Totaldamage

Nem csak mondja, csinálja is

Ez a cikk kicsit más lesz, mint amit eddig megszokhattatok tőlünk. Természetesen ez is kötődik a harcművészetek világához. A következő sorokon keresztül, bemutatjuk Justin Wrent és az ő harcát választott családjáért, a pigmeusokért.

Az ifjú Justint, a korábban olimpiai aranyat nyerő birkózó, Kenny Monday edzette a középiskola alatt. A jó tanár – diák viszonynak meg is lett az eredménye. Justin kötöttfogású birkózásban mutatott tehetségének hála, ösztöndíjat kapott az Egyesült Államok Olimpiai Tanulmányi Központjába,, az Észak Michigani Egyetemre. Ez nagyon komoly siker, a világ boldogabbik felén igen magasak a felsőoktatás költségei, így ide ösztöndíjjal bekerülni nem egyszerű.

Az itt eltöltött idő alatt, azonban megsérült a jobb könyöke, amit műteni is kellett. Fel kellett adni ígéretesnek tűnő birkózó karrierjének építését. Életének az volt az a pillanata, ami elindította őt a vegyes harcművészetek világa felé vezető úton, ugyanakkor ebben az időszakban kezdődött gyógyszerfüggősége is.

A frissen kezdett MMA karrierje gyorsan felívelni látszott. A helyi szervezetek gáláin mutatott domináns teljesítménye – első nyolc profi meccséből egy sem ment végig, bár egyszer Wrent is kiütötték – felkeltette az UFC érdeklődését. Meghívást kapott a The Ultimate Fighter 10: The Heavyweights valóság showba 2009-ben. Olyan nevek közt találta magát, mint a későbbi győztes Roy Nelson, Kimbo Slice, Matt Mitrione vagy Brandon Schaub. A felszínen minden jónak tűnt, azonban Justin gyógyszerfüggősége nem akart csillapodni.

A valóság show jól kezdődött Justin számára. Első meccsén subbolta ellenfelét. A negyeddöntőben, azonban Roy Nelson várta, akitől pontozással, vereséget szenvedett. Nelson egyébként mindhárom, másik ellenfelének a fejét lerobbantotta egy-egy KO képében, így ez azért némileg árnyalja a képet. Mint ahogy az is, hogy a TUF házba is úgy költözött be, hogy különféle fájdalomcsillapítókat csempészett be magával, legálisan kapható gyógyszerek üvegcséiben. A show döntőjében kapott még egy lehetőséget, de ezúttal megosztott pontozással kapott ki. Saját bevallása szerint, ha tesztelték volna, biztosan megbukott volna oxycontinnal és marihuánával is.

Justin Wren életének hullámvasútja további lejtmenetbe kapcsolt. Két vereségét követően az UFC nem ajánlott neki szerződést, így ismét következtek a kisebb szervezetek. Itt bezsebelt három győzelmet, de a gyógyszerfüggősége meghaladta a kordában tartható szintet. Egy átlagos reggelen, miután megette a zabkásából, agávéból, tojásfehérjéből és fehérjeturmixból álló reggelijét, tolt rá pár tabletta fájdalomcsillapítót, ami nehogy a torkán akadjon egy kis töménnyel kísért le, majd az egészet fűvel fojtotta le.

Josh Copeland, Justin lakótársa szemtanúja volt legjobb barátja szétcsúszásának. Wren egyre több edzést hagyott ki egymást után, és a végén még el is tűnt. Saját bevallása szerint van hat hét az életében, amire egyáltalán nem emlékszik. Azt mondta mindenkinek, hogy edzésre megy, de igazából felment a hegyekbe inni és drogozni, aztán valahol közben elvesztette a fonalat. Édesanyja miután hetekig nem hallott róla betört a lakásába, hogy meggyőződjön róla, minden rendben van a fiával. Ezek után érezte úgy edzője, Trevor Wittman, hogy nincs több keresnivalója a csapatában.

Eljött az a pillanat, amikor azt mondtam neki, hogy többet nem hazudok senkinek miatta. Úgy éreztem azzal, hogy hazudok róla, segítek neki. Az emberek megkérdeztek, hol van Justin? Én meg azt válaszoltam, hogy nem érzi jól magát. Egy idő után, azonban belefáradtam a hazudozásba.

– indokolta döntését Wittman edző.

Justinon végül egy spirituális fordulat segített. Ennek keretében részt vett egy 55 napos zarándoklaton, Haitin és a Dominikai Köztársaságban. Az itt tapasztalt borzalmas körülmények elgondolkodtatták.

A látottak felnyitották a szemem.

Állítása szerint nem sokkal később látomása támadt.

Egy ösvényen sétáltam, ahol minden zöld volt körülöttem. Dobolást hallottam és, ahogy közeledtem az ösvény végéhez gyönyörű énekszóra lettem figyelmes. Aztán, amikor megérkeztem minden megváltozott. Mindenki, aki jelen volt, sérült volt.

