Úgy gondolom, hogy megannyi olvasó közöttetek nem csupán lelkes rajongója és követője a küzdősportoknak, hanem művelője és csodálója is egyben, manapság pedig egyre többen életük oly szerves részévé voltak képesek emelni a küzdősportot, ahogy az immár meghatározza őket és környezetüket.
Mindenki másképpen éli meg ezt az utat, ezt a kapcsolatot, olykor nehéz és megannyi áldozatot követel, máskor viszont felemelkedés és eksztázis állapotát hozva a puszta létezés oka és célja. Életed köré fonva a küzdősportot (vagy talán épp fordítva) követheted nagy elődök tanításait, vagy saját kódodat, esetleg egy szűk közösség értékeit, azon emberekét, akikről tudod, hogy ugyanazt érzik, mikor akkor ott a teremben/megmérettetésen küzdenek és fejlődnek. Mindenkinek mást jelent a küzdősport, mindenkinek mást ad, életstílussá formálódva szinte napról-napra új értelmezést nyer. Egy ilyen úton indul el ez az új rovat TD|Lifestyle név alatt, ami leginkább gondolatokat, véleményeket, meglátásokat hoz majd ismert és kevésbé ismert arcoktól, hogy ennek az életnek nevezett történetben a küzdősport szerepét próbálja meghatározni, megragadni, tetten érni, lefesteni.
Elsőként egy érdekes mini-dokut választottam, mely pár évvel ezelőtt készült Dan Hardy-ról. Az Outlaw élete legnehezebb időszakát élte, világbajnoki kihívó pozícióból négy vereséget zsinórban begyűjtve a depresszió és UFC-elbocsátás démonjaival ült egy asztalnál. Ezen gondolatok közepette ismerhetjük meg, hogy hogy látja magát Hardy a ketrecen innen és túl. Hardy gondolatait értelmezve fűszerezem a sajátjaimmal.
A "Törvényen kívüli" becenév valóban találó jelző, ugyanis mindig a társadalom szabta normák peremén érezte magát. Amellett, hogy a többség által normálisnak tartott értékekkel nem ért egyet, ezt megjelenésében is hangoztatja: a tetkó és taréj a különbözőség éltetése.
Az edzőteremben és bunyós karrierben pedig már a társdalom szorul a perifériára, hiszen egy-egy mérkőzésre készülve csak az ellenfél és Hardy lakozik az angol fejében hetekig, a ketrecben mérkőzve mindenki őt nézi munka közben, amit ő nem tesz meg a postással, mikor az a leveket hordja ki. A társaid az edzőteremben, a klubban, akik hasonló úton járnak, ők értik meg, hogy min mész keresztül, akik hasonló célokat fürkésznek minden reggel a plafonra tekintve, ők vannak veled, az ő közelségük az, ami nem idegen. És közben hajszolod önmagad, mert mindig egy kicsivel jobb akarsz lenni és hajszolod az érzést, mikor legyőzöd a srácot, aki szintén a legjobb akar lenni. Ott állsz és a kezed a magasba emelik és akkor ott ezt mindenki látja és tudja, hogy te vagy a jobb és minden addigi áldozat, munkával töltött pillanat értelmet nyer.Odajönnek hozzád az elismerők, rajongók, apa fiával kér fényképet veled és érzed, hogy ez nem csak téged határoz meg, hanem másokat is.
Aztán minél inkább közelebb kerülsz önmagadhoz, szeretnéd tudni, hogy mi következik, hogy amit csinálsz, annak mi az értelme és szeretnéd azt hinni, hogy te irányítod mindezt, nem pedig mások nézőpontja és véleménye. Aztán rájössz, hogy bármilyen döntést is hozol az életed kapcsán, a küzdelem szelleme mindig veled lesz.
Tartozz közénk, ha te is hasonlóan látod a küzdősportokat az életedben.
Utolsó kommentek