Totaldamage

Hétvégén érkezik Dan Henderson és Tim Boetsch találkozója. A közelgő UFC 188 árnyékában talán nem esik róla annyi szó, mint amennyit azért mégis megérdemelne, szóval én azt mondom, nézzük meg egy kicsit részletesebben a hétvégi főmenüt, hátha mégis jól lakunk vele!

Mindenki ismeri Dan Hendersont. Öt éve sincs még, mikor kiütötte a nagy Fedor Emelianenko-t, nem sokkal azután, hogy Rafael Cavalcantét ájultan hagyta a ketrec padlóján, és a Mauricio "Shogun" Rua elleni első győzelme is a UFC örök klasszikusává vált.

Hendo meccseit mindig élvezettel nézem, annak ellenére, hogy nem túl bonyolult forgatókönyv szerint zajlanak. Ami változatosság fellelhető magában a dramaturgiában, az általában az ellenfelek lábmunkájának köszönhető. Három oldalban le is lehetne írni ezt a képzeletbeli forgatókönyvet:

1.oldal: Hendo tapogatózva közelit az ellenfeléhez, egy rövid, belső combrúgással indít, majd, ahogy a lába jön vissza alaphelyzetbe, eldob egy vállról indítható rakétához hasonló jobbost, az úgynevezett H-Bombot.

Ha talál, lapozz a 2.oldalra:

Mellément? Lapozz a 3-ra:

Aztán,ha ott végeztél, nyugodtan kezdd elölről, az első oldalról.

Ezzel természetesen nem leszólni szerettem volna a Dan Henderson H-bombját. Egyszerűen csak MMA-néző és -rajongóként nem hiszek az egyoldalú ütőgépek létjogosultságában a mai mezőnyben, sőt, továbbmenve: a top bunyósok között talán már nincs is ilyen.

Henderson jobbkeze kicsit olyan, mint egy gyönyörű régi autó, egy oldsmobil, amire nagyon vigyázott a tulajdonosa - kivéve a futóműveit: elvan magának a garázsban, néha mennek vele egy kört, mindenki, aki szereti a régi autókat, az megdicséri, hogy milyen jól néz ki még mindig... de amiért anno megvették, arra már nem használható, mert elavult és gazdaságtalan. Na de elhagyva a hülye hasonlatokat, az is biztos, hogy egy adok-kapok meccsen Hendo, még így 45 évesen is bárkire nézve komoly veszélyt jelenthet.

A probléma csak annyi ezzel, hogy egy mai profi bunyós sem fog csak úgy odaállni verekedni, ha nincs rá oka. Nehézsúlyban Roy Nelson jár hasonló cipőben. Láthattuk is legutoljára, hogy mire ment vele...

Bármely bunyós, aki megérti, hogyan használja a távolságot, és hogy körözzön le Henderson jobb kezéről, az látszólag könnyedén meg tudja őt oldani. Egyszerűen a céltalan előrenyomulásában saját magát fárasztja ki, és lassul le teljesen. Sajnos az utóbbi mérkőzéseiből csak ennyi jött le. Ha esetleg a jobbkezes H-Bombja mellett lenne egy szolid balhorga is, akkor mindjárt bonyolódna a helyzet - mint ahogy Nelson legutóbbi meccsének a legutolsó harmadában is láthattuk Overeem ellen (Nelsonnak is csak három menet után jutott eszébe, hogy van balkeze is). Ez esetben nem lehetne csak úgy lelépegetni róla, de hát Hendo az Hendo - 15 év alatt egyetlen egyszer vette elő a balhorgát, Wanderlei Silva ellen, a második mérkőzésükön, amit így meg is nyert.

Henderson védjegyként való oldalazása arra szolgál, hogy előre tudjon lépni, a bal vállát fedezékként használva, és mintegy beleguggolva a hátsó lábával, előre kitörjön, és óriási ütőerőt generáljon a jobb kezes ütéseibe. Ezzel csak annyi a probléma, hogy ebből a pozícióból szinte kivitelezhetetlenné válik bármilyen hangsúlyos balkezes ütés. Rashad Evans mintegy Jon Jones módjára lépett ki előle, könnyedén terelve el Hendo első tapogatózó kezét.

Mi volt a legnagyobb különbség a Hendo vs Shogun 2-őn az első meccsükhöz képest? Shogun emlékezett még arra, hogy azt a jobbkezet okosabb lesz elkerülni, és mehet minden - kivéve az ütésváltásoknál a keresztütést jobbal, mert abból lehet a baj.

Tehát, ha Henderson ellenfele leforog a jobbkézről, akkor a balos nem fog érkezni. De ez nem csak a technika hiányosságát mutatja, ez inkább pozicionálás kérdése. Henderson mindent feltesz egy lapra - esetében a H-Bombra - amivel rengeteg energiát felemészt, viszont semmivel sem tudja megakadályozni az ellenfelét, hogy könnyedén ne ugorjon ki az útjából, mint ahogyan azt Lyoto Machida is tette rengeteg alkalommal.

Mi kényszeríthet egy bunyóst az egy helyben maradásra? Hát maga a ketrec! Dan Henderson nem tudja levágni az ellenfelei menekülőútját. Egyszerűen csak megy utánuk. Machida ellen, akinek pedig az egyik legjobb lábmunkája van az UFC-ben, ez eddig egyedül Chris Weidmannek sikerült, tehát Hendót sem róhatjuk meg érte. Na de Rashad Evans és Shogun Rua ellen? Elég lett volna egy kis összpontosítás a jó helyzet kialakítására támadás előtt, és mindjárt más lett volna mindkét mérkőzés képe.

A másik problémának a féloldalas, döntött fejtartású előrerohanásnak a hátulütőjét Vitor Belfort ellen figyelhettük meg a legjobban.

Belfort, Henderson, és egy bal felütés találkozása.

Mousasi ütött egy jobbegyenest, és a behajolva előrelépő Hendo kiszámítható jobbegyenesét elkerülve g'n'p-ben horogütésekkel torolta meg. Jobbegyenes? Igen. Hasonló ütések, csak más a végeredmény...

A hétvégén tehát Henderson Tim Boetsch ellen lép a ketrecbe. Nos,ez a közelmúlt meccseinél jóval érdekesebbnek ígérkezik Hendo szempontjából. Boetsch nem rendelkezik azzal a súly, méret és erőfölénnyel, mint például Cormier rendelkezett, és ráadásul Tim Boetsch egy odaállós és verekedő típusú fighter. Várhatóan nem fogja okos taktikával elkerülni Hendo jobb kezét, és nem fog félni beleállni egy kiadós adok-kapokba.

És talán egy ilyen helyzetben eladhatóvá válik egy sunyi jobbos Henderson részéről, hasonlóan egy klincsből kifelé jövet, mint a Shogun elleni második mérkőzésén, és akkor egy hihetetlen, 45 évesen abszolvált K.O. győzelemmel vonulhatna vissza, az emlékét örökre a rajongók emlékezetébe vésve.

Itt a jobbos ütés az egész, veszni látszó meccset megmentette.

Százszor és ezerszer ismételt frázis: ebben a játszmában senki sem öregszik ki méltóságteljesen. Sok hősünk alázta meg saját magát a karrierje vége felé közeledve. Reméljük Hendo nem fog közéjük tartozni!

Ha valamiért érdemes lesz hétfőn visszatekintenünk erre a gálára, akkor azt tegyük meg együtt.

Írta: Bronson