Megmondom a frankót, a Velasquez vs Werdum meccset eredetileg a helyszínen, Mexikóvárosban néztem volna pár mexikói barátom társaságában, de az élet, mint oly sokszor, most is arcon röhögött és maradt a ventillátor búgása melletti magyar sör a kézben, némi egykedvűség és a hajnali sd minőségű stream.

Pár éve pedig hasonló egykedvűséggel legyintettem, mikor Werdum-ot az UFC-től flegma csuklómozdulattal elküldtél a nyugdíjat jelentő San José utcáira. Dos Santos 2008-ban ugyanis a térdeire rogyasztotta Fabriciot, aki pedig nem bírt az arcával és mindenkit elküldött a retkesbe Dana irodájában, hogy Scott Coker karjaiban találva magát a Strikeforce-ban szipoghasson. A vigasztalódás meg olyannyira jól sikerült, hogy Fedor paskolta csípőjét egy háromszögben, na de valljuk be: Emelianenko vereségéről beszélt akkor mindenki, nem pedig Werdum győzelméről. Hogy Werdum pedig ne vigyoroghasson sokáig, a holland ménesek szteroid csecsén csüngő Alistair kiverte őt a Strikeforce nehézsúlyú tornáról, ezzel pedig minden újságíró azt írta, Werdum utolsó lehetőségének integethet a nehézsúlyú övek ábrándjai közt.

Mark Hunt élvezte a hajnali bunyót

Dammmm great fight

— mark richard hunt (@markhunt1974) 2015. június 14.

Ekkor kezdődtek csak igazán Rafael Cordeiro termében az edzések Werdum számára, aki a BJJ világklasszis repertoárhoz hozzácsapott - az addig Chute Boxe akadémián harmad vonalban építgetett – gyilkos muy thai arzenált. Roy Nelson meg csak kapkodta a fejét a clinchben, mikor Werdum az UFC-hez visszatérve szétszántotta az arcát, Big Country pocakjáról pedig 5 meccses veretlenségi szériába dobbantott.

Ezalatt Velasquez a Dos Santos – Bigfoot brazil háromszögben flipperezve tartotta a disznóüléseit: mások vérében fürödve az újkori UFC nehézsúlyú king pinje született meg. A legjobb nehézsúlyú UFC öklözőnek kikiáltott Juniort ugyanis állva rombolta szét, a legjobb húsvét szigeteki szoborhasonmásnak titulált Antoniot pedig, nos, hát, bemelegítés gyanánt felfalta. Caint azonban elérte ismét démonja, sérülései másodjára is inaktivitása kényszerítették. Ahogy Lesnar után címet szerezve pihennie kellett, úgy a Dos Santos elleni trilógia is szünetet hozott, ez pedig korábban sem jött be a mexikóinak.

Olyannyira nem, hogy ma hajnalban ugyan nem egy lengővel terítette le őt másodpercek alatt Dos Santos, de önmaga árnyékaként küzdött a hamvaiból elmúlt években feléledt Werdum ellen. A recept tiszta volt: földre nem megy Cain a brazillal, ott a legnagyobb is elvérzett, állva kell megoldani a brazilt. Ha ez ment Dos Santos ellen, Werdum ellen miért ne menne? Azért nem, mert Cain lassú és darabos volt, egyenesen mozgott, törzsben és nyakban statikus volt, Werdum pedig akár kontrából, akár támadásból, de még a sima jabjeivel is simán elérte és szétszedte őt. Emellett azok a borzasztó clinchek, amiből a lézer felütések és térdesek jöttel…szépen lassan leépítették Caint. Az első menetben szétszakadt szemöldökre mondhatták a helyiek, hogy az ötödikre úgyis eláll a vérzés, Cain kimozogja majd, de nem, a végtelennek ismert benzintartály is kiürült a másodikra, Werdum pedig frissen és üdén küldte a combóit.

A harmadik előtt a szünetben az AKA tanács jött: le kell menni földre. Nagyon mást nem mondhattak Velasqueznek, Dos Santost másolva nyelte az ütéseket, viszont ezek pont elegendőek voltak ahhoz, hogy erőtlenül tolja bele magát a kért TD-be, Werdum meg köszönte szépen és már szinte a levegőben akasztotta a guillotinet és a hozzá tartozó lábkulcsot. Cain meg nem szenvedett, gyorsan kopogott, vágta a szitut, a Guszti-féle Stockholm csendet meg Mexikóvárosban is átvették, némán fogadta az addig tomboló közönség Werdum koronázását.

Aki nem mondom, hogy GOAT Fedor és Cain skalpjával, de az MMA nehézsúlyú körcsarnokban egész pofás széken üldögél. Arlovski, Dos Santos és Overeem elleni vereségeit a múltból most címvédésekkel jól megbosszulhatja, úgy pedig a pvp-listán is a főnöki pozi felé sodródhat.

Overeem gratulált Werdumnak

Congrats werdum! @UFC

— Alistair Overeem (@Alistairovereem) 2015. június 14.

Remélhetőleg ugyanis a fenti Úriemberekkel kerül össze hamarosan, ugyanis egy Cain elleni azonnali visszavágónak nincs opciója a látott teljesítmény alapján, Dos Santos-nak meg végre nem a Cain húsdarálóba kell mennie megint övért. Ha egyáltalán létezik még az a Velasquez daráló, amit az inaktivitás és sérülések esetleg kifogaztak.  Meglátjuk, bárkit kap a mexikói és a brazil legközelebb, jót tesz a nehézsúlynak.

És ha thrillernek emlegetik majd a Werdum vs Velasquez meccset, akkor a Melendez vs Alvarez is az lesz, de elsősorban az eredményhirdetés miatt. Mert hát mindenki vérfürdőt remélt a két könnyűsúlyú ásztól, ehelyett sűrű füttykoncert közepette bíbelődtek egymással a srácok. Alvarez valszeg a muszálygyőznömbakker  nyomás alatt érkezett, a Bellator all time best státuszból senki sem szeretne Hector Lombard mellé esni a fajansz gödörbe, a Melendez elleni buli pedig pont ilyen gödörszélen rendezett bulinak ígérkezett. Gilbert meg nem akar Faber állat növesztve Kenny Florian vállán zokogni UFC-övről ábrándozva, ennek megfelelően könyököse lezárta Alvarez egyik szemét mindjárt az első menetben. Ezt viszont nem használta ki maradéktalanul a következő etapokban, Alvarez meg földrevitelekkel boostolta a pontgyűjtő kártyáját, aminek a végén egy senkinek sem tetsző megosztott pontozást hirdettek. Vagyis hát Alvareznek ez jó, de csak papíron, a munkahelye megmaradt.

Ami viszont nem biztos, hogy elmondható lesz Nate Marquardtról, ugyanis a korábban szebb napokat megélt Nate fényévnyi gyorsaságkülönbséggel lépkedve a ketrecben tiszta és laza gyakorló felületet biztosított a Hall-gyilkos Kelvin Gastelum számára. Különösen a másodikban erőszakolta szinte minden pozícióban meg Gastelum őt, Rogan már a befejezésért esedezett, de amit a mérkőzésvezető nem adott meg, azt Nate sarka kért külön a szünetben, feladva a teljesen egyenlőtlen küzdelmet.

Frankó második Mexikó-gála után az USA déli szomszédjai elvesztették nehézsúlyú ikonjukat a trónról, de vélhetően kapják még Caint főmeccsen hamarosan.