Jon Jones félnehézsúlyú menetelését látva egy átlagos néző bizonyára ilyen jelzőkkel illeti:"megállíthatatlan", "legyőzhetetlen" ésatöbbi,ésatöbbi. Viszont attól, hogy egy adott bunyós még soha sem kapott ki, még nem jelenti azt automatikusan, hogy az esetleges gyengeségei nincsenek ott vele a ketrecben. Jones-éi a következők: túlságosan az első lábára helyezi a testsúlyát. Minden támadásánál szinte "földbe gyökerezik" az a bizonyos első láb. Nehezen kezeli a combrúgásokat. Sebezhető a magas felállása.

Lássuk részleteiben a fent említetteket. Mikor egy bunyós gyenge pontjait keressük, akkor láthatunk egészen elemi hibákat is, mint pl. Martin Kampmann-t, ahogy nem tud mit kezdeni a horgokkal vagy Michael Bispinget, ahogy leengedett kézzel köröz az ellenfele orra előtt, sosem védve az állát. Persze túl sok hibát ezen a szinten már nem mutatnak és Jones viszonylag jól tud váltani "A" tervről "B" tervre, ha azt az aktuális harc menete úgy kívánja, de attól még alapos nézelődés után találhatunk kapaszkodókat. Jones hagyta Vladimir Matyushenko-nak és Ryan Bader-nek is, hogy támadják állva, és kicsit meg is lepték őt ezzel, de minden kísérletüket Jones alaposan megválaszolta az általa annyira szeretett ugró térdesekkel. Másik kedvenc technikája az ellenfelei távol tartására a sokat emlegetett "eye poke"-ja, mikor is az első nyitott kézfejével tartja távol a másikat (ami jelen pillanatban még teljesen legális technikának számít az UFC-ben), miközben a rátámadó fél nagy rizikónak teszi ki magát, mert Jones nem rest kvázi "kinyomni a szemét".

Igazi gyengeséget találni Jones bunyójában nem könnyű annak a ténynek a tükrében sem, hogy az eddigi UFC ellenfelei alig-alig tudtak összesen pár perc értékelhető folyamatos támadást kivitelezni ellene, illetve nyomás alatt sem nagyon tartotta eddig senki. Tehát azt kell tennünk,hogy megnézzük, mi az ami a legjobban megy neki, mi az ami annyira hatékonnyá teszi a bunyóját, és azt semlegesítve olyan "B" terv végrehajtásába kényszerítsük bele, amit nem tud olyan jól kivitelezni, lévén nem sokszor volt rákényszerítve az eddigi pályafutása alatt.

Az első lábra helyezett súlypontja

Talán nem mindenkinek tűnik fel, hogy Jon Jones normál alapállásában szinte végig az első lábára helyezi a testsúlyát. A jó bokszhoz a semleges, mindkét lábon eloszló testsúly lenne az ideális, vagy a hátsó lábon, mint ahogyan sok nagyütő és kontrabunyós alkalmazta is. Azoknak mondom, akik esetleg nem tudják: a súlyelosztásnak döntő szerepe van abban, hogy milyen ütésfajtákat tudunk alkalmazni adott küzdelmi helyzetekben.

Az összehasonlítás kedvéért itt van két bunyós, aki a hátsó lábáról bunyózott elég hatékonyan, Joe Louis(legelső balról) és Rocky Marciano(a második balról) és két bunyós, akik az első lábukról szeretnek inkább küzdeni, Jon Jones és Roy Jones jr.(semmi esetre sem összehasonlítva kettejüket).Louis és Marciano legfőképpen a hátsó lábukról bunyóztak, mert minden előre irányuló mozgás onnan indul. Így sokkal erőteljesebb első és hátsó kezeket tudtak ütni, mint például Roy Jones, egyszerűen azért, mert a testsúlyukat hosszabb pályán mozgatták előre, sokkal nagyobb erővel. Másrészről Roy Jones, az első lábáról inditva sokkal gyorsabban ütötte az első horgokat és felütéseket, amint az ellenfelei beleléptek, és ez az állás hagyott neki teret ahhoz, hogy kihúzza magát az másik ütései elől, miközben a testsúlya a hátsó lábára került, ahonnan hatékonyan tudott visszatámadni. Fontos megjegyezni, hogy ezek kirivó példák, mivel a legtöbb bunyós valahol középen helyezi el a súlyontját alapvetően. Jon Jones és Roy Jones láthatóan feláldozták a hátsó lábról indított elsődleges ütéseik lehetőségét, hogy az első kezes ütéseikkel lecsalhassanak a küzdőtávból.

