Totaldamage

Sorozatunkban ma az MMA-ban használatos könyöktechnikákat vesszük sorra.

Mit lehet tudni elöljáróban magáról a könyökről? A könyök bunyó szempontjából egy olyan támadófelület, amit nem borít védőeszköz, erős - bár rövid - és kiválóan lehet vele technikai vagy alvós KO-t elérni. Ez gyakorlatilag egy csont, ami olyan éles felület, hogy gyakorlatilag egyetlen ütéssel felszakíthatjuk úgy az ellenfelünk bőrét a fején és az arcán, hogy azonnal leléptethetik. Minden helyzetben kiválóan alkalmazható, a ground 'n pound alapja, és akár háton fekve is megzavarhatjuk az ellenfelünket annyira, hogy időt nyerjünk felállni vagy pozíciót váltani. Conor McGregor Chad Mendes idegeire ment ezzel (is) a legutóbbi mérkőzésén.

Az MMA talán leghíresebb könyök-KO-ja Anderson Silva függőleges könyökütése volt Tony Fryklund ellen:

Ilyet azóta sem láthattunk, bár Donald Cerrone előszeretettel alkalmazza a mérkőzésein, és egyszer még Joanne Calderwood is elsütött egyet beugrásból, de kiütést egyedül a Pók ért el vele. Ez egy kétütemű mozdulat: először helyzetbe kell hozni a felkart, és utána lehet csak ütni, nem úgy, mint minden egyéb más technikánál, amikor is alapállásból indítunk. Joanne Calderwood eléggé kreatívan rögtönözte ezt a támadását:

A klasszikus könyökütések természetesen jóval egyszerűbben alkalmazhatóak, ezért hasznosabbnak nevezhetjük őket. Kézitusában, klincsben és közelharcban, mikor megfogjuk a másik kezét és átütjük felette az úgynevezett követő könyökütést, az egyik legalapabb technika a muay thai-ban, mégis, még a legmagasabb szinten is működik. Chris Weidman a hátsó kezes követő könyökütéseket részesíti előnyben...

...szemben Jon Jones elsőkezes technikájával.

Rory MacDonald egészen másképpen használja ezt a támadásfajtát. Nem megy bele a kézitusába, inkább első kezekkel addig üti az ellenfelét, amíg az a jobb kezével elterelő mozdulatokat kezd végezni, és akkor üt bele a mozdulatba bal könyökkel belépve, megkontrázva a megkezdett támadást. A másik kedvence, hogy a meginduló ellenfél támadásába egyszerűen belever első könyökkel, de megelőzőleg ugyanúgy balegyenesekkel készíti elő a terepet.

Óriási előnye továbbá a könyöktechnikák alkalmazásának az, hogy még ha nem is találunk sikeresen velük, mégis egyből védekező pozícióban fejezzük be az akciót, vagy kezdünk újat folyamatosan, hasonlóan az ökölvívásból megismert "kagylóvédekezéshez", amit Archie Moore tett híressé, de a modern kor nagyjai közül például Evander Holyfield is javarészt így védekezett. Jon Jones könyökütés-sorozata a ketrec széléhez szorított Glover Teixeira ellen kiválóan példázza ezt: talált vagy sem, Jones egy pillanatig sem volt veszélyben Teixeira kétségbeesett válaszkísérleteitől, hiszen minden könyökütése után a válla és a felkarja fedezte a fejét az ütések elől. A brazil reménytelenül csapkodta a tenyeres ütéseit, és kész csoda, hogy nem törte el a hüvelykujjait vagy a kezét Jon Jones kemény könyökén.

A mai MMA-ban sajnos kissé alulértékeltek a könyöktechnikák. A legtöbb esetben a klincs és a külharc közti köztes küzdőtávban alkalmazzák a harcosok. Például, mikor nem akad be a klincs egyik oldalról sem, de az ellenfél továbbra is nyomul előre, akkor kiváló alkalom nyílik keresztbeverni könyökkel. Ennek a technikának a természetét Alan Jouban villámgyors K.O-ja szemlélteti a legjobban.

E sorok írója saját tapasztalatból merítve mondja azt, hogy nem sok jobb érzés van annál a ringben, mint amikor egy tökéletesen kivitelezett könyöktechnikát végrehajtunk, mert szinte garantált a hatás. Viszont egy sikeres könyökütés rosszabbik felén lenni már közel sem annyira élvezetes. Rosszul végrehajtani a technikát és még kapni is... hát, ki lehet bírni röhögés nélkül is. Cowboy Cerrone is kibírta, le merném fogadni.

A muay thai könyöktechnikák ismerete döntő fontosságú lehet klincsben, illetve a nem-ismeretük olyan jellegű hiányosság, ami akár végzetes is lehet. Külharc távolságból is vannak kiválóan eladható elemek, elég itt csak a napi GIF kávé mellé sorozatunkra gondolni, ami hetente többször is forduló könyök-KO-k mozgóképeivel indítja kellemesen a napunkat.

Ebben a mini-sorozatban nem kifejezett célom az összes technika részletekbe menő ismertetése, de azért az alapokról befejezésképpen álljon itt egy kisfilm. Nem vagyok nagy híve a jutúb-akadémiának, mert véleményem szerint videókból nem lehet megtanulni semmit, de kiindulópontnak elsőosztályú. Akik nem küzdenek könyökös szabályrendszerben, még azoknak is megéri megismerni ezeket a technikákat, mert ezzel is bővíthetik a küzdelmi repertoárjukat és - ki tudja? - lehet, hogy egyszer kedvet kapnak a versenyszerű küzdelem ilyen formájához is.

Azt már láthattuk fentebb, hogy csinálják a nagyok, jöjjenek tehát befejezésül az alapok:

A Végzetes fegyverek első részében a rúgásokkal foglalkoztunk. A következő fejezetben a térdrúgások kerülnek sorra.

Bronson