Totaldamage

Számtalan lehetőség van arra, hogyan definiáljuk a sikert a vegyes harcművészetek világában. A győzelmek számának, a pénznek, a hírnévnek mind - mind meglesz a maga szerepe, de vannak kevésbé kézzelfogható dolgok is, gondoljunk a jellemfejlődésre vagy a kívánt pszichikai szint elérésére.

A legnagyobb versenyszellemmel megáldott bunyósok, mindig a hivatásosok közül kerülnek ki. Habár néhányan közülük az mondják, hogy nem az UFC az alfája és ómegája az MMA világának, azonban azzal mindnyájan egyetértenek, hogy a legjobbak legjobbjai ellen szeretnének megmérettetni. Ennél a pontnál jutunk el oda, hogy az UFC bármelyik súlycsoportjának övét birtokolni tiszta, és hiteles értékmérője a sikernek. Volt idő, mikor az olyan szervezetek, mint a Pride Fighting Championships vagy a Strikeforce ranglistákat vezettek arról, hogy kinek van esélye elérni a világ legjobbjának járó címet. Ma néhány neves kivételtől eltekintve, erre nem sokaknak van lehetősége.

Ennek ellenére vannak csillogó tehetségű atléták, akiknek különböző okokból kifolyólag még nem csatoltak UFC övet a dereka köré. Néhányuknak még eljöhet az ideje, néhányuknak az óra, mely a hátralévő idő közeledtét jelzi, már gyorsan ketyeg. A következő cikksorozatban a Sherdog.com szerkesztőségének tagjai kiválasztottak tíz kiváló harcost, akik még nem nyertek címmérkőzést az UFC-nél. Az ő segítségükkel most mi is kicsit többet megtudhatunk ezekről az emberekről. A lista, mely most következik, olyan neveket tartalmaz, amik láttán a korábbi bajnokok könnyen féltékennyé válthatnak.

A listára felkerülő neveket a modern MMA korszakából választották és feltétel volt legalább egy, az UFC-ben lehúzott bunyó megléte. Ezt és azt, hogy ez egy többé - kevésbé szubjektív szempontok szerint kialakított lista kérlek, vegyétek, figyelembe mielőtt felküldenétek a vérnyomásotok az egekbe!

Mint minden listát, ezt is alulról kezdjük a 10-es számú, Michael Bispinggel.

Bisping az élő példája annak, amikor felbukkan egy tehetséges bunyós, aki egyszerűen nem tudja megtenni a végső lépést. 19 küzdelme ellenére, „A Grófnak” még sosem volt lehetősége címmérkőzésen bizonyítani. Ez nem az jelenti, hogy Bispingnek ne lett volna része a sikerből. Mióta az ízig - vérig angol Bisping megnyerte „The Ultimate Fighter” 3. évadát, 14 győzelmet jegyeznek a neve mellett az oktagonban. Ezeket a győzelmeket nem kisebb nevek ellen aratta, mint Matt Hamill, Chris Leben, Yoshihiro Akiyama, Brian Stann vagy Alan Belcher. Azonban, ha karrierjét vizsgáljuk, mindig előkerül egy szó, ami talán a legjobban jellemzi azt, ez a szó pedig a majdnem.

Mindig is meghatározó alakja volt az UFC középsúlyú mezőnyének, de, amikor eljöttek a kihívói pozícióért folyó küzdelmek, mindig elcsúszott valamin, és az áttörés még várat magára. Dan Henderson, Chael Sonnen és Vitor Belfort mindannyian legyőzték, amikor az első számú kihívó pozíció volt terítéken, legutóbb pedig Kennedy betonozta talán örökre kapuőrző pozícióba Michaelt. Ráadásul Hendo és Belfort ezt annyira brutálisan verték, ami már – már elhomályosítja „A Gróf” egyébként kiváló teljesítményét.  

A Bisping a mai napig kergeti álmát. Szerencsére nincs, ami hátráltatná, hogy a ketrecbe lépjen, kivéve talán legutóbbi szemsérülését. Gondoljunk a harcosokat érő sérüléshullámra vagy arra, ha valaki nincs túl jobban a főnökkel. Bispingnek egyikkel sem kell szembe néznie. Jelenleg harmincöt éves, de az óra ketyeg, könnyen lehet, hogy a következő első számú kihívói pozícióért folytatott meccse – ha eljön egyáltalán – lesz egyben az utolsó is.