Totaldamage

Az utóbbi időben egy kicsit elhavazódtam, de szerencsére szerzőtársaim tartották a frontot. Most, hogy megtörjem a csendet egy hosszabb cikkel jelentkezem, aminek az alapját a Fox Sport munkatársa, Mike Chiappetta által készített cikk fogja adni.

A brazil jiu-jitsu kitalálója Carlos Gracie nem láthatta a közelgő jövőt. Idősebb éveiben, amikor a sport eljövendő mestereit oktatta, gyakran adott tanácsot saját tapasztalataira alapozva.

Carlos Gracie

„Mindig a fojtást keresd a feszítések helyett, a japánok sosem fognak kopogni!”

Úgy fest, hogy fenti tanácsa 2014-ben vált valósággá, bár már nem csak a japán nemzetiségű harcosok ignorálják az ízületi feszítéseket. Az UFC-ben –a cikk megírásáig – 211 mérkőzés zajlott le a 2014-es évben, amiből összesen kettő ért véget valamilyen feszítés következtében idő előtt. Ebből az egyiket Tim Boetsch szenvedte el egy kimura képében, amit egy fordított háromszöggel kombináltak, Boetsch ugyan kopogott, de a válla eltört. 211 mérkőzésből egy sem ért véget kar - láb – vagy bokafeszítés, esetleg kimura révén. Úgy tűnhet 2014-re a bunyós világ érzéketlenné vált az ízületi feszítések iránt – jelen sorok írója nem, a mai napon is kopogtam reggel nem is egyszer -. Itt érkezünk el, ahhoz a ponthoz, hogy a feladásra kényszerítések döntő többsége, valamilyen fojtásból származik.

Raphael Assuncao az UFC harmatsúlyú mezőnyének képviselője a következőképpen fogalmazta meg gondolatait a submissionokkal kapcsolatban.

Raphael Assuancao

„Rengeteg dolog van, ami szükséges egy submissionhoz, időzítés, izommemória és nagyon sokszor erő. Ha szeretnél valakit subolni meg kell, hogy legyen benned az ehhez szükséges erő és technika. Klappolnia kell. Szeretem a jiu-jitsut a matematikához hasonlítani. Ha nem vagy pontos, precíz nem fog működni.”

Raphael Assuncao szavai többek között, azért is hitelesek, mert 22 győzelméből 10-t kopogtatással ért el.

A számokat figyelembe véve, ezt a teljesítményt egyre nehezebb elérni. 2006-hoz képest, amikor az UFC először vált elérhetővé globálisan a közvetítések révén, a küzdelmek 32,3 %-a ért véget submissionnal. 2010-re az arány 24,1 %-ra csökkent, ami 2014-re tovább csökkent egészen 15,1 %-ig. Ez, pedig nem mást jelent, minthogy a feladásra kényszerítések száma az elmúlt nyolc évben a felére csökkent.

Jake Ellenberger

„A bunyóban egyre több a kihívás. A feladásra kényszerítés nagyon esetleges. Nehéz megteremteni a submission lehetőségét, mert a bunyósok nagyon figyelnek rá. A versenyek egyre nagyobb felkészültséget igényelnek, így a versenyzők is egyre felkészültebbek. Jobban odafigyelnek arra, hogy elkerüljék azokat a helyzeteket, amiből csak kopogás vagy ájulás árán tudnának szabadulni, így azok is nehezebb helyzetbe kerülnek, akik így akarják idő előtt befejezni a küzdelmet.”

Foglalta össze a lényeget Jake Ellenberger.

„Egyre nehezebb összehozni egy submissiont, és azt kívánom, az emberek bárcsak jobban értékelnék emiatt. Mindenki imádja a látványos kiütéseket, de a földharcot hasonlóan magas szintre emelni nagyon kemény meló. Földre kell vinned az ellenfeled, de mindenkinek nagyon jó a takedown védelme. Az egy dimenziós strikerek napjai leáldoztak. Bemész a ketrecbe, leviszed az ellenfeled, majd lekopogtatod, bárcsak tudnák az emberek, hogy ez milyen bonyolult is a valóságban. Egy kicsit különbözik attól, ahogy kiütnek valakit.”

