Totaldamage

El kellene törölni az időkorlátokat, és vissza kéne hozni a veszélyességük miatt rég betiltott technikák javát – persze, hogy nem egy habzó szájjal ordibáló kocsmai bunyós, hanem a világot egy csendes tömeggyilkos szemével néző Rory MacDonald mondja ezt. A UFC 189-en a váltósúlyú bajnoki övért harcba induló kanadai klasszis nem rajong az MMA-t civilizáltabbá tevő törekvésekért, ahogy ez egy egyébként békés, mosolygós interjúból kiderült.

Mindig élvezem a hosszabb meccseket. (…) Ha olyan fickókkal verekszel, akik ezen a szinten vannak, több kell 15 percnél. Mindig megbecsülöm, ha egy kicsit tovább maradhatok a ketrecben. Az sokkal jobb.

MacDonald persze megérti, miért kell rövidre vágni a bunyókat. Hogy ne kapcsoljunk el, azért.

Nem torkollna túl rajongóbarát dolgokba, mert a srácok elfáradhatnak, és a harc vontatottá válhat. Láttatok ilyeneket a régebbi UFC-ken, még azokkal (a korai) a szabályokkal. De igen, purista gyerek vagyok. Bírom a földön fekvők fejbetérdelését, fejberúgását, a fejeléseket. Szerintem ezek az emberi test nagyon jó fegyverei. Szerintem ezek fontosak.

Legutoljára a UFC 4 meccsei zajlottak időkorlát nélkül, de ezek közül is csak a Royce Gracie – Dan Severn csúszott 15 perc fölé – a brazil klasszis 15:49-nél kopogtatta háromszögfojtással az amerikait. A UFC 5-től fogva már ment a stopper: húsz- és harmincperces korlátozásokat vezettek be, bár voltak meccsek, amikre így is hosszabbítást húztak.

Az MMA egységesített szabályrendszerét 2001-ben dolgozták ki, ez száműzte az amerikai ketrecekből Rory kedvenc technikáinak javát. Mindenki örök szerelme, a Pride persze máshogy működött, ott továbbra is mehetett a focirúgás, és a fekvő emberek fejbetérdelése is, ahogy mehet a legendás szervezet bicebóca utódjánál, a ONE Championshipnél is.