Totaldamage

A kötelező: mindenki hozta a súlyt, csak Chico Camus nem – ő első körben fél font többlettel lépett a mázsára, de kapott egy óra haladékot, ez alatt pedig sikeresen leaszalt a légsúly felső határát jelentő 126 fontra, úgyhogy minden király.

Esélyek!

Mizuto Hirota vs. Teruto Ishihara

Huszonöt meccses veterán a kilencmeccses gyerek ellen? Simán vannak olyan szituációk, amikor a fiatalra voksolnék, de ez nincs köztük. Hirota tíz évvel ezelőtt debütált a profik között, és bár karrierje nagy részét hazai promócióknál töltötte, azért két mérkőzés erejéig csak kiruccant már a UFC-be. Veszített is mindkétszer, de ez a tapasztalatbeli különbségek szempontjából mondjuk pont mindegy. Ishihara valószínűleg ugrasztgat majd, aminek nem lesz sok haszna, ahogy a spórolós kickboxának sem, és az öregebb bunyós elnyomasztgatja három menet erejéig. Hirota győz, pontozással.

Katsunori Kikuno vs. Diego Brandao

Ezt a meccset az ültetők közt rendezték volna, nem véletlenül. A Norifumi Yamamoto – Matt Hobar páros szimultán lesérülése miatt buktak fölfele a srácok, de ettől még nyilván egyikük sem lett ügyesebb. Elviekben Kikunót hosszabb ütőtávja ezen a meccsen valamelyest megóvná a bajtól, ahogy az is, hogy a japánt nem könnyű levinni – mert hogy a brazil alapvetően mindig ütőerejében, leviteleiben és szubjaiban bízik. De valahogy mégsem ízlik nekem a Kikuno győzelem gondolata... Brandao túl nagy barom agresszív ahhoz, hogy ezt a lehetőséget veszni hagyja. Szubmissiönt nem jósolok, viszont TKO-t igen, és a kivégzéssel Brandao mérlege fog javulni.

Takeya Mizugaki vs. George Roop

Mizugaki árfolyama tavaly ősz óta jó nagyot zuhant: '14 őszén a sérülésből visszatérő, és a következő sérülését még el nem szenvedő Dominick Cruz áll-leejtős teljesítménnyel egy perc alatt mattolta a japánt, áprilisban pedig Aljamain Sterling dominálta és fojtotta le a harmadik menetben. Ettől a két arctól nem szégyen kikapni, hiszen Cruz minden idők egyik, ha nem „a” legjobb harmatsúlyújaként vonul majd be az MMA-történelembe, Sterlingnél ígéretesebb feltörekvő 135 fontos meg jelenleg nem létezik.

Ettől még a japán most szarban van, és muszáj lesz emlékeztetnie a világot arra, hogy nemrég még egy ötmeccses nyerő szérián taposta az útját a címmeccs felé. Jobb esélye is van megnyerni ezt a meccset, hiszen Roop a harmatsúlyban (hogy az istenbe tud lefogyasztani?!) is ugyanolyan futottak még kategóriás, mint pehelyben és könnyűben volt. Mizugaki győz, pontozással.

Kyoji Horiguchi vs. Chico Camus

Mondhat bármit Horiguchi, igenis korai volt őt belökni Demetrious Johnson ellen a ketrecbe. Egészen pontosan nulla darab top légsúlyú legyőzése nem túl jó alapozás minden idők legjobb 125 fontosa ellen. A visszatérő-sebnyalogató meccse sem lesz piskóta, Chico Camus minden egyes ketrecbeli jelenésével javul, és legutóbb valóban jól állta a sarat Heny Cejudo ellen – még ha nem is annyira, mint amennyire a Joe Rogan – Mike Goldberg páros sugallta. Azzal együtt a japán más minőség, és John Dodson mellett övé a súlycsoport másik KO-ökle, így mi mást tippelhetnék, mint hogy Horiguchi győz, kiütéssel.

Gegard Mousasi vs. Uriah Hall

Csóri Uriah Hall képtelen beváltani a hozzá fűzött reményeket. A no-name harcosokat rendre elagyabugyálja, de hiába van meg szemre minden adottsága ahhoz, hogy bajnok legyen, már a közepesnél fél fokkal jobb bunyósok ellen is bekrepál. Mousasi meg nem fél fokkal jobb a közepesnél, hanem elit harcos, más kérdés, hogy ő meg ezt leszarja, ahogy a világon mindent és mindenkit – Gegard Mousasit valószínűleg csak az evés és az alvás hozza lázba.

