Totaldamage

Vannak arcok, akik szemébe tekintve látod a vérbe fagyott hullád. Rumble Johnson ilyen. UFC on FOX: Johnson vs Bader összefoglaló. 

A Rumble valódi megszületése

Pedig nem volt ez mindig így, de nagyon nem. Rumble bunyóit a Burns elleni ismételt küzdelemkor kezdtem követni 9 éve, Anthony már akkor kínlódott a váltósúllyal, és megkezdte a mérlegeléseken a kínos arcot vágó szomorú néger farbát, Dana bácsiék meg csóválták a fejüket, de mégiscsak az est kiütése és szubja címeket szállította a srác. Vagyis ez volt a szerencséje, ami egészen a Belfort elleni meccsig tartott ki, amikor mocskosul benézte a fogyasztást, majdnem a középsúlyt sem tudta hozni, a szarrá dehidratált teste meg összetört Vitor támadásai alatt. Az UFC kidobta, mi meg fel-fel kaptuk a fejünket a Titan FC és WSOF cardokban portyázó, immár félnehézsúlyú Rumble kiütéseire. A már-már freak shownak tűnő Arlovski elleni meccset is bevállalta és egy nem túl emlékezetes bunyóban nehézsúlyban verte Andret, mi meg feltettük a kérdést: hogy a rákba sikerült ennek az embernek egyszer is lemennie váltóba? És miért nem volt senki körülötte, aki időben szólt volna: ne csináld ember! 

Vagyis a saját bőrén tanult Rumble, hogy félnehézben építse fel magát ismét, a Blackzillians falai között. Mikor két éve kint voltunk Floridában, a Blackzilliansban épp az UFC visszatérő meccsére készült Rumble, a szemébe nézve pedig éreztem, hogy ez az ember naturális pusztító. Biztosan találkoztatok már olyan arccal, akiről tudtátok, hogy szemrebbenés nélkül lezúzna bárkit, és a fizikai ereje olyan eredendően pusztító és félelmetes, amit nem lehet csak edzésekkel felépíteni, az ember születésekor csapják az induló csomaghoz. Rumble ilyen ember, Stockholmban pedig ezt ismét testközelből láttam. Gustafsson megsemmisült a közelségében, szerintem ő pont ezt érezte, amit imént lefestettem, pedig nem az az ijedős típus. 

Na, most hogy készítenél fel egy olyan srácot, mint Ryan Bader egy Rumble elleni meccsre? Aki pontosan az ilyen ragadozók ellen vérzett el eddig, gondoljunk csak a Teixeira elleni vereségére. Jött az agymosás a csapatától, hogy Rumble mentálisan gyenge, ha szorul a hurok, akkor feladja a küzdelmet. Így adta fel Belfort, vagy éppen Cormier ellen is. A földön, nyomás alatt. Nosza Bader, vigyük akkor földre a gyereket. 

Bader meg jól nevelt srác, a kezdő gongszó után szinte táblával a kezében lépett ki a sarkából, melyen az állt: földrevitelre megyek ám most, mondom most! Messziről, lassan, erőtlenül, amit Rumble gond nélkül védett, meg azt az elkeseredett karfesz kísérletet is, amit még Bader alulról próbált, de mindez csak a kérlelhetetlen vég előjátéka volt, mikor is Rumble kiülve Baderre azokkal a nyers és brutális erejű csapásokkal a koponyáját verte. Aztán elsétált a mozdulatlan testtől, mint aki jól tudta, hogy minden így fog történni. De hát mi is tudtuk, csak azt nem, hogy Bader ennyire kiszolgáltatott lesz. Az A-Bomb réme pedig ott úszik a félnehézben, ami igencsak jót tesz a súlycsoportnak. Elvileg hamarosan bejelentik a Jones vs Cormier 2 címmeccset, Rumble pedig bármelyikük ellen valid és kemény kihívó lesz. 

