Totaldamage

Az elmúlt időszakban rengeteg olyan beszélgetésben kellett részt vennem, amiben a kezdeti pár másodperc után már nagyon nem szerettem volna. Mindemellé még társult pár email-párbeszéd és sima edzőtermi csacsogás, plusz nem téma-releváns weboldalak hivatkozásai, és még amit sajnos a saját szemeimmel is látnom kellett nap,mint nap. Úgy tűnik, akár virtuális, akár kézzelfogható valóság, de a divatbohóságok minden téren fertőznek. Ezt a kis írást néhány kedves ismerősömnek válaszként szánom, de talán mások is lelhetnek benne tanulságos információmorzsákat.

Hadd kezdjem egy személyes történettel. Régóta külföldön élek, és nemrégen találtam a környéken egy magyar-orosz ételspecialitásokat kínáló éttermet. Gondoltuk az asszonnyal, hogy benézünk, hátha... Hát be is néztük rendesen. NEM volt magyar ételkülönlegesség, sőt, még csak magyar-jellegű sem, mindössze a neveket sikerült kiguglizniuk a tisztelt illetékeseknek. A gulasch nem gulyásleves volt, még nyomokban sem, a pörköltjüket meg nem is merem megemlíteni részleteiben. Sebaj, jó volt tapasztalatképpen.

Miért írtam ezt ide? Hogy szenvedjenek a Totaldamage olvasói is, mint jómagam? (A feleségem csak röhögcsélt magában) Egyáltalán nem. Csak hasonlat a mai un."MMA-edzéstervekhez", amik keringenek a kibertérben, és a "hárdkór" edzőtermekben.

Az MMA, mint sport még fiatal, mondhatni gyerekcipőben jár. És egy gyereknek megvannak a maga gyerekbetegségei. Viszont azért az mindenki beláthatja, hogy itt van az orrunk előtt viszonyítási alapnak régóta három olimpiai sportág is, ami pedig garancia a legjobban kutatott és kitapasztalt edzésmódszereknek, nevesitve az ökölvívás, a birkózás és a cselgáncs. Miért kellene az MMA-hoz szögegyenest más felkészülési elveket "feltalálni", mikor a top MMA-harcosok többsége valamelyik olimpiai sportágból nyergelt át a vegyes rendszerekre?

Nézzük tételesen az általános hibákat.

Köredzések

Manapság, ha egy teremben az "MMA" szócska felmerül az edzéssel kapcsolatosan, akkor a legtöbb jólértesült a "köredzés" kifejezésre gondol egyből. Tehát, ha te emmemázol, akkor magas volumenű köredzésekkel teszteled a kitartásodat, az akaraterődet és a fájdalomküszöbödet. Csináljuk ezt, mert ettől lesz aztán jó állóképességünk a bunyóhoz!

Hát nem. Ezer éves alaptétel, hogy abban leszel jó, amit gyakorolsz. Ha állandóan köredzésekkel kínzod magadat, akkor a végeredmény egy gyengébb bunyós lesz, aki jó a köredzésekben. A fáradságküszöb elérésének folyamatos hajszolása nem használ egy bunyós sportágspecifikus képességeinek fejlesztésében.

Ellenjavallat: guggolások, felhúzások, fekvenyomások, mellrevételek: az alapgyakorlatok némi sprintmunkával és sok nyújtással kombinálva. Oké, ez nem divatos a fitnesszmagazinok mai trendje szerint, de ettől lehetsz gyors és erős.

A köredzés szerelmeseinek azt mondanám, hogy ha muszáj mindenképpen csinálniuk ilyesféle edzést, akkor azt korlátozzák heti egy alkalomra, és a magas szintű technikai rutint igénylő gyakorlatokat, mint a szakítás rúddal, vagy fej feletti guggolás, hagyják ki a programjukból, ha lehet. Minek megsérülni, ha nem muszáj?

"Ha úgy edzek, mint Fedor a jutúbon, akkor olyan leszek, mint Fedor"

Pedig erre inkább a plasztikai műtét lenne alkalmas, de mindegy. Ez színtiszta hülyeség, de sajnos ezt is magyarázni kell. Teljesen az a szindróma, mint a Schwarzi-féle mellbicepszprogramok esetén, "mert akkor nekem is olyan lesz a binyóm, mint a Svarcinak!" - mai fiatalok behelyettesíthetik ezt Vin Diesellel, vagy Brock Lesnarral (természetesen).

