A legendás Fedor Emelianenko, sok magyar harcos kedvence és példaképe az m-1global.tv-nek mesélt gyerekkoráról, első edzőjéről, családi problémáiról, melyek vereségeinek hátterében állnak, és arról, hogy sok orosz MMA harcos nem kér a segítségéből.
A gyermekkoromban minden srác elment valamilyen sportklubba. Lehetett egy hét vagy hónap, de szinte minden barátom és osztálytársam elment valahova. Én mindig erősebb akartam lenni. A srácok, akik bokszoltak, karatéztak és judóztak, na őket mindenki ismerte.
Az első edzésemre az anyám, és az első edzőm miatt mentem el – mindketten ugyanabban a gimnáziumban voltak tanárok, és ő meghívott, hogy legyek a tanítványa. Amikor volt egy kis ideje sambót és judót oktatott a gyerekeknek. Szóval minden így kezdődött. Innentől kezdve Alexander Michkov és Vladmimir Voronov voltak az edzőim. Sok sráccal lettünk ott barátok.
És azután, hogy befejeztem a karrierem, akikkel együtt edzettem, bajnokokká váltak.
Talán nem a legokosabb dolog ezt elmondanom magamról, de minden edzésen a legtöbbet hozom ki magamból. Az edzőm az úgynevezett „gyilkos-edző”. Hogy ez mit is jelent? Azt, hogy amikor keményen dolgozol, és befejezted az edzést, és nem maradt semmi erőd, akkor az edződ odajön, és rávesz, hogy csinálj még 10 vagy 20 felhúzás vagy bármit. Ezzel heti 50-60-al többet csinálsz. Egy év után sokkal tovább jutsz, mint bárki más. Ez az, amiért sokkal többet próbáltam edzeni, mint bárki más. Korábban jöttem és később mentem, mint a többek. Emiatt voltam más.
Amikor eljött a küzdelem napja, megpróbáltam mindent megtenni, ami csak rajtam múlott. Volt néhány harcos, aki bizonyos pillanatokban erősebb volt, mint én. Mit mondhatnék? Úgy gondolom, hogy túl kéne lépnem ezen. Az egy nagyon nehéz időszak volt az életemben, és hálás vagyok a hozzám közel állóknak, hogy támogattak engem. Sok problémám volt a családommal, a feleségemmel Marinával, aki várandós volt, és egészségügyi gondjai voltak.
Azóta Marina megtalálta a maga útját, és én ismét együtt vagyok az első feleségemmel Kseniyával, aki ott volt mellettem mikor elkezdődött a karrierem és bajnok lettem. Mindig segített és támogatott engem, amikor Mirko Cro Coppal harcoltam.
Boldog vagyok, mert magam mellett tudhatom azt, aki a legközelebb áll hozzám, és támogatni fog legyen bármi is az eredmény.
Japán egy teljesen tökéletes ország. Teljesen más, mint Amerika. Ők mindig tisztelik a harcosaikat, legyen az a győztes vagy a vesztes. Imádták a bunyósokat, mert olyan képességekkel bírtak, amivel más nem. Mindenkinek megvoltak a maga rajongói, akik imádták őket győzelemtől vereségtől függetlenül.
A PRIDE volt a legjobb szervezet. Sosem láttám más szervezetet, akik jobb gálákat rendeztek volna, mint a Japánok. De ennek ellenére, amikor véget értek a meccseim, szinte égetett a vágy, hogy hazarohanják, mert annyira hiányzott a családom. Azt hiszem, mi oroszok ilyenek vagyunk, mindig honvágyunk van. Ennek semmi köze a kapcsolatokhoz, amit külföldön kötünk. Ha a bunyónak vége, én haza akarok térni.
Oroszország az otthonunk, az „Anyaföldünk”.
Amikor a Ringsből a PRIDE-ba kerültem, elneveztek az „Utolsó Császárnak”. Számtalanszor próbáltam elmagyarázni, hogy az Orosz Császár II. Szent Nikolai volt. Nem szerettem ezt a becenevet, de nem tudtam vele mit csinálni. Rajtam maradt.
Hiszem, hogy tudok segíteni a srácainknak. Látom, hogy milyen hibákat vét Cain Velasquez és Junior Dos Santos. Természetesen Velasquez napjaink legjobbja, de látom a hibákat. Nem értem, hogy a harcosaink miért nem fogadják el a segítségem. Lehet egyszerűen nem akarják.
Sok harcosunkat már kipróbált, tapasztalt veteránnak tekintünk. Ők nem kérnek a segítségemből, ezért csak a kezdők maradtak. Velük könnyebb is dolgozni.
Természetesen, most már egy szervezet vezetője vagyok, és megpróbálom fejleszteni az MMA-t az itteni régióban. Minden tőlem telhetőt megteszek. De nem számít, milyen formában vagyok a sportban. Az MMA életem végéig a véremben fog csörgedezni.
Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!
Utolsó kommentek