A fenti gondolatok Brendan Schaub osztotta meg velünk.

Brendan Schaub

A lekopogtatás a betetőzése egy sor, támadó akciónak és védekező hibának, egy stratégiai csata, amit az ember a testével vitelez ki. Akció, reakció, alkalmazkodás ezek váltogatják egymást, amíg az egyik fél ki nem szabadul, vagy a másik feladásra nem kényszeríti az ellenfelét.

A támadó harcos számára, hogy megkerülje az ellenfél guardját, egy kedvezőbb pozíció eléréséért izommemória és az adódó lehetőség kihasználásának kérdése. A védekező fél számára ez olyan, mintha a sivatagban szomjazna, vagy egy anakonda fojtogatná, minden arról szól, hogy elkerülje a bajt.

Klasszikus close guard

Itt kezdődik az igazi macska – egér párharc. A legnagyobb csapatok, hogy felkészítsék harcosaikat egyre inkább elmélyedtek a BJJ-ben, és specialistákat hoztak, hogy segítség a felkészülést. Ennek hatására a korábbi technikák, amikkel sikerült elérni a győzelmet, a szélesebb közönség számára is elérhetővé váltak, így az ellenük való védekezés is könnyebbé vált. A korábban általánosnak mondható hibák, mára szinte teljesen eltűntek, így nem is lehet őket kihasználni.

„Manapság már kikerülni a guardból sem egyszerű feladat. Úgy látom a dolgot, hogy amikor szeretnék valakit lekopogtatni és próbálom elkapni a karját, nyakát, lábát ő pontosan tudja, hogy mit akarok. Emiatt meg kell teremtenem a lehetőséget, több célpontot igyekszem támadni egyszerre, hogy amíg az egyiket védi, legyen esélyem a többivel foglalkozni.”

Kommentálta a kialakult helyzetet, a légsúlyú ranglista kilencedik helyére sorolt Zach Makovsky.

Vannak harcosok, akik az ellenfél ütésével igyekeznek megteremteni a lehetőséget a földharc során, hogy jobb pozícióba kerüljenek, így fejezzék be a küzdelmet vagy, csak, hogy előkészítsenek egy submission kísérletet.

A guard pass – az ellenfél guardjából való kijutás – külön művészetté vált, ami számtalan mozdulat ismeretét követeli meg.

Guard pass, Roger Gracie tolmácsolásában

Pár éve, még a földre vitt harcosok legfőbb védekező pozíciója az egyszerű zárt guard volt. Azonban, ahogy teltek az évek és váltak egyre képzettebbé a sportolók a guard megkerülését illetően, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy egyetlen guard típus ismerete kevés az elitben való versenyzéshez. Az utóbbi időben szemtanúi lehettünk a változásnak, olyan guardok is szerephez jutottak, melyeket korábban túl rizikósnak ítéltek a vegyes harcművészetekben való alkalmazáshoz, butterfly guard, rubber guard, x guard.

Eddie Bravo nagy találmánya, a rubber guard

Egyéb technikákkal kiegészítve a repertoárját a védekező félnek megvan az esélye kibillenteni a támadót egyensúlyából, ezáltal teremtve meg a helyet a meneküléshez, vagy ellentámadásba is lendülhet. Azonban nem szabad túlzottan agresszívan sem védekezni, hiszen a védekező fél könnyedén újra veszélyben találhatja magát, ha elveszti a fejét.

Mit gondol erről Gergard Mousasi, aki nemrég subolta Mark Munozt?

