Kőkemény válogatás abból az időből, amikor a ketrecharc még tényleg barbár vérfürdő volt.
Nem tudom, ki mikor kezdett MMA-t nézni, de úgy saccolom, hogy a legtöbbetek – hozzám hasonlóan – a Pride berobbanásával lett a sport szerelmese. Egyből a csúcson kezdtük, aztán jött a UFC, minden bunyós kicsit trükkösebb, ügyesebb és kifinomultabb lett, ezzel együtt viszont a japán szuperszervezet legendás intenzitása, úgy tűnik, végleg ki is halt.
Így utólag furcsa belegondolni, hogy az MMA születésekor ez jelentette az Ultimate Fighting Championshipet:
Nincsenek súlycsoportok, nincsenek szabályok, és nincs egy ép elme sem a ketrecben – mai szemmel legalábbis minimum teljesen őrültnek kellett lenni ahhoz, hogy valaki bevállaljon egy bunyót a UFC-ben.
A Texasi láncfűrészes gyilkos, az oklahomai robbantás, esetleg egy igazi, vidéki disznóvágás – ezek mind eszembe jutnak erről a válogatásról. Ez itt kőkeményen a régi iskola. Én egyáltalán nem bánom, hogy vége van ennek a korszaknak, de az ember nem bír magával, és időről időre ezeket a jeleneteket is csak újra kell nézni, elhűlt úristenezések közepette. As real as it gets.
Utolsó kommentek