Ha bárkinek kételyei lettek volna eddig Stephen Thompson vérprofi bunyója kapcsán, most bizony hangos Thompson fegyverropogás közepette hesegethette el ezen gondolatait.
Ahogy tegnap írtam, az UFC Ottawa gála ugyan felvonultatott pár előzetese izgalmasnak tűnő párosítást, de valójában mindenki arra volt kíváncsi, hogy mit kezd egymással Rory MacDonald és Stephen Thompson. Ez a két srác az UFC váltósúly királyi udvarának címeres lovagjai, akik bizony nem rettennek meg a véres buliktól. Elsősorban RorMac legutóbbi bunyója Lawler ellen került be a súlycsoport történetének legbrutálisabb felvonásai közé, vérszökőkútban henteregve maradt le Rory a címszerzésről, cserébe a pszicho-keménytökűek táborába kapott bebocsájtást egy életre. Sokan feltették a kérdést, hogy az a sokk Lawler ellen építi, vagy inkább rombolja majd MacDonald teljesítményét a jövőben, Rory azonban maga jelezte, hogy szíve szerint még 2-3 ilyen pokoljárást szeretne Robbie-val, mert ez neki jó. Előtte azonban Stephen Thompsont kapta, aki ha nem is olyan hangosan, mint Rory, de szinte hibátlanul küzdötte fel magát a váltósúlyú királyi udvarba. A Cote elleni győzelmekor figyeltem fel személy szerint rá, aztán a karrierjét a végveszélytől megmenteni próbáló Ellenbergert intézte el oly profin, hogy ezt követően komolyan ráálltam a Thompson-jelenségre. Alapból csipázom a karate alapkoról MMA-ban nyomuló srácokat, Stephen esetében azonban olyan adaptációját láttam a full-kontakt szabályrendszernek a ketrecen belül, ami roppant impozáns. Emellett földön is komolyan felhozták a srácot, vagyis egy gyilkos csomag érlelődött személyében, ami aztán Johny Hendricks arcába robbant februárban. Egy menet alatt lerendezte a korábbi bajnokot Thompson, így a MacDonald elleni hajnali meccs az utolsó kételyoszlatónak ígérkezett az "egy sima striker" jelző lehámozására magáról.
Some leather being exchanged here in the fourth round!! What a technical, razor close fight! #UFCOttawa https://t.co/gqqP3WsQ21
— UFC (@ufc) 2016. június 19.
Erre mindjárt az első menetben lehetősége volt, ugyanis Rory egy imanarival mindjárt lábfeszítésbe húzta volna Stephent, akinek sikerült kijönnie ebből a szituból. Ezután az első két menet kicsit hezitálósra sikeredett, Rory lopta volna inkább a távot, de Thompson jól mozgott, a side-kick-et jól használta és a földre sem nagyon engedte magát. A harmadikban RorMac ellenfele guardjából próbált szubot keresni, de Stephen ezt is védte és folytatta a ki-be mozgós támadásait, melyek közepette a kanadai nem tudta ellőni a korábbi meccsein hatékonyan használt kombinációit. A negyedikben Thomspon időzítése és kontrái vitték a prímet, aminek az lett a vége, hogy az utolsó menetre RorMac agresszív fokozatban ment előre, viszont cserébe Thompson szöktette a málnát az orrából pár kemény találattal, sőt, földre kerülvén Stephen dolgozott guard-ból.
THEY ARE THROWING IN THE FIFTH!!! #UFCOttawa https://t.co/LFs3Io5Jm6
— UFC (@ufc) 2016. június 19.
Noha előzetesen izgalmasabb bunyóra számítottunk a két sráctól, ettől függetlenül Wonderboy Stephen nagyon komoly teljesítményt hozott váltósúlyú top 5-ös ellenfele ellen, egyszersmind belőtte magát a súlycsoport címmérkőzésének előszobájába. Pontosabban, ha minden igaz, ő következik a Lawler vs Woodley győztese számára, én meg úgy vagyok vele, hogy készülhetünk Stephen hamarosan elkövetkező uralkodására.