„Korábban többször elragadtak az érzelmeim és akartam túl agresszívan befejezni a mérkőzéseimet. Talán azért volt, mert fiatalabb voltam, most már, azonban okosabban küzdök. Előfordulhat, hogy a meccsek egyre kevesebbszer érnek véget idő előtt, de én mindig arra fogok törekedni, hogy az enyémek ne tartsanak az utolsó gongszóig. Korábban igyekeztem lerohanni az ellenfelem, de a mostani szinten már sokkal több múlik a részleteken. Már nem gondolhatsz arra, hogy csak lerohanod a másikat és kész. Más megközelítést igényel a dolog.”

A türelem kulcsfaktor lehet a feladásra kényszerítés során, azonban, hogy ez ne legyen ilyen egyszerű, jusson eszünkbe, hogy az óra sokszor a harcosok ellen dolgozik. Továbbá sok függ a bírótól is, hiszen nem egyszer volt már rá példa, hogy a földön küzdőket a spori túl korán vagy esetleg későn állította fel. Képzeljük el, hogy levisszük az ellenfelet, megkerüljük a guardját, majd próbáljuk előkészíteni életünk subját, amikor a bírósporttárs, valamilyen oknál fogva újból állásba parancsol minket. Frusztráló, nem igaz?

„Az, hogy mikor állítja fel a küzdő feleket a bíró a képzettségének az értékmérője. Példának okáért, ha velem vagy Fabricio Werdummal - aki egyébként a nehézsúly legjobb grapplere - kéne küzdened a vezető bírónak elég képzettnek kell lennie, hogy tudja, több időt fogunk a földön tölteni és hagyjon minket dolgozni. Ellenben, ha Tank Abbott vagy Kimbo Slice vinné a küzdelmet a földre, akkor azonnal állítsa fel azt a két szerencsétlent. De két világklasszis grapplert? Hagyd őket dolgozni ember!”

Branden Schaub vélekedése a bírók képzettségét illetően már csak azért is érdekes, mert a mostani UFC 175 gálán hangzott el Joe Rogantől, az UFC szakkommentátorától egy hasonló nyilatkozat. Az egyik meccs hevében a hátrányban lévő fél nagyon a bíróra tekingetett mintegy segítséget várva tőle, hogy állítsa fel őket és onnan menjen tovább a bunyó, a bíró persze nem tette meg ezt a „szívességet.” Rogan ekkor fejtette ki, hogy milyen jó volt a bírói döntés, hiszen a kevésbé rutinos bírok, esetén bizony előfordul, hogy engednek a bunyósok ilyen próbálkozásainak.

Mielőtt esetleg, valaki temetné a jó subokat, emlékezzen vissza, hogy mennyi különlegesebbnél különlegesebb tehcnika került bemutatásra csak az UFC-ben az idei év során:

Bulldog choke

Von Flue choke

Ninja choke

Egyik sem egy szokványos technika, azonban pontosan emiatt működtek, hiszen sikerült meglepniük az ellenfelet. Ez, pedig nem másra, mint arra világít rá, hogy a földharcban mennyire elengedhetetlen a meglepetés ereje.

A korábban már idézett Raphael Assuncao, így látja a képzettség fontosságát:

„Ha egy harcos nem jártas kellően valamiben és vesztes szituációba kerül könnyen bepánikol. Ez történik, amikor először mész le egy BJJ edzésre és az ellenfeled kiül rád mountba, vagy rámászik a hátadra. Rossz izomcsoportokat használsz, amitől kifáradsz és sebezhetővé válsz, mert nem tudod, hogyan reagáld le helyesen a dolgokat.”

Ezért is fog mindent megtenni a védekező fél, hogy elkerülje a kopogást, még ha ez azt is jelenti, hogy lényegében nem csinál semmi érdemlegeset, csak várja, hogy a bíró állásból indítsa újra a küzdelmet. Mások ellenben elég képzettek hozzá, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, amiből újra lábon állva folytathatják a bunyót.

