Totaldamage

Gondolom, ezen már ti is vacilláltatok egy párszor. Hát még én! Miután öntudatra ébredtem erőmet és technikai repertoáromat illetően, soha nem éltem vissza testi fölényemmel. Előtte sokszor hajtott a bizonyítási vágy, de akkor is csak az edzőteremben virtuskodtam. Mondjuk ott is elvertek egy párszor. De az embert mindig hajtja valami csillapíthatatlan vágy, hogy megmutassa a világnak és önmagának, a belé vetett hit nem volt hiába való.

Soha, ismétlem soha nem bántottam senkit, aki ne lett volna igazi kihívás a számomra, ne lett volna az a csata presztízs küzdelem, ne kerülhettem volna ki akár vereséggel a harcból. Mert így igazságos. Úgy harcolni pedig, hogy az ember nincs meggyőződve az igazáról, nem tisztességes, lealacsonyító és ha van egy kis lélek az emberben, akár fájdalmas is.

Tudom, minden küzdősporttal foglalkozó ki akarja magát próbálni élesben is. Meg akarja magát méretni az utcán, vagy bárhol. Kíváncsi rá, vajon állja-e a sarat, tud-e győzni. Le tudja nyűgözni a csaját vagy a barátait képességeivel, ami lehet egy hangos és határozott mondat, vagy egy komoly kakas viadal.

Sajnos vannak emberek, akik csak a fizikai erőszak nyelvén értenek. Nem számítanak nekik az észérvek, vagy netán pár békülő mondat, csak a pofonok. Ha biztosak vagyunk magunkban, ilyenkor legyünk mértéktartóak. Hánynom kell attól, ha már egy megvert emberen még azok is bizonyítani akarnak, akik addig, míg meg nem mutattuk nekik, hogy kell csinálni, fülüket, farkukat behúzták. De a sérült „versenyzőbe” hiénák módjára marnak bele, majd később ezzel sztároskodnak.

Egy régi „Kékfény” adásban interjút készítettek egy elítélttel, aki egy pofonnal megölt valakit. Mikor megkérdezte tőle a riporter, tudatában volt-e ennek a képességének, azt válaszolta: Igen. Egy pofon! És lehet, a fejét se verte be a padkába.

Ha megütök valakit, én már azt is nézem, hova fog esni. Egyszer egy srácot vittem ki a diszkóból. Nem bántottam, pedig bevert egyet a dj-nek. Hálából útközben rám húzott egy balost. Vagy öt lépés volt az ajtóig, szó szerint átdobtam rajta. Az ajtófélfába úgy beverte a fejét, hogy elájult. Odaléptem és a tarkójánál emeltem meg a fejét. Fel volt akadva a szeme és egy diónyi daganatot tapintottam ki a kisagyánál. Azt hittem meghalt… Kétségbe esve kiáltottam a tulajra, hogy hívjon mentőt, de ő a részegek nyugalmával mondta: Hozzák már a vizet! Leöntötte és magához tért.

Úgyhogy: Uraim! Nem csak a bushido szellemét kell itt szem előtt tartani, hanem teret kell adni a józan paraszti eszünknek is. Nem kell minden edzőteremben tanult technikát (tisztelet a kivételnek) még aznap élesben kipróbálni, mert annak könnyen börtön lesz a vége. Az erőszakos embereket csak az identitászavarban szenvedő fiatalok csodálják (mint én) és próbálnak csak ezért a tanulható, fejleszthető tulajdonságuk miatt velük egy társaságba kerülni. Később ugyanezen képességek birtokába jutván meghasonulva önmagukkal, ilyen példabeszédeket írnak, mint most én.

Kidobólegény, verőember vagy rendező?

Aki küzdősporttal foglalkozik, az gyakran próbálja (joggal) kamatoztatni tudását az ilyen ismeretanyagokat igénylő szakmák egyikében, a testőrtől a TSZ-portásig.

