Totaldamage

Egy éves kihagyás után az HFC 11-en MMA-zik újra a hajdúsági harcos, méghozzá hazai pályán, ami extrán motiválja. Kattintás után interjú Kálucz Martinnal.

Kálucz Martin október 31-én tér vissza MMA szabályrendszerben a debreceni HFC 11 váltósúlyú négyestornáján. Martin kéztörés miatt egy évet kényszerült kihagyni – nem is hideg starttal, egyből a ketrecben kezdi a bunyót, előételnek nemrég kick-boxmeccsen verekedett.

K-1-ben volt egy meccsem pont egy hónappal ezelőtt, Hatvanban. Jól sikerült, egyhangú pontozással nyertem, de az nem ugyanaz, mint az MMA – szintfelmérésnek jó volt. Úgy terveztük a felkészülést is, hogy legalább egy hónappal a visszatérés előtt vívjunk egy K-1-es meccset nagykesztyűben, hogy teszteljük, hogy bírja a kezem. Meg hát ugye ott van az a bizonyos ringrozsda is, úgy éreztük, kell a hangolás, hogy megszokjam a közeget, a szorítót, ugyanis azoktól is el lehet szokni.

Legalábbis ezt mondják – ennek ellenére Kálucz egyáltalán nem szokott el a bunyótól a kényszerszünet alatt sem.

Amikor volt a bevonulás a K-1 meccs előtt, azt mondtam magamban, végre, köszönöm istenem, hogy megint itt vagyok. Olyan érzés volt, mintha elmentem volna otthonról, és hazajöttem volna egy év múlva, ismerős arcok, ismerős illatok, ismerős érzések közé.

Martin a tavalyi TOTALDAMAGE Fight Night #1-en törte el a kezét, de nem az volt az első kézsérülése. És a többihez hasonlóan lelkileg meg is szenvedte a pihenőt.

Ez a harmadik kéztörésem volt. És amikor megtörtént, azt mondtam magamban: már megint? Már megint nem lesz két hónapig kezem? Már megint jön ez a szokásos procedúra, gyógytorna, vigyázni rá, nem tudok edzeni... Sokszor előfordult, hogy itthon voltam, és bal kézzel – mivel jobb nem volt – nyomogattam a tévé távirányítóját, és hopp, jött egy HFC gála, jaj, de jó. Elkezdtem nézni, de bevallom őszintén, nagyon rossz érzés volt, úgyhogy inkább ki is kapcsoltam. Arra gondoltam, hogy ott lenne a helyem.

Martin kezén a műtét segített – a műtét pedig akkor került képbe, amikor kiderült, hogy az HFC ősz végén Debrecenbe, Kálucz szülővárosába érkezik.

Eredetileg úgy voltam a kezemmel, hogy pihentetem fél évet, és majd jó lesz – azért műttettem meg végül, mert megtudtam, hogy október végén lesz ez a gála, így egyből elmentem orvoshoz. Kapásból öt orvos azt mondta, hogy minek csinálod ezt a sportot? És hogy hagyjam abba. Hát mondom, ez a szerelmem, ez az életem.

 

Sikerült találni egy orvost, aki azt mondta, hogy meg tud műteni, és hogy utána nyugodtan tudom folytatni a sportot, és nem lesz a kezemmel további probléma. Azt mondtam neki: uram, holnap jöhetek? Műtsük meg! Meg is kaptam a lehető legkorábbi időpontot, megtörtént, és utána már agykontrollal próbáltam magamnak megmagyarázni, hogy most már meggyógyulok, edzek, visszatérek.

Kálucz ezúttal nem közép-, hanem váltósúlyban fog küzdeni. Azt mondja, ez is csak azt jelzi, hogy komolyabban veszi a versenyzést, mint tette azt korábban. Nemzetközi szinten is a 77 kilós súlycsoportot célozza meg a folytatásban, ehhez pedig jobban oda kellett figyelnie magára, hiszen eléggé édesszájú.

Nagyon hasznos volt a dietetikus tanácsadása. Fogyasztottam még régen, bokszolóként is, de nagyon bután fogyasztottam, ettem a kakaós csigát, meg ittam a kólát. Akkor még senki nem szólt, hogy ezt máshogy kellene.

 

Nagyon sok testépítő barátom van, és közülük a Mezei Pali és Sallai Ferenc segített, megmondták, hogyan is kéne ennem. Kicsit megugrott a súlyom, 93 kiló voltam 2-3 hónapja. Három hete kezdtem a fogyasztást, ha jól számolom, még három kiló van rajtam, és még van egy hetem. Ez már sima, nem is akarok annyira túlfogyni.

A diétázást most is egyedül kezdte Kálucz, mint régen, ez viszont ezúttal is rossz ötletnek bizonyult. Az edzőtermi teljesítményének hanyatlása döbbentette rá, hogy itt profi segítségre van szüksége.

Nagyon komolyan elkezdtem diétázni, de rosszul diétáztam, nem szakemberrel, csak egymagam. És lementem olyan emberekkel edzeni, akiket ismertem, és emlékeztem, hogy például ott van egy srác, mindig lenyomtam – fél kézzel. Na, most ő nyomott le, de úgy, hogy a kisujjamat sem tudtam mozdítani. Ott volt a másik srác, mondom vele mindig mentem egy jó közepeset. Ott volt a harmadik, ő nagyon kemény, de őt is meg tudtam szorongatni. Hát most mind a három megvert, de kőkeményen. Ezt egy kicsit zokon vettem, de ez olyan, mint egy seggberúgás. Fáj, de előrébb visz. Hazajöttem, mondom megcsinálom akkor is, beállt a diétám, újra lementem az edzőterembe, és úgy éreztem magam, mint régen.

Kálucz nem csak a fogyasztásán változtatott, csapatot is váltott. Már nem a Cutller Fight Team tagja, új otthon a Taskó Fighting. Mint mondja, a jó viszony megmaradt korábbi csapatával, de új klubja tulajdonosa, Taskó Rodrigó az unokatestvére – a család pedig tartson össze. A köteléken túl pedig fontos az is, hogy az ottani vezetőedző, Fark Vilmos már két meccsére is felkészítette Káluczot, és mindkét tábor kiemelkedően jól sikerült. A készülésbe most is belead apait-anyait, hiszen városa, Debrecen extrán fűti. Martin célja természetesen nem más, mint a négyestorna megnyerése, nem is akárhogy.

Minden meccsen 100 %-ot adok, de amikor itt vagyok Debrecenben, akkor úgy érzem, 200 %-os vagyok. Nagyon sokat dob rajtam. Ha jól számoltam, öt MMA mérkőzésem volt itt, és nagyon sok boksz, és egyszer sem veszítettem. Az MMA-meccseket mind az első menetekben nyertem meg, és most is így akarom.