Multimilliomos, playboy, úriember, bajnok. Sok szó juthat az ember eszébe, ha a UFC valaha volt legnagyobb váltósúlyú sztárjára, Georges St-Pierre-re gondol. A tömegek számára csak GSP-ként ismert harcos a hétvégén minden rekordot megdöntve kilencedszerre védte meg övét. Az eredmény megosztotta a rajongókat - hivatkoztak a látható sérülések mértékére, a fightmetric adataira, a pontozóbírák inkompetenciára és számtalan dologra.

Elsőre mindenki meglepődhet, azonban ezt a meccset érdemes újranézni! Ajánlott még, hogy az újranézés során az ember levegye a hangot - a kommentár, a tömeg reakciói mind befolyásoló tényezők, amikor érzékelésünkről van szó. A meccs végén az ember GSP arcára néz és nagyon könnyen abba a hibába eshet, hogy úgy lássa: az egész inkább egy egyoldalú verés volt. Pedig nem így van. Hendricks egyértelműen megnyerte a második és a negyedik menetet. St-Pierre a harmadikat, és az ötödiket egyértelműen. Az egész tulajdonképpen az első meneten dőlt el, ami annyira közel volt, hogy őszintén, akár 10-10 is lehetne.

Hendricks pedig nem kopogott. Ez több kameraállásból, nagyítva is tisztán látszik. Mozgásban voltak, a sub nem volt meg szorosan, inkább egyfajta csípőt/fogást kereső mozdulatsor volt, nem csak a cikk írója, de számtalan bjj-t űző ember, köztük Rener Gracie-ék szerint is. A pozícióban a sub egyszerűen nem volt eléggé biztosítva.

Ami miatt rablást kiáltanak sokan, annak valószínűleg az az oka, hogy Hendricks a megnyert meneteit bőven, látványosan vitte, míg GSP az általa nyerteket inkább azzal, hogy aktívabb volt, többet tett, de nem okozott látványos károkat. Az ötödik menetben Hendricks lassított, talán azért, mert nem akarta elveszteni a már magáénak gondolt övet a végén, ezzel viszont úgymond odaadta azt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a bajnok leglátványosabb sérüléseinek, az arcán lévő vágásoknak/felszakadásoknak okozói nem a hatalmas erejű ütések, hanem általában az arcot súrolók, melyek felszakítják a bőrt. Erre még lentebb visszatérünk.

Műtét és visszatérés

A történetet azonban tovább kell árnyalni a fentebbieknél, mert egy jóval összetettebb helyzettel állunk szemben, mint azt elsőre gondolhatnánk. Kezdjük valahol ott, hogy 2011-ben St-Pierre térde elszállt. Elülső keresztszalag-műtétre volt szüksége, miután 19 hónapot ki kellett hagynia. Idő közben Carlos Condit interim (átmeneti) bajnok lett, majd GSP visszatért és újra elfoglalta a "trónt". Ez idő tájra datálható azonban egy érzékelhető változás. Bár azóta is megnyerte meccseit, ha visszanézzük küzdelmeit valahol a Matt Hughes és a Thiago Alves elleni küzdelem által felölet időszak után (2007-2009) hanyatlásnak indult. A már említett időszak tekinthető talán a csúcsnak. Hughest, Serrát a második menetben megette (előbbit subbal, utóbbit TKO-val), Fitch-vel feltörölte az oktagont, Penn csapata bedobta a törülközőt, Alves-t végigverte 3 meneten keresztül (a pontozólapok a végén 50-45, 50-44, 50-45-öt mutattak). Aztán jöttek a Hardy, Koscheck, Shields meccsek. A kanadai ezeket is hozta ugyan, de 2009 óta senkit sem tudott valóban eltenni az útból. Valami megváltozott. Ezen túl, bár régebben se volt valami hatalmas a fejmozgás terén, utóbbi két-három meccsén gyakorlatilag ez nullára csökkent.

Olvashattátok már a statisztikai adatot: a UFC-s pályafutása során, mióta nála az öv, a beszedett 875 tiszta találatból 412 az előző három meccsén jött. A rajongók egy hatalmas része egyszerűen nem vesz tudomást a tényről: a magas szintű, nagy eredményeket hozó atlétikai teljesítmény egyszerűen nem tartható fenn sokáig. Vannak kivételek, persze, de, hogy egy más sportot idecitáljunk, a teniszben pl. a 30 év már szinte dinoszaurusznak számít. Igen, Anderson Silva 38 éves, Randy Couture 48 évesen vonult, de ők a kevés kivétel részét képezik. Az igazság az, hogy bár vannak a sportok között eltérések, és egyes sportolók fénykora lehet hosszabb vagy rövidebb az átlagnál, általánosságban véve kijelenthető, hogy a fénypont mégis a legtöbbjük számára a harmincas éveik elejére/közepére véget ér.