Jon Jones természetesen nem ugyanazoktól az okoktól vezérelve áll hasonlóan, mint Roy Jones.Jon Jones ritkán üt első kezes felütéseket és horgokat. A leviteleit rejti el így. A magasabb srácoknak egyértelmű ütőtávbeli előnyük van, viszont a hosszabb végtagok a birkózótechnikáknál hátrányosabbak, mert minden leviteli és lábramenési kísérletük szinte előre láthatóvá és kivédhetővé válik. Míg Quinton Jackson és Rashad Evans ellen ebből hátrafelé mozgott-ismerve a kiváló birkózótechnikájukat-addig Machida ellen még akkor is az első lábán volt a súlypontja, mikor alapállást váltott.

Ez az állás nem teszi lehetővé Jones számára, hogy a vállaival is védje a fejét, vagy hogy törzsmozgással kerülje el az ütéseket és a karhosszúsága - noha a klincshez elsőrangúan használja őket - sem ideális a belharcban való védekezésre. Visszagondolva a Struve vs Dos Santos meccsre - ilyen magasságkülönbséggel bunyózni egészen más felkészülést kiván, mint egy hasonló adottságú versenyző elleni, például a sima kettős fedezék kerülendő és visszakerülni a saját hosszú küzdőtávba létfontosságú.(erre használja előszeretettel Jones az eltartó első kezét, ami általában eye-poke-al végződik). Jones egyszer küzdött hasonló méretekkel rendelkező ellenféllel (Gustaffson) és a bevált technikái mindjárt mérsékeltebben eladhatóvá váltak meccs közben. Evans és Machida is többször eltalálták és láthatóan zavarba is hozták a bajnokot, de azok a pillanatok, amikor Jones az alacsonyabb ellenfelek ideális ütőtávjában marad igen ritkák, ahhoz túl jól van felépítve a mindenkori "B"terve.

Jones támadó arzenálja és az alapállás fontossága

Tehát Jones minden támadó technikája az első lábára helyezett testsúlyától válik igazán hatásos és romboló fegyverré. Pont.
A hátsó lábas rúgásai többnyire úgyszólván közhelyesek, mivel ezeknél rákényszerül arra, hogy az első lábát támaszkodólábként használja. Ezzel szemben viszont az első lábával jól alkalmazza a rúgásokat, akár távolságtartásra, akár belépőként - legyen szó a folytatásban klincsmunkáról, vagy levitelről. A lényeg: Jones első lába szinte földbe kell, hogy gyökerezzen ahhoz, hogy igazán hatékonyan támadjon és ez az a pillanat, amikor az ellenfelének a legtöbb sansza adódhat az ellentámadásra-és annak elsősorban a vezető lába ellen kell irányulnia. Jones sűrűn alkalmazza a savate-ból megismert "chausse" nevű rúgást(toló rúgás szemből a térdre) azért, hogy az ellenfeleit magasabb alapállásra kényszerítse, mivel igy meg kell emelniük a lábukat, hogy a térdízületüket védhessék. Az ellenfél magasabb alapállása Jones-nak lehetővé teszi, hogy a saját súlypontját lesüllyessze, kihasználhassa teljes mértékben a földre viteleit és az ütőtávját.