Egy KO bármikor keresztülhúzhatja az ember számítását, de ettől eltekintve nem látom, hogyan nyerhetne a jamaikai: lábon ugyan jó, de képtelen nyomasztani, lábon viszont Mousasi is jó, csakhogy ő a földön meg egyenesen életveszélyes. És hiába van rendben Hall levitel-védelme, kizártnak tartom, hogy állva bírna maradni, úgyhogy a forgatókönyv szerintem a következő: Hall iszonyatos koncentrációval a tekintetében fog... lépkedni, miközben Mousasi leszarom tablettával a nyelve alatt csoszog a szőnyegen, aztán valahogy meglesz neki a levitel és megnyeri a meccset szubmissiönnel.

Josh Barnett vs. Roy Nelson

MMÁ-ban mindig csak annyira vagy jó, amennyire az utolsó meccsed az volt – ennek alapján Josh Barnett szar és hülye. Valóban, Barnett utolsó ketrecmeccse megalázó módon ért véget: Warmaster egy levitel előkészítésekor lement Travis Browne csípőjére, aki erre nemes egyszerűséggel szétkönyökölte az exbajnok halántékát: KO egy perc alatt. Ez annyira súlyos vereség volt – pláne, ha belegondolunk abba, hogy Browne legyőzése esetén egy köpésnyi távolságon belülre került volna a címmeccs – hogy Barnett hagyta a fenébe az MMÁ-t, és elment inkább filmezni. Majdnem két éve járt utoljára a UFC-ben, ez alatt Reebokostul-doppingbotrányostul a feje tetejére állt minden, az egyetlen, ami nem változott, az a nehézsúly siralmas állapota – még mindig igaz, hogy zsinórban kábé két látványos győzelem elég ahhoz, hogy címmérkőzésről esélyeseként kezdjenek beszélni rólad.

Mindezt fel kellett eleveníteni ahhoz, hogy akik már elfeledkeztek róla, észbe kapjanak, akik később érkeztek, és még nem ismerik, azok meg felfigyeljenek rá. És egyébként is: emberek, lássuk be, hogy a UFC-nek nagy szüksége van egy éles és erős Josh Barnettre. Jó esély is van arra, hogy Barnett éles és erős, a kihagyása alatt ugyanis sunyiban a Metamoris istenévé küzdötte magát, szubolva a szubolhatatlannak hitt Dean Listert (aztán még szétnyomta a hozzá képest légsúlyúnak számító utolsó pillanatos beugró Ryron Graciet is, de azt most hagyjuk).

Nyilvánvalóan ezen a meccsen is a földmunka lesz a kulcs. Roy Nelson jó ideje elfeledkezett arról, hogy tök jó birkózó, végzetesen szerelembe esett a jobb kezével, és eldöntötte, hogy ő egyáltalán nem komplett MMA harcos, hanem egy lassú, nehézkes, fáradékony kickboxer. Na jó, még csak nem is az, hanem valaki, aki slattyog előre, néha elereszt egy rúgást, de inkább üt, és imádkozik a Jóistenkéhez, hogy a másik belenézzen abba a valóban legendás jobbosába. Ezt az egy fegyvert levédekezni annyira nem nagy kunszt, és komolyan meglepődnék, ha egy olyan rutinos versenyzőnek, mint Barnett, nem sikerülne. Ha pedig a földre megy a küzdelem, ott Nelsonnak akkor sem lenne esélye, ha az utóbbi években nem hanyagolta volna el a birkózást, mert Josh vízszintesben tényleg ott van a legnagyobbak közt. Úgyhogy Barnett nyer szubmissiönnel. De azért rohadjon is meg, hogy leborotválta azt a fasza szakállát. Bocs, ez most kikívánkozott belőlem. :-( 

A UFC Fight Night 75 mérlegelésének teljes eredménysora:

Roy Nelson (261) vs. Josh Barnett (239)
Uriah Hall (186) vs. Gegard Mousasi (186)
Chico Camus (126.5)* vs. Kyoji Horiguchi (125)
Takeya Mizugaki (136) vs. George Roop (135)
Diego Brandao (146) vs. Katsunori Kikuno (145)
Mizuto Hirota (146) vs. Teruto Ishihara (146) – “Road to UFC: Japan” tournament final

Li Jingliang (171) vs. Keita Nakamura (170)
Nick Hein (155) vs. Yusuke Kasuya (156)
Kajan Johnson (156) vs. Naoyuki Kotani (156)
Shinsho Anzai (170) vs. Roger Zapata (171)