Totaldamage

A fiatal Huntnak és testvéreinek megdöbbentően embertelen dolgokat kellett átélnie.

Mark Hunt apja halálos ágyánál látta a Kaszást – de a bunyósnak nem ez volt az egyetlen találkozása a természetfelettivel, gyerekkora során megtörtént az minden egyes nap. Az apja maga volt az ördög.

Szeptember 29-én jelent meg Mark Hunt önéletrajzi könyve, a Born to Fight. Ennek kapcsán készített interjút a harcossal az új-zélandi Stuff, melyben Hunt nyíltan beszélt megdöbbentően brutális gyerekkoráról.

Huntot szadista apja folyamatosan verte. Kikötözte, és addig ütötte a hátát egy faággal, míg fel nem szakadt a bőre.

Az öregem kegyetlen volt. Terrorizált bennünket. Már akkor elkezdte a lelki fenyítést, amikor még ki se találta, mivel fog minket elverni. Egyszer kikötözött a garázsban, a kezeimet a fejem fölé, és egy kicseszett felmosófával vert el. Elmenekültem, de a testvéreim utánam jöttek. Azt mondták, kurvára menjek vissza, vagy ők is kapnak a fejükre.

Mark három fiútestvér legkisebbike volt, mégis ő kapta a fenyítés javát. A folyamatos ütlegelés viszont még mindig semmi sem volt ahhoz képest, amit nővérének, Victoriának kellett átélnie.

Victoriát hattól tizennyolc éves koráig az apa folyamatosan megerőszakolta, és ez utána is csak azért maradt abba, mert a lány elköltözött otthonról. Mark ebből nem sokra emlékszik, de az megmaradt, hogy minden este látta az apját eltűnni a testvére szobájában. És az is megvan neki, hogy az apa utána mindig Dettol szappan mosakodott meg. Hunt a mai napig ki nem állhatja a Dettol szagát.

A nemi erőszak majdnem minden egyes nap megtörtént, és ha a lány harcolt az apával, és elhajtotta, akkor a fiúk kaptak verést. Hunték anyja majdnem olyan rémes volt, mint az apa: nem hogy tudott az erőszakról, még bátorította is a férjét. Olyan is volt, hogy előtte történt a dolog. Végül valaki Victoria iskolájából értesítette a rendőrséget. Az anya reakciója: megígérte a lányának, hogy vesz neki egy bicajt, ha ejti a vádakat. Victoria ezt nem tette meg, de a rendőrség végül elegendő bizonyíték híján elengedte az apát. Az erőszak folytatódott, és az apa azzal fenyegette meg a lányt, hogy ha még egyszer kinyitja a száját, megöli.

Huntból balhés, verekedős srác lett. Piti bűntetteket követett el, kocsit lopott és pénzt vett el másoktól – egy alkalommal pedig egy pár bakancsot, amiért kilenc hónapra börtönbe került. A második alkalommal már bántalmazásért csukták le.

Igen, balhés voltam. Az utcai verekedéssel vezettem le a dühöt, amit a szüleim iránt éreztem. Az otthonom sohasem volt biztonságos, nagyobb biztonságban éreztem magam az utcán.

 

Piti bűnöző voltam, rengeteg rossz dolgot követtem el. Beismerem. Ha mindegy egyes embertől bocsánatot kérhetnék, akkor persze, hogy megtenném.

Apja brutalitása egyetlen – mint később kiderült – óriási előnnyel járt: annyira hétköznapi dologgá vált számára a verés, hogy már nem félt tőle. Fizikálisan és lelkileg teljesen érzéketlenné vált, ami nagyon veszélyes kombináció.

Részben azért vagyok tehetséges bunyós, mert emberi bokszzsákként nőttem fel. Nem úgy érzem a fájdalmat, ahogy a legtöbb ember.

Egy este Hunt egy klub előtt kiütött három embert. Mindezt Sam Marsters, egy helyi bunyós is végignézte. Elrángatta onnan a fiatal Markot, mielőtt a rendőrség kiérkezett volna. Marsters a kegyetlen bunyós képességeket látva kick-box meccset ajánlott Huntnak, amit az új-zélandi el is fogadott. A mérkőzés egy héttel később volt – Hunt győzött, és nyereménye egy hatos csomag sör volt. De mégis, ez volt annak az útnak a kezdete, ami aztán később a K-1-be, majd az MMÁ-ba vezetett.

Hunt magánélete sem alakult egyszerűen. Meccsei között ivott, szívott és játékfüggősége alakult ki. Ez meglátszott a ringbeli teljesítményén is, 2006 és '10 között hatmeccses vereségszériát szedett össze. És mivel otthon csak verést és lelki terrort kapott, nevelést nem, az alapvető szociális készségei is hiányoztak. A felesége egy nap ultimátumot adott neki: vagy elmegy egy pszichológushoz, vagy elhagyja. Hunt ráállt a terápiára, ahol nagy nehezen sikerült belőle emberibb embert faragni, olyat, aki képes megnyílni mások előtt, és vállalni az érzéseit.

Hunt apja rákban halt meg 2005-ben. Fivére, John idén lett öngyilkos, másik bátyja, Steve skizofrén, és nővérükkel, Victoriával és családjával él együtt. Markban, annak ellenére, hogy apjuk pokollá tette az életüket, nem maradt harag.

Nem tudom, mit gondoljak arról a fickóról. A hét egy napján jó ember volt, az összes többin meg ő volt maga az ördög. Valószínűleg nem utálom: köszönettel tartozom neki azért, amilyen volt, máshogy nem lennék ott, ahol ma vagyok. Egy dologra megtanított... arra, hogy sohasem akarjak olyan lenni, mint ő.