Arra, hogy ezt kivitelezzék, minden segítséget igénybe vesznek, még a ketrec falát is.

Zach Makovsky osztja meg velünk ilyen irányú tapasztalatait:

„A srácok egyre jobbak a ketrec használatban. A hátukat nekitámasztva már pattannak is fel. Látod, ahogy a földre került harcos elvergődik a ketrecig, majd neki veti a hátát. Ha a hátad a ketrechez ért, senki sem fog téged tudni hanyatt dönteni és lekopogtatni. Nagyon jól kell kontrollálnod az ellenfeled, hogy el tudd szeparálni a kezét vagy a nyakát ahhoz, hogy kivégezhesd. Megpróbálhatod őket elkapni egy-egy pozícióváltásnál, de ha nincs meg a kellő kontroll, akkor könnyen kimenekülnek a szituból.”

Aztán vannak azok a harcosok, akik tökéletesen tudnak küzdeni alulról is. Annak ellenére, hogy ezek száma nem túl jelentős mindenképpen figyelemreméltó Fabrizio Werdum, Frank Mir vagy Nate Diaz guardjátéka. Annyira fekszik nekik a dolog, hogy lényegében mindenki igyekszik elkerülni a velük való földharcot.

A statisztikák azt mutatják, hogy a kopogtatással való befejezések száma csökken, azonban vannak technikák, amik lassan törnek utat maguknak a sport jitsuból az MMA-ba. A De La Riva guard vagy a Berimbolo, ha módosított változatban is, de kezd teret hódítani a ketrecben is. A karháromszögek különböző variációi is egyre népszerűbbek.

Azon okból kifolyólag, hogy a legtöbb harcos az ütésváltást preferálja, az állóharc mindig is a bunyók oroszlán részét fogja kitenni. Emellett nincs is jobb módja egy submission előkészítésének, mint egy K.O. erejű találat. Nem feledhetjük, azonban azt sem, hogy a jó sors, bármikor befigyelhet egy-egy szerencsésebb ütés képében és alapjaiban változtathatja meg küzdelem kimenetelét. Ismerős, amikor a vesztésre álló fél egy lucky punch-val végül győz, mint a filmeken? Nos, a földharc terén ilyesmi nem történhet meg, ugyanis a kopogtatás rengeteg izzadtság és gyakorlás eredménye.

Zárásképp következzenek Gegard Mousasi szavai, aki a mentális felkészültség meglétét hangsúlyozza:

„A mentális állapot jelenti a különbséget. Fiatalon úgy érzed, bárkit el tudsz pusztítani, később rájössz, hogy ehhez türelmesnek kell lenned. Lekopogtatni, valakit egyre nehezebb, mert mindenki ismeri a védekezési módokat. Mindenki ismeri a birkózás és a jiu-jitsu fogásait, nem úgy, mint régen.”

Összegzésképpen mit is tehetnénk hozzá a fentiekhez?

Nos, a számok szerint a submissionok száma csökken. Ez mindenképpen a harcosok képzettségének javulásának számlájára írható, és nem arra, hogy a technikák „szavatossága” lejárt volna. Éppen ellenkezőleg, mivel azok hihetetlenül hatékonyak senki sem veheti őket félvállról, és ha kivitelezni nem is tudja, de védekezni mindenképpen tudnia kell ellenük. Emiatt a harcosok sokkal jobban odafigyelnek a veszélyes helyzetekre. Ennek hála felértékelődött a meglepetés ereje, amit vagy egy – egy kevésbé szokványos technika bedobásával lehet elérni, vagy több célpont egy idejű támadásával. És, hogy át ne ess a ló túl felére nem árt, ha jó a guardod és onnan is képes vagy dolgozni, valamint menekülni is tudj. A fentiekhez, pedig elengedhetetlen a megfelelő mentális felkészültség.

Hogyan tehetsz ezekre szert? Hát, ha más nem is, a gyakorlás biztosan nem fog megártani!