Egy hajszállal mindig lemaradva

A főmeccs előtt a dicső Pride Fc és IFL idők nehéz arcai csaptak össze. Josh Barnett és Ben Rothwell örök ígéretek mindketten a maguk nemében. Barnett a nehézsúlyú UFC övet 24 évesen hamar leadni kényszerült a pozív cucc-tesztje miatt, a 2006-os Pride nyílt súlyú torna döntőben Cro Cop ellen a szeme sérült meg, a 2012-es Strikeforce nehézsúlyú torna döntőben pedig a meglepetés ember Cormier állította meg. Vagyis Josh mindig egy hajszálra volt a sikertől, de az a plusz valahogy mindig hiányzott az amúgy vérprofi arzenáljából. Nelson ellen legutóbb úgy tűnt, hogy most aztán ezt a pluszt tudatosan keresi Josh, kardió és öklözés terén is nagyot domborított. 

Rothwell meg a veretlen IFL menetelést követően az UFC-ben csak nem tudta beváltani a jegyét, újra és újra a víz alá nyomták, valahányszor egy pillanatra kijött a szárazra. Overeem ellen azonban úgy tűnik, hogy fordult a kocka, a holland értékes skalpja a ritmust is meghozta Rothwell számára, ami Mitrione ellen kitartva ma hajnalban Barnett ellen is győzelmet ért. Pedig aztán Big Ben stílusa minden, csak nem szép és kiforrt, folyamatosan váltakozó és olykor a kezdő iskolát is nélkülöző alapállásából kiszámíthatatlan bombákat indít, statikusan állva emellett rengeteg ütést beszedve. Így Barnett jabjei rendre találtak is, amitől már az első menet közepén vér folyt Big Ben arcából.

A meccs szép grappling megmozdulásokat hozott, a másodikban mikor pörgetni kezdte a ritmust Ben állva, Barnett inkább single leggel földre ment, ahol azonban Big Ben beakasztotta a Mitrione ellen is eladott GoGo fojtást, amit Barnett lekopogott. Pályafutása során először tette ezt. Wow. Big Ben ázsiója nagyot ugrott ezzel a győzelemmel, de érzésem szerint még mindig nem tudott kilépni abból az árnyákból, mikor elsősorban ellenfele vereségéről szólnak inkább a hírek, mintsem az ő győzelméről. Ez pedig PPV szempontból nem jó hír, így az a címmérkőzés még korántsem tuti szerintem. 

Védené a fojtást, ha tudná, hogyan kell azt

Kicsit kurtára szántam ezt az összefoglalót, de Sage Northcutt esete kapcsán azért csak írok pár sort. Super Sage üstökösszerű megjelenése az UFC egén egy nagyon finom és átlátható csomag részeként értékelhető: tehetséges, jóképű, hibátlan fizikumú srác, vagyis tökéletesen eladható az amerikai piacon egy jól felépített karrier mellett. A story háttér is kiváló: 4 éves korától tolva a karatét a még mindig csak 19 éves kölyök 77 világbajnoki címmel a tökéletes atléta képét sejteti a címlapokon. Láttunk már pár ilyen storyt, csak ezt itt olyan gyorsan pörgették, hogy kezelhetetlenné vált, Super Sage meg tehát 19 évesen UFC main cardban bunyózott ma hajnalban.

Úgy, hogy ebben a kevert szabályrendszerben valószínűleg edzésen sem bántotta igazán még senki, így válhatott a Bryan Barberena elleni kopogása immár mémmé pár óra alatt. Sage simán vitte állva a meccset, a rácsoknál is egész jól tűrte a clinchet, a földön aztán Bryan egy még fel sem épített karháromszögben, half gurdban kopogtatta Sage-t. Northcutt igazából meg sem próbált szabadulni, vagy ha őszinte akarok lenni, nem is tudta, hogy kell azt. A hiéna orkán pedig indult a neten, minden olyan bunyós, aki kicsit is sértve érezte magát Sage fizetése-média jelenléte-kora és valós tudása miatt, az jó nagyot rúgott belé. Kétségtelenül lehetett volna a) férfiasabb, b) képzettebb végkifejlete ennek a storynak, de véleményem szerint továbbra is egy gyerekről van szó, akit túl mély vízbe dobtak túl korán. Hogy az arca most kisebb lett, az az élet rendje, vagyis remélhetőleg ez történt és egy normális csapatot keresve ténylegesen felépítik erre a szabályrendszerre.