mindezt úgy, hogy összesen két meccse jutott el a második menetig.

Voltak hullámvölgyek a karrierem során. Nagy győzelmek és komoly vereségek egyaránt, de ezek részei a sportnak. Ez egy erőszakos sport, keményen megütheted a másikat, de te is hasonlóan kemény bánásmódban részesülhetsz. Azonban minden egyes küzdelem során egyetlen dolog lebegett a szemem előtt, hogy idő előtt fejezzem be a meccset. Sosem akartam az a srác lenni, aki valamilyen unalmas módon szerzi meg a győzelmet. Harcolni mentem be oda. Persze ez a mentalitás vissza is üthet, hiába van jó terved a bunyóra, ha kapsz egy kemény ütést és az érzelmeid átveszik az irányítást. Legbelül mindig megvolt bennem a vágy a küzdelemre és ha megnézik a meccseimet úgy gondolom, hogy ezt mások is látják.

2006. augusztus 17-e óta az UFC harcosa volt, a szervezetnél lehozott 17 meccséből 11-t megnyert és 6 alkalommal kapott ki. Ezen időszak alatt olyan neveket sikerült legyőznie, mint Carlos Condit, Rick Story, Thiago Alves vagy Jake Ellenberger. A Nate Marquardt ellen 2008-ban elszenvedett veresége után lement váltósúlyba, és karrierje végéig ezt a súlycsoportot erősítette. Az UFC-ben összesen öt alkalommal kapott valamilyen bónuszt teljesítményéért. A címszerzés közelébe nem került ugyan, de akármikor is lépett ketrecbe, a közönségszórakoztató, sokszor brutális bunyó garantálva volt. A már kezdetektől fogva veszélyes állóharcához hasonlóan az idők során hatékonyan fejlesztette submission játékát is. 8 győzelmet szerzett KO/TKO-val és 7-t feladásra kényszerítéssel. Két, egymás után elszenvedett KO vereséget követően azonban Hitman úgy nyilatkozott, hogy egy kis időre van szüksége, hogy összeszedje a gondolatait, és kitalálja, hogyan tovább, de a visszavonulását firtató kérdéseket ekkoriban kategorikusan elutasította.

Ezen időszak alatt más területen is kipróbálta magát. Az USA-ban is nagy népszerűségnek örvendő szerencsejátékok terén is megcsillogtatta tehetségét, mikor több, nagy összeggel járó pókerversenyen diadalmaskodott. A harcművészetek világától sem távolodott el. 2014-ben érkezett az Uriah Faber tulajdonában lévő Team Alpha Male-hez, ahol a versenyzők – elsősorban – állóharcát csiszolta. Az itt eltöltött tizenegy hónap után azonban személyes okokra hivatkozva elköszönt a csapattól.

Mint kiderült, a Kampmann család tovább bővül, két fiuk mellé megérkezett a harmadik testvér is egy kislány képében, így visszaköltöznek Dániába. A Hitman pedig a családi fészek renoválásának és gyermekei nevelésének szenteli idejét. Az biztos, hogy a környéken a Kampmann gyerekeknek lesz a legmenőbb faterjuk!

Az immáron hivatalosan is visszavonult bunyós, eképpen foglalja össze gondolatait az elmúlt időszakról:

Sosem tudhatod. Már egy ideje tisztában voltam vele, hogy nem fogok többet bunyózni, de néha a legnehezebb rész hangosan kimondani és beismerni.

 

Sok jó küzdelem van a hátam mögött. Ezek közül néhányon, amit a rajongók a saját bevallásuk szerint a leginkább élveztek, nagyon nehéz helyzetekbe kerültem, de sikerült visszatérnem. Nem egyszer voltam sérült, volt, hogy leütöttek aztán egy szempillantásra a vereségtől, erőt merítettem és sikerült győznöm. Ezek a bunyók azonban nem az én személyes kedvenceim. Azokat a meccseimet sokkal jobban szeretem, amikor jó formában álltam ki az ellenfelem elé, és domináns teljesítményt nyújtva húztam be a győzelmet. A rajongók azonban inkább azokra a küzdelmeimre emlékeznek szívesen, amikor a penge élén táncoltam, és nagyon mélyről sikerült visszajönnöm.

Nem tudom elítélni a rajongókat. Nekem Kampmann a Diego Sanchez elleni háborúját követően vált az egyik kedvencemmé. És az emberi természet már csak ilyen. Valami oknál fogva mindig jobban örülünk, ha a hősünk szinte már a vereség mezsgyéjéről táncol vissza egyenesen a győzelembe. Nos, ez tette Martin Kampmann olyan bunyóssá, akire érdemes emlékezni. Emellett európai bunyósként, egy kis országból küzdötte fel magát a sportág elitjébe, egy olyan súlycsoportban, ami tele volt/van jobbnál jobb versenyzőkkel, így a sport egyfajta úttörője is.

Ahogy egy igazi bérgyilkosnak, így neki is megvannak a tervei a jövőre nézve.

Biztos vagyok benne, hogy az MMA az életem része marad. Több lesz, mint egy hobbi. Voltam már fő munkaidős harcos és edző is. Most is több csapatnak segítek a fejlődésben. Szemináriumokat is tartok. Az MMA továbbra is fontos része lesz a mindennapjainkban, de most egy időre más dolgokkal leszek elfoglalva.

Három gyermek nevelése elég komoly kihívásnak tűnik, de aki megjárta az UFC-t talán sikerrel megoldja ezt a feladatot is. Mi innen kívánunk hasonlóan sikeres „nyugdíjas” kort és sok szerencsét a gyerekneveléshez!