Megkontrázni Jones-t

A bajnok bunyója egyértelműen a hosszabb ütőtávjára és az első lábmunkájára alapul, ezért ésszerűnek tűnhet az első lábának támadására való összpontosítás. Emlékszik még mindenki Ken Shamrock és Bas Rutten második meccsére, amikor is Shamrock elintézte Rutten térdét? Utána a holland legfőképpen ezekre a támadásokra volt a legérzékenyebb. Jones első lábra való összpontosítása és a másik első lábának állandó támadása annak intő jele lehet, hogy mennyire szeretné elkerülni a saját első lábának támadását.

Már részleteztük, hogy Jones támadásai előtt mindig a földbe cövekeli az ominózus első lábat és ez a stratégia kivételesen jól eladható olyan ellenfelek elle, mint Rashad Evans vagy Rampage Jackson, akik a birkózásukon kivül csaknem kizárólag a fejre irányuló ütéseikről ismertek. A combrúgások hatékony alkalmazásához igazán jó stratégiával kell közeliteni a bajnok ellen, mert a birkózása és a groun 'n' pound munkája nagyobb fenyegetés, mint az állóharca. Láthattuk a Shogun Rua elleni mérkőzésen: Jones elkapta a lábát, levitte és könyökkel büntette. Külső combrúgásokat eladni Jones ellen tehát potenciális öngyilkosságot jelenthet-könnyedén elkapja őket. Bárki megteheti ezt kellő gyakorlás után, de talán Anderson Silva erre a legeklatánsabb példa:

Jones ennél még rámenősebb lehet,lévén az adott ütőtávbeli előnye,amint azt láthattuk Shogun és Rampage ellenében:

Ellenben nézzük meg a belső combost egy kicsit részletesebben

Az utóbbi években csak Rashad és Rampage próbálkoztak ezzel Jones ellen, és láthatóan beváltak és pillanatnyi zavarba is hozták vele a bajnokot. A belső combrúgás szépsége éppen abban rejlik, hogy az első lábas súlypontelhelyezést használja ki kiválóan. Minél inkább így helyezkedik az ellenfél, annál hatékonyabban támadható, plussz bónuszként még az egyensúlyából is kibillenthető e módon. Lássuk Rampage rúgását:

Figyeljük meg, hogy Jones a súlypontelhelyezése miatt nem tudott hátrafelé elmozogni és ez lett volna az a pillanat, amikor Rampage lerohanhatta volna, ehelyett visszaállt alapállásba. Mikor viszont rúgás nélkül, előkészítetlenül próbált rohamozni, Jones minden alkalommal könnyedén elmozgott és lefordult róla. Oké, Rampage nem egy világklasszis striker, de egy olyan bunyós, aki tudja hogyan kombinálja össze a combrúgásait az ütéseivel könnyedén komoly problémák elé állíthatja a királyt. Csak egy példa:

Anthony Johnson képes lehet erre? Nemsokára kiderül.
Nemcsak ütésekkel lehet folytatni. Ahogy Jones is az ellenfelei alapállásának megváltoztatását kényszeríti ki a folyamatos rúgásaival, úgy ő is ugyanúgy megzavarható. És ha magasabban kell állnia, a levitel ugyanúgy felhasználható ellene is. Összességében elmondható,hogy mindez csak spekuláció, minden logikai okfejtés ellenére.Jones kiváló bunyós,és nagyon jól tud alkalmazkodni az ellenfeleihez. Viszont Rumble-nak akadhat még egy "titkos" fegyvere. Gustaffson ellen eléggé hatékonyan alkalmazta is - nem kétlem, hogy tudatosan. Mikor elkapta a svéd rúgását és az ütésével egyidejűen lehajtotta a fejét, gyakorlatilag a fejelés utáni pillanatban rendítette meg Gustaffsont azzal a csapottal. Vétlen fejelés lett volna? A közelmúlt sporttörténelmében volt már példa hasonlóra.Holyfield "használta" a fejét Iron Mike ellen,több ízben is:

Akárhogy is legyen,ez bizony kiváló meccsnek ígérkezik.Győzzön a jobb!

írta: Bronson

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!