A jutúb videók nem a szakmának szólnak egyébként sem, hanem egyszerű promóciós célokat szolgálnak, úgymint: "Fedor, a nép gyermeke-edzés" vagy "GSP, a kanadai G.I. Joe", esetleg "Lesnar, az all-american farmerlegény a traktorjával".

Ellenjavallat: ha látunk valami újnak tűnő dogot, azt kipróbálhatjuk - ésszerű keretek között - de ne a "kedvenc celebünk" legyen a választási alap, hanem a józan ítélőképességünk. Nem biztos, hogy azért, mert X.Y. szimpatikus számunkra, akkor az edzésmódszerei is ugyanúgy bejönnek nekünk, mint neki. Ezt csak mi dönthetjük el, saját belátásunk és tapasztalataink szerint, és nem a divat.

Az "eememá" az kemény sport, ezért az edzéseken még keményebbnek kell lennünk!

Ezt nem is cifráznám túl sokat. Nem mondom, hogy néha nem kell keményen edzeni, de ha a józan eszünk helyett az egónk vezérel minket, akkor nemsokára azon kapjuk magunkat, hogy már csak azért járunk edzőterembe, hogy a sérüléseinket körbeedzhessük. Sajnos tudom miről beszélek.

Természetesen ez az edzőkön is múlik, de azért a legtöbben a sport mellett dolgoznak, iskolába járnak, és családi életet is élnek. Ezt vegyük figyelembe. Nem az a cél, hogy hullafáradtan menjünk haza minden edzésről. A sikerélmény sokkal fontosabb ennél.

A súlyok lemerevítenek, és különben sem akarok úgy kinézni, mint egy testépítő!

A mondat második részével sokat nem is bajlódnék: sok hobbisportoló, aki direkt izomnövelő edzéseket végez, és ennek megfelelően is táplálkozik, sem tud úgy kinézni, mint egy nem túl nagy testépítő, szóval az abbéli tartózkodás a súlyzós edzéstől, miszerint csak ránézünk a súlyra, és már jönnek is felfelé az izomkötegek, annyira alaptalan, hogy tényleg magyarázkodjon miatta az, akinek van erre szabad agykapacitása. Nekem nincs.

Tényleg csak példaképpen említeném meg Kovács "Kokó" Istvánt, aki amatőrben sosem ütött ki senkit, pedig többszáz mérkőzést nyert meg, aztán profiban mégis jöttek a K.O-győzelmek, és maradt a pehelysúlyban. Aztán itt van mindenki kedvence, Alistair Overeem. Gyenge félnehézsúlyúból K.O-gép nehézsúlyút faragtak belőle az erősember-edzések. Evander Holyfield, David Haye, vagy Tomasz Adamek, mind-mind jó példák arra, hogy egy jól megtervezett súlyzós tréning mennyire pozitívan tudja befolyásolni a teljesítményünket a küzdősportban.

Egy jó tanács kezdőknek: a kettlebellel együtt a ma annyira divatos kötélcsapkodás és a traktorgumi kalapálás nagyon hasznos eszközök lehetnek egy edzésprogramban, de megfelelő alapok nélkül többet árthatnak, mint használnak. Először legyünk erősek az alapgyakorlatokban!

Állóképességért hosszútávfutás

Ezt a legnehezebb megmagyarázni, miért oktalanság... azért megpróbálom. Ne is élettani, meg tudományos alapokon próbálkozzunk, lássunk a valódi életből ellesett példákat. Emlékezhetünk a hétvégi Gastelum-Marquardt meccsre. Nem hinném, hogy bárki azt hiszi, hogy Nate Marquardtnak kondicionális problémái voltak a duci Gastelummal szemben. Oké, nem mindenki állhat ringsarokban egy ökölvívó, vagy kickbox mérkőzésen, de élő közvetítéseket bárki megnézhet. Olyat sosem hallani a ringsarokban, hogy a másiknak "milyen jó az állóképessége". Inkább olyasmit, hogy "túl erős nekem".

