Totaldamage

A hírnévnek, mint oly sok dolognak az életben megvan a maga árnyékos és napos oldala. Lehet áldás, mely olyan lehetőségek előtt nyitja meg a kaput, melyekre korábban esély sem kínálkozott, azonban átokká is válhat. Ezt mindig az adott ember személyisége és az általa követett életstílus határozza meg. Sokan nem tudják kezelni a helyzetet és a gyorsan jött ismertség hamar komoly teherré válik, amit tragédiába torkollik. Senkinek sem ismerősebb az utóbbi élethelyzet, mint Alexey Ignashovnak.

Történetünk hőse, 1978. január 18-án született Fehéroroszország fővárosában, Minszkben. A küzdősportok iránti szenvedélye már gyermekkorában megmutatkozott. A helyi Chinuk Gymben kezdett el muay thai-jal foglalkozni. A felkészülés olyan jól sikerült, hogy két bajnoki övet is szerzett a kézzel-lábbal vívott thaiföldi küzdőművészetben és még a későbbi K-1 bajnokot Remy Bonjaskyt is legyőzte útközben. Tisztán látszott, hogy Alexeyben megvan a kellő tehetség a versenyzéshez és még több is, hiszen hamarosan a K-1-ben találta magát, ahol a világ legjobb kick-boxereivel mérhette össze kesztyűjét.

Alexey pályafutása a K1-ben jól kezdődött. Három győzelmet hozott össze és megnyerte a K-1 Fehéroroszország 2000 Grand Prixet, aminek köszönhetően kvalifikáltatta magát a yokohamai World Grand Prixre. Ez lényegében a K-1 világbajnoksága, ahová a helyi Grand Prixek nyerteseit hívják meg, hogy aztán egymást közt döntsék el ki a legjobb. Alexey, ugyan kikapott Matt Skeltontól a negyeddöntőben, azonban világossá vált, hogy új csillag van születőben a nemzetközi kick-box egén.

A fenti kijelentést igazolva, 2000 és 2004 között begyűjtötte többek közt Peter Aerts, Badr Hari, Semmy Schilt, Mike Bernardo és Paul Slowinski skalpjait, csakhogy a legnagyobb neveket említsük. Hatalmas teljesítmény volt ez a fiatal fehérorosztól – 2004-ben még csak 26 éves volt. A gyors sikerekkel jött a hírnév és a csillogás is és az ezekkel járó „előnyöket” Ignashov igencsak kihasználta.

A bulizás és az alkohol lassan felváltotta az edzőteremben végzett, munkával töltött órákat, aminek meg is lett a következménye. Ignashov karrierje lefelé kezdett ívelni, 2005-ben négy meccset veszített zsinórban és így nem tudta beverekedni magát a 2005-ös K-1 Grand Prixra. Ebben az időszakban világossá volt, hogy bár megvan benne a kellő tehetség, ugyanakkor a sikerhez szükséges elhivatottság hiányzik belőle, ami a nagyobb áttöréshez szükséges. A feltörekvő, ifjú tehetségből a K-1 ranglétráját megmászni igyekvő harcosok áldozatává – korábbi önmaga árnyékává – vált.

A fenti tényezők ellenére 2006-ban mégis sikerült beverekedni magát az amszterdami Grand Prix elődöntőjéig. Itt, azonban kikapott a török Gokhan Sakitól. A vereség egy újabb gyenge pontjára világított rá Ignashovnak, mégpedig alacsony mentális tűrőképességére.

A következő három évben Alexey kisebb szervezeteknél igyekezett újra rátalálni önmagára. Ott hagyta a Chinuk Gymet és átköltözött Új–Zélandra, Aucklandbe. Itt a Balmoral Lee Gar Gymben edzett Lollo Heimuli vezetésével. A környezetváltozás – vagy a magas új-zélandi alkoholos termék árak – megtette hatását. Alexey letette a poharat és újra a keményen edző, régi önmagára kezdett hasonlítani, akiről már – már önmaga is kezdett megfeledkezni.

Miután elérkezettnek látta az időt, Alexey felkereste a K-1 elnökét Sadaharu Tanikawát, hogy kérjen még egy esélyt tőle. Tanikawa hezitált, de végül rábólintott a dologra.

A K-1 nem szórakozott felhozó meccsek szervezésével, Badr Hari ellen mutatkozhatott be újra a szervezetnél 2010. április 3-án, a yokohamai Grand Prixen. Alexeynek nem is sikerült behúznia a győzelmet, Badr Harié lett az, egyhangú pontozás képében.

Sokan már temették a Vörös Skorpiót, de egy hónappal később a bukaresti Grand Prixen ismét megmutatta régi önmagát. Kiütve Mindaugas Sakalauskast és kipontozva Freddy Kemayot újra a régi, domináns harcos képében tündökölt. Sajnos, azonban a Kemayo elleni meccsen megsérült, így nem tudott kiállni a döntőre.

Alexey Ignashov pályafutásának tárgyalását, és az augusztus 22-e estére való hangolást innen folytatjuk.