Hajnalban lehozta a World Series of Fighting szervezet a második gáláját. A Ray Sefo vezette WSOF aránylag kis pénzből és az UFC, valamint Bellator Fc által hátrahagyott nevekből építkezne. Éppen ezért két igazán nagy nevüket mindjárt a második gálájukon összerakták, Andrei Arlovski fogadta nehézsúlyban az UFC-ben korábban még váltóban vitézkedő Anthony Johsont. Rumble először nem foghatta fogyasztásra karrierjében a felkészülés viszontagságait, azt azért beláthatta mindenki a meccset megelőzően, hogy Johnson számára azért túlzás a nehézsúly, pénzes alkalmi kitérőről van szó.
Aztán 24 órával a gálát megelőzően jött a hír, hogy az ellenőrök nem fogadták el a küzdőtér vászonborítását, egészen pontosan az alatta lévő bélést, ment a nagy kapkodás, nehogy törölni kellejen a bulit. Mondanom sem kell, hogy ettől valószínűleg végleg besz*rt volna az egész WSOF, szóval akár szüzet is áldoztak volna, hogy legyen gála...és persze megoldották két órával a kezdés előtt a dolgot.
A főmérkőzésen aztán Johnson súlyával együtt hozta az ütőerejét is, merész módon nem táncolt el Arlovski elől, bátran belement az adok-kapokba, jól dolgozott kombinációival és rúgásai is veszélyesek voltak. Arlovski talán meglepődött, hozta ugyan jó mozgását, de Rumble nyers ereje rombolt. Az első végén Arlo le is ment, Johnson pedig legépelte volna, ha nem jön a gongszó. Izgalmasan ment le a következő két menet is, Johnson azonban egyre többet fogott, mert ezt nem nevezném takedown kísérletnek. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy eltört a jobb keze, a másik oldalon pedig Arlovski állkapcsa. Pontozással Anthony Johnson hozta a küzdelmet, ezzel élete egyik legnagyobb győzelmét aratta. Arlovski csak veszíteni tudott ebben a csatában, az UFC-s álmok nem Johnson legyőzésével váltak volna valóra, így pedig pláne nem.
Utolsó kommentek