Totaldamage

Rory MacDonald nem normális. Eddig is tudtuk, hogy egy igazi pszichó a srác, ezért azzal sem lepett meg senkit, amikor az év eddigi legbrutálisabb meccsén, a bajnok Robbie Lawlertől elszenvedett vérmocskos, csontszilánkkal tűzdelt veresége után twitteren megköszönte a bunyót legyőzőjének, és azt írta, hogy ez volt élete legjobb élménye.

Nade arra semmi sem készíthetett fel, ami a mostani MMA Hourban jött: a híres tweetre rátromfolva MacDonald valóságos dicshimnuszt zengett a UFC 189-es darálóról:

Életem legjobb pillanata volt. A legjobb, legvalódibb tapasztalat, ami megmutatta, ki is vagyok valójában. Egész életem legjobb pillanata volt. Nyilván csalódott vagyok, hogy nem győztem, nem tudtam véghez vinni a tervem és megállítani (Lawlert), de mindent egybevetve egy életre szóló élmény volt és hálás vagyok érte.

Ennyit azokról az aggodalmas szólamokról, hogy egy ilyen verés után Rory már nem lesz ugyanaz az ember, mint volt. Harcosként viszont valószínűleg tényleg más lesz, legalábbis azt mondja, sokat tanult az ütközetből.

Úgy gondolom, ez segíteni fog abban, hogy jobb harcművész legyek. Megmutatta, mi kell ahhoz, hogy bajnok légy, és azt is, min kell változtatnom ahhoz, hogy odaérjek arra a szintre, hogy miben kell egy picit jobbnak lennem.

 

Mindig megtalálta a baljával az orrom. Sokkhullámokat küldött szét az agyamban és a testemben. Egyszerűen csak megállított. Még soha életemben nem tört csontom, úgyhogy érdekes érzés volt három menetet törött orral végigküzdeni.

Azt hiszed, MacDonaldnak így két vereség után elege lett Lawlerből? Gondold át újra:

Robbie lenyűgöző harcos, lenyűgöző volt vele harcolni. Alig várom, hogy újra megverekedjünk, fogadok, hogy még legalább ötször bunyózunk. Senkivel sem olyan jó móka bunyózni, mint vele. Kihozza belőled a legjobbat, az biztos.

Ehhez meg már kommentár se kell:

Amikor megtelt vérrel a szám, és az arcomról is az csorgott, az hihetetlen volt. Az tökéletesen leírta a karrierem és a személyiségem.