A szignifikáns erőkülönbséget kezelni roppant fárasztó. Ha két hasonló súlyú bunyós a példának okáért, teszem azt klincsben gyűri egymást, akkor az egy statikus-izometrikus erőkifejtés mindkettejük számára. Alapvetően a gyengébb bunyós fog hamarabb kifáradni, függetlenül a kardiovaszkuláris teljesítményétől, mivel ő 100%-on dolgozik a klincspozición, míg az ellenfele mondjuk 65%-on.

Kedvenc divathülyeségem, a köredzés nem épít maximális erőt. Magasságkülönbség ide vagy oda: ha Cain Velasquez nem egy vele hasonló súlyú és erejű Werdum guillotine-jába ugrik bele hullafáradtan, hanem mondjuk viszonyításképpen Joey Beltranéba, akkor is rögtön kopogott volna?Shane Carwint, ha nem Brock Lesnar, hanem Mirko Cro Cop fogta volna be karháromszögbe, akkor is szubgyőzelem lett volna a végkifejlet?

Frankie Edgar és Chad Mendes híresek a kondijukról. A titkuk az alapokban rejlik, ami bizony a rengeteg elvégzett alapgyakorlat és direkt szakmai munka. A Chute Box akadémián a sparring képezi az állóképességi munka alapját. Szóval, ha többet akarunk tudni bunyózni, akkor bunyózzunk többet. Ennyi a recept, nem a maraton.

Végezetül álljon itt néhány jótanács kezdő sportolóknak és hobbistáknak:

- Ne csak az edzésünket tervezzük meg. Az is számít, hogy az edzőtermen kívül hogy élünk. Ne az edzés köré építsük fel az életünket, hanem az életünkbe illesszük be az edzést.

 

- Próbáljunk tartani egy ésszerű étrendet. Ne üljünk fel a divatos marhaságoknak és tudatosítsuk magunkban, hogy a testünk megfelelő táplálása éppoly fontos a teljesítményünk fejlesztése érdekében, mint az elvégzett edzésmunka. Hiába van Ferrarim, semmire sem megyek vele, ha nincs megtankolva. Még egy lovaskocsi is odaver gyorsulásban.

 

- Aludjunk eleget! Próbáljunk megcélozni napi 8 órát. Ha másképpen nem megy, napközbeni tíz perces ledőlésekkel is sokat javíthatunk a helyzeten. Az emberi faj az egyetlen a földön, aki nem akkor ébred, amikor kipihente magát, és nem akkor fekszik le aludni, amikor álmos. Ha fáradtak vagyunk, akkor az a teljesítményünk rovására megy.

 

- Igyunk elegendő vizet. Persze ezt szajkózza mindenki, de valóban iszunk eleget? 20 testsúly-kilogrammonként napi 1 liter víz egy értelmes mennyiség lehet, tehát matekzseniként ez az én 105 kilómmal kábé napi 5 litert jelent.

 

- Illesszünk be erőedzést a programunkba. A köredzéstől nem leszünk erősebbek. Először legyen meg az alaperő. Ez mindennél fontosabb. Utána következik fontossági sorrendben a sprintmunka.

 

- Ha végzünk egyéb sportágon kívüli állóképességi edzést, akkor azt végezzük úgy, hogy ne menjen a technikai edzésünk rovására. Inkább vegyünk vissza a futásból, és végezzünk több technikai edzést.

 

- Tanuljuk meg a felhúzást hozzáértő személytől, és csináljuk. Ennél nincs funkcionálisabb gyakorlat, mindegy mit olvastunk a neten.

 

- A küzdősportok unilateárlis terhelést jelentenek, tehát lehetőleg olyan gyakorlatokat válasszunk, amiket egyszerre egy végtaggal is végre lehet hajtani, például:egykezes nyomások, evezések és fekvőtámaszok.

 

- Ne feledkezzünk meg a nyakizmok edzéséről sem.

 

- És végül utolsó jótanács, ha semmit, akkor legalább ezt az egyet fogadjuk meg: kezeljük egészséges kritikával az interneten mindenfelé összeolvasható információkat.

Köszönöm a lehetőséget!

Bronson