Hetek teltek el ugyan, de a döbbenet, melyet Dani tragikus halála okozott nem enyhül. Megrázta a teljes hazai sportéletet, és a mai napig felfoghatatlan, hogy egy kiváló harcossal, sportemberrel szegényebbek lettük.
Személyesen ugyan nem ismerhettem Danit, de azt tudtam róla, hogy nagyszerű sportoló és harcos. Csapattársak, barátok és családtagok bejegyzései által az elmúlt hetekben azonban szembesültem valódi értékeivel, ami egy idegen számára - aki csak egy-egy mérkőzésen látta - nem voltak ismertek.
Dani edzője, Vancsik Nándor megható sorai következnek:
Egy edző vallomása!
Drága Barátom, Versenyzőm, „Gyermekem”!
Mint oly sokan a szeretteid közül, én is írok Neked a távolba, hátha valahol meghallod ezeket a papírra vetett gondolatokat. Szó és magyarázat nincs az elmúlt hetek történéseire. Minden viharszerűen söpört végig a magam és csapattársaid életén. Értetlenül állunk, némán szenvedünk. Az előttünk álló feladatokat tanuljuk elvégezni az új „életünkben”, amely immáron Nélküled pereg….
Dani- mi tévők legyünk, hogyan tovább, miként? Oly hatalmas űrt hagytál magad után, amelyre nem voltunk felkészülve egyáltalán. A gondolat, hogy ilyen történjen a Bács-Team életében, fel sem merült bennünk. Hiszen mennyit terveztünk a jövőt illetően, még ott lett volna a helyed a Budapesti Nagycirkuszban rendezett versenyen, még fel kellett volna kísérjelek Kecelen az idei gálánkon melyre Te is olyan nagy erővel és kitartással edzettél.
S most telnek a napok, fogy az időnk és egyre inkább félek az április 5-i estétől. Hogyan fogom önmagammal megvívni azt a lelki csatát, amit majd akkor érzek amikor téged kéne kísérjelek a ring felé.. édesapád ott lesz, ez erőt ad, ott lesz ahogy eddig is ott állt mögöttünk amikor csak tehette. Sosem láttam még apát olyan büszke tekintettel nézni fiára, mint ahogyan azt Ő tette, amikor rád nézett. Köszönöm neked, hogy ezt általatok megismerhettem. Reménykedem és teszek érte, hogy egykoron majd én is így nézzek a fiaimra, ahogyan azt apád tette. Emlékszel, milyen jóízű vitáink és szócsatáink voltak édesanyáddal a karatét illetően. Mindketten csak mondtuk a magunk igazát, soroltuk érveinket pro és kontra a sport hasznosságát és veszélyeit illetően. Persze aztán minden úgy lett, ahogy Te akartad, jártad a saját utadat, míg életedben tehetted…
Sokat tépelődök azon, vajon milyen lecke akar ez lenni az élettől, mit akarnak üzenni nekünk az égiek. Kaptunk belőled egy morzsányit a magad 24 évével és oly sok mindent megtanítottál velünk ezalatt a röpke idő alatt. Hogyan kell tisztelni egy embert, apát, anyát, testvért, sporttársat, vagy az ellenfelünket a ringben, még ha legyőzött is minket, hogyan kell kitartani vágyaink és terveink mellett, hogy végül azok megvalósuljanak, hogyan kell barátságokat éltetni szorosabbá fűzni, hogy igenis létezik olyan szeretet a karate iránt, amelyet én tapasztaltam a saját életemben. Talán valaki odafent már a születésedtől fogva tudta, hogy mindez így fog végződi…. „elküldöm Őt a többi ember közé, hadd lássák milyen az, amikor valaki olyan él közöttük, akiről mindenki csak szépet, jót mesél és távozásával példát mutat azoknak a felnőtteknek és gyerekeknek akik szomjazzák az igaz emberi értékeket.” Nem tudom Dani, hogy valóban így volt-e, csak kapaszkodom a belőlem előtörő gondolatokba és próbálok gyógyírt találni vérző sebeimre. Mert Te már jó helyen vagy, olyan nyugodt vagy, hiszen tudjuk és mi bízunk benne.
Az első gondolatom az volt idén nem lesz gála, lemondom a rendezvényt, Nélküled hogyan is lehetne megtartani. De édesapád Géza és édesanyád Tercsi felrázott lelkem fájdalmából és közölte velem: Te biztosan nem ezt várnád tőlünk. Igen is meg kell tartani a küzdősport rendezvényt, a meccseket le kell játszani. Így teszünk hát- ez lesz az első gála, amikor nem megyek majd mögötted a ring felé vezető úton…
Egy héttel a búcsúztatásod óta elkészült a 2014-es gála zenéjének videó klipje. A Kecel Beat ismét ütős kis „nótát”alkotott és ott vagy Te is úgy, ahogy azt elképzeltük. Benne vagytok mindannyian profi versenyzőim. Ti, akik oly sokszor vittétek és viszitek a Bács-Team hírét Magyarországon és külföldön egyaránt. Tagadhatatlan tény, teljesítményetekkel a hazai küzdősport világának rajongói, megismerték Kecel városának nevét.
Hogy hogyan tovább? Most sem tudom és erre talán még nem is kapok megnyugtató választ. Egy dolog nem fog változni: dolgozunk tovább, edzünk minden erőnkkel, versenyzünk, tanuljuk az új technikákat és helytállunk azokon a megmérettetéseken, amelyeket kijelölnek számunkra. Közben Te is ott leszel velünk: az emlékeinkben, a gondolatainkban, a mindennapjainkban, mert szükségünk van rád most is, mindig, egy olyan Vikker Dánelre mint amilyen Te magad vagy..
Baráti Öleléssel
OSU: Sensei"
Nyugodj békében Harcos!
Utolsó kommentek