Cowboy Cerrone egy állat. Ezt már sokan, sok helyen írták és mondták, és valószínűleg kevesen vitatkoznak ezzel a kijelentéssel. Cerrone bármikor, bárhol, bárki ellen bevethető, ehhez pedig lassan a bármilyen súlyban dimenziót is hozzácsaphatjuk. A könnyűsúlyú övhajszolás után Cowboy ugyanis második váltósúlyú meccsét hozta hajnalban Patrick Cote ellen, aki viszont egy sokat fogyasztó vérbeli középsúlyú, szóval Cowboy ismét a kemény tökeit zörgette a meccs alatt. Hogy ez mennyire igaz, az abban visszaköszönt, hogy egy elit strikert mosott le a tamairól Cowboy, háromszor ütötte le Cote-t, a két TD pedig csak finomság volt a történetben. A harmadikban aztán TKO-val ki is csapta a hazai pályán nyomuló ellenfelét Cerrone.
OH MY!!! @CowboyCerrone drops Cote in the second round!! #UFCOttawa https://t.co/X2D0SHD8E1
— UFC (@ufc) 2016. június 19.
Többen arról beszélnek vele kapcsolatban, hogy tökéletes gyilkológép lenne, ha nem hullana darabjaira a címmérkőzés nyomása alatt. Viszont ha nincs öv a terítéken, vért iszik a ketrecben, a hajnali sajtótájékoztatón jelezte is, hogy bizony korántsem fáradt el a bunyóban, nyomják már be őt az UFC 200-ra is. Csak a szokásos Cerrone szöveg, de komolyan is gondolja, ezzel pedig azt akarta valószínűleg nyomatékosítani, hogy mocskos keveset keres az UFC-ben ahhoz képest, hogy a szervezet egyik arcának tekintik, és ahogy írtam, bárhol, bármikor, bárkivel...ilyen srác meg kevés van a szervezetnél. Abba pedig öröm belegondolni, hogy váltóban olyan nevekkel rendezhet vérfürdőt Cerrone, mint Matt Brown, Nick Diaz, Carlos Condit, Rory MacDonald vagy éppen Robbie Lawler. Bakker.
És akkor jöjjön ez a két ember, aki nem sajnálta az öregkori éveinek egy részét beáldozni, hogy hajnalban UFC klasszikust teremtsenek. Steve Bosse és Sean O’Connell meccsére úgy fogunk emlékezni, mint Shogun és Hendo háborújára, vagy mint mondjuk Wanderlei és Stann őrült csatájára. Bosse élete győzelmét aratta legutóbb Te-Huna ellen, vagyis a félnehézsúlyba betonozva magát várta az elégé deficites UFC rekorddal érkező O’Connell-t. Sean tudta, hogy virítania kell valamint, ha UFC alkalmazott akar maradni, ezért az elsőben rárontva Bosse-ra úgy tűnt, hogy merevre csapta ellenfelét. Bosse azonban ki tudja, hogy hogyan, túlélt. Kellett egy kis idő, míg összeszedte magát, aztán a menet végén már ő büntetett. A másodikban szinte ott folytatták a srácok, ahol az előzőben befejezték, viszont ennek a menetnek a végén O'Connell került nagyon nagy bajba egy Bosse támadás után, de valahogy sikerült neki is túlélni.
A harmadikban egy percet pihentek a srácok, hogy a ketrecben keringő lelküket visszarántsák a testükbe, majd egy utolsó rohamra szánták el magukat, hatalmas gépelés következett, melyben mindketten találtak szép számmal. A harmadik menet végén a pontozók Bosse-nak adták a meccset, aki elsősorban kondival bírta jobban a borzalmakat, feltehetően ez mentette meg őt az első menetes KO-tól is. Nagyon szoros, őrült meccs volt, melyben O’Connell ismét kikapott, de ilyen teljesítmény után aligha válik meg tőle az UFC.
Bónuszként a végére: az est egyik legrövidebb meccsén jött az egyik leglátványosabb befejezése. McCrory álldogált középen, majd pedig lepihent kicsit a földre, miután Krzysztof Jotko egy balossal brutálisan kifektette és pár kalapáccsal mélyebbre küldte az álomvilágban. Az est teljesítménye díj esélye volt ez az egy perces meccs, de aztán jött a Bosse vs O’Connell meccs...
Tamdan McCrory Gets Knocked Stiff By Krzysztof... by CombatNation
Utolsó kommentek