Wren beszámolt víziójáról szellemi vezetőjének, Caleb Bislownak, aki pontosan tudta hol van az a hely, amit Justin látott. Így jutottak el Kongó keleti felébe, a világ egyik legveszélyesebb helyére, ahol Bislow egy missziót vezetett.

Itt élnek a pigmeusok, olyan körülmények között, amik mellett bárki más szerencsének érezheti magát. A pigmeusok magukat, mint elfeledett népet aposztrofálják. Egyébként ők a terület bennszülöttei, akiket a többségben lévő bantuk, kegyetlenül elnyomnak. Szó szerint rabszolga sorban tartják a bennszülötteket és ez még a jobbik eset. Nem megy ritkaságszámba, hogy a felfegyverzett lázadók megölik a pigmeus férfiakat, megerőszakolják a nőket és megeszik őket. Nem elírás, a kannibalizmus még mindig szedi áldozatait a pigmeusok közül.

Justin Wren és még, néhány elkötelezett ember ezen szeretne változtatni.

Amikor az egyik vezetőjük az mondta nekem, hogy ők az elfeledettek, tudtam, hogy erről szólt az álmom. Szeretnék Bellator bajnok lenni, de nem ez a legfőbb vágyam. A célom, hogy a pigmeusok hangja legyek.

Wren tervei szerint minden győzelmi bónuszát, amit a Bellatortól kap, azoknak az embereknek adományozza, akiket a családjának hív. A szponzoroktól származó bevételeivel szintén hasonló céljai vannak. És ez még nem minden, Wrennek nemsokára megjelenik a, Küzdelem az elfeledettekért című könyve és az ebből befolyó összeg harmadát is a pigmeusok javára fogja fordítani.

Nem mondhatom az embereknek, hogy adakozzanak, ha én nem adom oda mindenem. Tudom, hogy az időmet és az egészségemet áldozom, de nem akarok egy lenni azok közül, akik adakozásra szólítanak fel, de maguk nem adnak semmit.

Justinék a pénz segítségével vásárolják vissza, a pigmeusoktól korábban elvett földeket és itt tanítják őket arra, hogyan termeljenek élelmet, keressenek pénzt és maradjanak életben önállóan. Ezen felül kútfúrással is foglalkoznak, hiszen Kongó, Afrika azon része, ami bővelkedik édesvízben, csak a felszínre kell hozni azt. Justin az elmúlt 5 évből egy teljes évet töltött Kongóban és további hét alkalommal ment vissza egy-egy hónapra segíteni.

Eközben egészségét sem kímélte. 2013-ban elkapta a maláriát, amit egyéb trópusi betegségek is követtek, amik közül nem egy halálos is lehet. Négy alkalommal diagnosztizálták félre és végül repülővel kellett a szomszédos Ugandába szállítani, gyógykezelésre.

Úgy éreztem a testem túlmelegedett, aztán mintha egyszer csak bedugtak volna egy fagyasztó gépbe.

Saját bevallása szerint ekkor a vére tele volt parazitákkal és nem tudta magában tartani az ételt sem. Végül, azonban küzdeni akarásának és a gyógykezelésnek hála felépült.

Azonban nemcsak küzdelem és betegségek várták Kongóban. Feleségét, Emilyt is karitatív tevékenységének hála ismerte meg. Ő adta neki az ötletet, hogy az MMA-hoz visszatérve felhívhatja az emberek figyelmét a pigmeusok sanyarú sorsára.

A szót tettek követték. A Bellator elnöke Scott Coker támogatásáról biztosította és szerződést ajánlott neki. Joe Rogan az UFC kommentátora pénzt adományozott két vízfúró berendezésre, Nate Marquardt az „Est teljesítményéért” járó bónuszából tett felajánlást a pigmeusok részére.

A Justin Wren lelkében végbe menő pozitív változás nem maradt senki számára észrevétlen. A régi jó barát, Josh Copeland, ezekkel a szavakkal írta le barátja pálfordulását.

Tűz és víz, össze sem lehet hasonlítani a régi önmagával. Korábban csak önmagának élt, most valami nagyobb dologért küzd.

Hogyan tovább?

Justin Wren jelenleg a Team Takedownnál edz, korábbi edzője irányítása alatt. Meg is lett az eredménye, hiszen 5 év után győzelemmel tért vissza, immáron a Bellator bunyósaként.

Szeretnék 2-3 alkalommal küzdeni egy évben. Minden meccset követően pedig Kongóba repülnék, ahol 2-3 hetet töltenék el alkalmanként. Ez volna a vakáció. Az álmom, az életcélom és a tervem is az, hogy küzdjek az elfeledettekért. Ez élethosszig tartó, sosem fakuló érzés.

Justin Wren példája nyomán már számtalan ember adakozott, vagy nyújtott segítséget választott missziójában. Reményei szerint még többen lesznek, azok, akik ilyen önzetlen magatartást tanúsítanak. Jelenleg az USA-ban népszerűsíti, a szeptember 15-én megjelenő könyvét.