E szakmák elitje a kidobó. És itt most nem a Ben Stiller-féle „Sok flúg disznót győz”-re gondolok, hanem arra a srácra, aki érez magában annyi potenciát, hogy a kollégáival együtt akár egy több száz, vagy ezer fős szórakozóhely kellemes légkörére tudjon felügyelni.

Mik is azok a feladatok, amikkel szembe kell tudnia néznie? Mik azok az élet-, vagy akár életveszélyes helyzetek, ahol kamatoztathatja az edzőtermekben megszerzett tudását?

Egy jó kidobó legfőbb tulajdonságai a nyugalom, a magabiztos, határozott fellépés, az erős testalkat, és végül: a vérszomj hiánya.

Erős testalkatú kell hogy legyen, ugyanis egy hatvan kilós bokszvilágbajnok le tud ütni sok embert, de kivonszolni már nem fogja tudni őket. És különben is, az egész nem a verekedésről szól, hanem a pénzüket elkölteni akaró vendégek háborítatlan nyugalmának fenntartásáról.

Tudjon csapatban dolgozni az előre megbeszéltek szerint, és ha nehéz ellenféllel kéne szemben állnia, ne kezdjen bele a táncparkett közepén egy suplexbe, hanem hárman fogják le az erős embert, majd vigyék ki úgy, hogy a lába se érje a földet. Odakint pedig el lehet hívni az edzőterembe, vagy bárhová matekozni a tékozló fiút. Ha narkósról, vagy alkoholos pszichózist kapott emberről van szó, rögtön be kell szólni a szervnek, mert időigényes az érkezésük a meleg helyzetekhez.

Azoknak a kidobóknak, akik tizenhat éves, behányt, szemüveges gyerekeken próbálják csiszolni technikai tudásukat, soha nem lesz becsületük, sem a kollégáik, sem a vendégek előtt. Számtalan olyan hely van, ahol nem bír magával a kidobó, a sok koksztól, energia italtól, spuritól, vagy egyéb szarságtól és ő csinálja a fesztivált. Ezek bármilyen kemény, bevállalós harcosok, alkalmatlanok a feladatra, gyakran börtönben végzik és még az a szerencsés eset, ha a kollégákat nem rántja maga után a bajba.

Ha egyedül rendező valaki egy helyen és nagyobb létszámú az ellenfél, csalja őket nyílt területre, ne hagyja, hogy a háta mögé kerüljenek. Mindig oldalazzon valamelyik irányba, próbálja elérni, hogy a legközelebb álló ellenfél mögé kerüljön a többi, miközben azt lelkesen püföli. Edzőterembe ki lehet próbálni, jó játék.

Használjuk ki erős testalkatunkat a jó ügy érdekében és gyakoroljunk be egy pár kivezetési technikát. Ezek túlzottan ízület feszítőek ne legyenek, mert egy részeg nem tud gyorsan reagálni a feszítésekre és hamarabb eltörik a csuklója, könyöke vagy válla, mint ahogy kiérnénk vele. Én mindig megfogom az egyik kezét, mögé állok és megemelem a derékszíjánál fogva, hogy kissé kényelmetlenül érezze magát, de tudjam irányítani kifelé menet. Végső esetben nagyon jó vitalezáró a pofon, de már ezt is büntetik…

Földharc az éjszakában? Felejtsük el, ha nem akarjuk, hogy szabadrúgást végezzenek az ellenfél barátai a fejünkkel. Ököllel könnyen súlyos testi sértést lehet okozni – de akár tenyérrel is, például dobhártya szakadást – sőt, akaratlanul könnyen a másvilágra is küldhetünk valakit.

Használjuk a lábunkat! Toló rúgás és combos, térd a gyomorba. Tökéletes végeredmény! Hatékony, fájdalmas és megalázó, hamar kedvét szegi a vitézeknek. Ne akarjunk rendezők helyett verőlegények lenni, még a látszata se vetüljön ránk. Már a „kidobó” is elég rossz hangzású. Legyünk barátságosak és udvariasak, de egyben távolságtartóak is.

Ne keressük a bajt, az úgyis megtalál minket. Ahol nő és pia van, előbb-utóbb biztosan!