Ennek részben a genetika az oka, de persze hatalmas szerepet játszanak a sérülések, műtétek és, hogy mit hogyan csinálnak (táplálkozás és egyebek). Bárhogy is legyen, azt mindenkinek látnia kell, hogy ez a GSP nem ugyanaz a sportoló, aki Thiago Alves-vel felsöpörte a padlót. A hihetetlenül robbanékony földre-vitelek, szintváltásokkal kombinálva, a sub-próbálkozások, a mindeki bjj guard-ján keresztülhatolás (mint kés a vajon) mind a múlté. És lehetne folytatni.

Természetesen az ellenfelei is egyre jobbak, de a hanyatlás se a múlt Szombaton kezdődött. Igazából úgy tűnik, hogy a keresztszalag-műtét után már soha többé nem volt ugyanaz, mint előtte (és itt most nem a stílusbeli változásról beszélünk, amit a Matt Serra elleni vereség hozott). Még mindig csúcsteljesítményt hoz, de ez nagy valószínűséggel csak azért lehetséges, mert annyira hihetetlenül domináns volt régen, hogy még a hanyatlással együtt is jobb, mint a legtöbben. A romlás azonban tagadhatatlan. Többet kap, mint valaha és sokkal kevésbé hatékonyabbak saját támadásai, látványosabb a robbanékonyság, erőbedobás, mozgékonyság csökkenése.

Alapállás, technika

GSP boksz-technikáját tekintve tradicionális alapállású, jab-centrikus. Akárcsak Rory MacDonald. Mindketten komoly problémákba ütköztek a UFC 167 alkalmával. Találkoztak egy tradicionálisan fordított alapállású harcossal. Sokan nem is hinnék, mennyit számít ez. Stílusuk tekintetében mind Hendricks, mind Lawler rémálom volt ellenfelük számára és ez hatalmas mértékben kiütközött küzdelmeikben. St-Pierre Nick Diaz előtt elég rég nem találkozott fordított alapállású harcossal, azonban Diaz kicsit más tészta (őt itt most nem  elemezgetnénk). Hendricks ellenben nagyon is tipikus ilyen értelemben - jab szinte semmi, a vezető kéz pedig szinte csak azért van, hogy semlegesítse ellenfele jab-jét. Ez pedig mondhatni használhatatlanná tesz mindent, amit általában az ortodox alapállású harcos tesz: nem vezethet a jab-vel, szóval a hátsó, messzebb lévő kezét kell használnia, ami viszont lassabb és természetellenesebb érzés egy ehhez nem szokott harcosnak. GSP és MacDonald technikájnak pedig a jab alapköve.

GSP azért a legjobb, mert a stílusokat, azok elemeit ő ötvözi a legjobban. Bár nem ő a legjobb birkózó, de mivel elég jók a kezei, ezzel meglepetést okoz, felidegesíti ellenfeleit, akiket így viszont kibillentve már könnyen le tud vinni. Azonban kezeivel nagyon egy-dimenziós és java részt csak a jab-re épít a technikája, amit ha “elveszünk”, akkor ez marad. Hendricks fordított alapállása és technikája kényszerítette erre a furcsa állóharcra a bajnokot, ill. arra, hogy egy - tiszta értelemben vett birkózást tekintve - erősebb birkózóval birkózzon.

Magánéleti gondok vagy valami más?

És itt még mindig nem állhatunk meg. Magánéleti gondok is adódtak, melyről GSP csak pár szóban szólt a meccset követően, de minden további erre irányuló kérdést lelőtt, mondván pihenni akar, szeretne egy kis időt kivenni, hogy megoldja privát problémáit. Sokan azonnal visszavonulásról beszéltek, pletykák röppentek fel arról, miszerint édesapja haldoklik és egy nem kívánt terhességet is előhalásztak valahonnan. Mindkettőt megfácolták azóta.

Aggasztóbb azonban a szóbeszéd, melyet GSP-re lehet visszaeredeztetni: állítólag Joe Rogannak már a küzdelem előtt azt mondta, hogy bizonyos dolgok kiestek, egyszerűen nem emlékszik rájuk. Magából a küzdelemből is kiesett idő, de korábbi interjúkban is előfordult, hogy azt mondta, gyakran érzi úgy, hogy eltűnik idő az életéből. Sokan nevettek ezen akkor, vagy nem vették tudomásul és kifigurázták, mivel St-Pierre maga beszélt róla, hogy - részben az eltűnő idő miatt - legnagyobb félelme az életben, hogy az idegenek elrabolják. Igen, ez valóban viccesnek hathat, azonban ne feledjük: több időt töltött a ketrecben, mint bárki más. Valóban, ő a legnagyobb bajnok a UFC történetében, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem szenvedett komoly sérüléseket, nem érte sok és komoly agyi trauma az elmúlt 10 évben. Élete java részében küzdősportokkal foglalkozott és a harcok során elszenvedett sérülések egy idő után bizony elkezdenek összeadódni. Nem véletlen az sem, hogy a sarokban azt kérdezte csapatától, hogy melyik menetben vannak.  A küzdelem után komolyan kellett küzdenie a szavak összeillesztésével, a mondatok megformálásával is, amiért egy ponton még bocsánatot is kért az őt megszólaltató Joe Rogantől, akinek véleménye szerint is vissza kéne vonulnia. Rogan egy alkalommal meghívta a kanadai sztárt a podcastjába, ahol GSP elmondta, úgy gondolja, hogy rabolták már el az idegenek és az is megesik, nem tudja hogy ér haza kocsijával, egyszer csak otthon van. Rogan szerint a sok kiesett időre a fejrúgásokban keresendő a válasz. Szerinte a bajnok túl sokat kapott:

"Tudom, hogy a UFC valószínűleg nem akar ilyesmit hallani tőlem, és hatalmas visszavágó lehetne, de szerintem ki kéne szállnia."

A fejsérüléseket illetően GSP vezető edzője, Firas Zahabi  az alábbiakat mondta egy a napokban készült interjúban:

"Nem tehetsz túl sok kilométert a fejbe. Van egy limit, milyen messzire mehetsz, mennyi ütést visel el. Georges gyerekkora óta harcol. Könnyen felszakad, mint a legutóbbi küzdelmei során vagy még korábban is. A Jon Fitch bunyó óta, ha megütik, felszakad. Nagyon sok kilométer van benne. Több, mint öt órát töltött a ketrecben. Ez rekord."

Ha mindez nem lenne elég, GSP-t egy pletyka szerint az egyik volt menedzsere elég nagy összegre pereli, miután 2010-ben szétváltak útjaik. A hölgyről elég annyit elárulni, hogy Frankie Edgarral való üzleti kapcsolata is csúnya véget ért és gyakorlatilag azóta nulla ügyfele van. Furcsa egy eset - rengeteg ellentmondás, vad pletykák, közben pedig a UFC se nagyon tesz érte, hogy megóvja annak az embernek az imidzsét, aki annyit tett a cégért. Sőt, White gyakorlatilag mindennek elmondta (akár csak Anderson Silvát vagy Fedort), amíg úgy tudta, hogy a gála utáni sajtókonferencia helyett a kórházba ment.

A bajnok most egy kis időt szeretne, amire nagyon szüksége van, és bárhogy is döntsön végül, Zahabi mellette lesz. Akkor is, ha visszatér és úgy dönt, hogy ismét, immáron - a hihetetlenül hangzó - tizedszerre is megpróbálja a címvédést, de akkor is, ha végül úgy határoz, visszavonul. Nem tartozik a sportnak, mert annak modern korszakában tán többet tett azért, mint bárki. Még White elmondása szerint is mindig lehetett rá számítani, mindenhol ott volt, ahova hívták és úgy általában véve is igazi profiként viselkedett bármiféle ügyet tekintve. Nem mellesleg többször húzta ki a Zuffát a bajból, mint akárki. Soha nem voltak balhéi, nem vált nagyképűvé, megbízhatatlanná és bármit tett, az csak előrébb mozdította a sport a professzionális körökben és növelte a UFC népszerűségét, pénzét (becslések szerint kb 440 millió dollárt hozott a UFC-nek), rajongói táborát világszerte. Egy ilyen sportember, egy ilyen ember egészségéért úgy tűnik csak saját maga aggódott igazán a küzdelem után. Több, mint valószínű, hogy legalább még egy meccsre visszakényszerítik a ketrecbe, de ne feledjük - a UFC után remélhetőleg még egy hosszú út, egy hosszú élet áll előtte. Senki sem akarhatja, hogy hosszú távú fizikai vagy mentális egészségét adja fel csak azért, mert a promóter, a cég, a rajongók vért akarnak látni. Döntést kell hoznia, igen. De nem várható el, hogy végső döntését hatalmas nyomás alatt hozza meg, mert több, mint valószínű, hogy az rossz döntés lesz. És nem mondhatjuk meg neki mit csináljon - se az életével, se az övvel.

Változhat-e a bajnok? Jobbá tehető-e még a technikája 32 évesen? Felkészülhet-e hatékonyan egy fordított alapállásban bokszoló, nála erősebb birkózó ellen? És úgy egyáltalán: szükség van-e még erre? Mit kell még bizonyítania? Fontosabb a sport, a szórakozás, mint az emberek egészsége? Adott egy sportoló, akit mindent, amit lehetett megnyert, elért, minden rekordot megdöntött és tette ezt stílusosan, soha nem okozva kárt másoknak, a sportról vagy a benne versenyző sportolókról alkotott képnek. Nem akarhatjuk, hogy rosszul döntsön, bárhogy is döntsön végül. Ha valaki tartozik bármivel is, azok mi vagyunk. Tisztelettel tartozunk neki és a hozzá hasonló harcosoknak, harcművészeknek, és hálásak lehetünk, hogy lehetőségünk van látni őket, a harc mestereit.

Répa Ádám, (C) 2013 a totaldamage.hu számára