TDMG Store

tdmg_sun_rashguard.jpg

Írj nekünk!

Utolsó kommentek

Hirdetés

TDMG Store

TD|MMA: Cody nem szeret és nem is kegyelmez

2016.05.30. 15:59 td_interim

cody-garbrandt-crop.jpg

Meg még ki is üt. "No Love" Garbrandt nagyot ment az éjjel.

tdmg_banner.png

Kicsit fura volt a húzás, hogy a UFC Fght Night 88 főmeccsén a harmatsúly két legforróbb feltörekvő tehetségét eresztették össze. Szerencsésebb lett volna hagyni még egy kicsit kiforrni őket, hogy később aztán nagyobbat szóljon a párosításuk – a vasárnap éjjeli/hétfő hajnali gála így különösebb hírverés nélkül érkezett meg, és igazán csak a ketreckockák várták, de ők nagyon. Mind a veretlen KO-gép Thomas Almeidához, mind a veretlen KO-gép Cody Garbrandthoz nagy reményeket fűztek 135 fonton, de a kissé siettetett leszámolás miatt valakinek ki kellett buknia a veretlenek táborából. És nem az bukott ki, akire a legtöbben számítottak.

Bár a fogadóirodák közel sem tartották olyan esélytelennek Garbrandtot Almeida ellen, mint annak idején T.J. Dillashaw-t Renan Barao ellen, mégis, kábé akkora meglepetést okozott a fiatalok ma hajnali összecsapása, mint az a bajnoki címmeccs évekkel ezelőtt. És a forgatókönyv is hasonló volt, csak öt helyett egy meneten belül ért véget: ennyi kellett Garbrandtnak ahhoz, hogy hülyére bokszolja és mocskosul kiüsse Almeidát.

 

A brazil még be se tudott indulni, kis túlzással el sem találta ellenfelét, aki vígan táncolt és számolatlanul szórta az ütéskombinációkat. És Cody nem csak szorgalmas, de erőseket is üt: mindössze ennyi volt a sikere titka. Háborút vártunk, kivégzés lett belőle – kicsit olyan érzés, mintha megloptak volna minket egy jó meccstől, de hát ez van. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy Almeidát el lehet találni, már Brad Pickett ellen is komoly bajban volt, mielőtt előhúzta azt a zseniális repülő térdest – most nem volt lehetősége arra, hogy támadásba lendüljön.

Szép munka volt Garbrandttól, ez simán karrierje legnagyobb győzelme, és bizony meg is kérdőjelezte vele a nagy hájppal érkező brazil képességeit – megint csak úgy, mint annak idején Dillashaw Baraóét. Ugyanakkor Cody egyáltalán nincs még kész címmeccsre, remélem, a UFC ezt legalább nem fogja siettetni.

A főmeccsen előkerült Renan Barao neve, az előmeccsen már a teste is, de a brazil most alighanem úgy van vele, hogy bárcsak otthon maradt volna inkább. Jeremy Stephens egyhangúan kipontozta a UFC pehelysúlyában debütáló korábbi harmatsúlyú bajnokot. Barao az első menetben még úgy festett, mint aki tanult T.J. Dillashawtól elszenvedett megsemmisítő vereségeiből, és szintet lépett, a maradék kettőben viszont már nem. Az elsőben ott volt a jelentőset javult lábmunka, a könnyed szökdelés, amivel új szögeket nyitott a csapásainak, és elérhetetlennek bizonyult Stephens számára, a másodikban viszont már vagy a fáradás vagy az amerikai sorra betaláló, szörnyen nagy felütései kifogták a vitorlájából a szelet, és ahelyett, hogy tovább siklott volna a vásznon, visszatért a régi, „egy helyben állok”-thai bokszos lábmunkájához. Azért történt ez:

 

Stephens a pehely- és a könnyűsúly egyik legnagyobb ütője, nagyon elkapta a brazilt, és az a csoda, hogy nem csapta ki. Ez így Baraónak három vereség az elmúlt négy meccsen. Biztos nincs még vége a brazil sztorijának, főleg az első menetben mutatottak alapján lehetnek bizakodóak a rajongói, de ahol most van, az attól még gáz.

Ugorjunk egy nagyot hátra, aztán nézzünk megint előre: a UFC Fight Pass marketingelése miatt a gála mindössze második meccsén már olyan párosításnak örülhettünk, ami a főmeccshez hasonlóan a harmatsúly jövőjét pedzegette. Itt is borult a papírforma: az izgalmas, tehetséges és remekül promózható Aljamain Sterling megosztott pontozással kikapott a leginkább se íze, se bűze Bryan Carawaytől. AlJo rettentő domináns első menetére Caraway két szintén domináns másikkal vágott vissza, és ezzel egy időre elcsendesítette a New York-i srác fanfárjait. Abból az első felvonásból muszáj kiemelni Sterlingnek ezt a manőverét, amit Brian Stann kommentátor középkori kínzáshoz hasonlított:

 

De mint olyan sokszor, a szívósság és az akarat végül most is lenyomta a tehetséget és kreativitást, na lám, ilyen is van, erre is fel kell készülni. Nagy győzelem ez Carawaynek, és a ha másért nem is, az iszonyatos küzdeni tudásáért talán most már más is szereti, nem csak Miesha Tate. Sterling meg nekiállhat megtanulni, milyen nyomás alatt teljesíteni: a címmeccs még várhat.

Vissza a főkártyára: a következő négy meccs mind végigment, de mindegyik klassz volt. Rick Story megint hozta a formáját, és ünneprontóskodott egyet. Míg Tarec Saffiedine virtuózul rugdosott, addig az amerikai a testét zuhogtatta kemény horgokkal, nyomasztott, és el is vitte az egyhangú pontozásos győzelmet. A belga a Strikeforce után a UFC-ben egyszerűen képtelen magára találni.

Aztán Chris Camozzi jó nagy verést osztott ki Vitor Mirandának, és szintén egyhangúan kipontozta.

Jorge Masvidal és Lorenz Larkin megmutatták, hogyan lehet állati jó bunyót vívni befejezés nélkül. Ők ketten talán sohasem jutnak el címmeccsig, de mindig kihagyhatatlan a szereplésük. Ezt a csatát Larkin nyerte, megosztott pontozással, szóval szegény Masvidal már megint a bírókat átkozhatja.

Paul Felder és Josh Burkman meccse kicsit elmaradt a várakozásoktól, de mondjuk itt tűzijátékra számítottam. Felder erre a mérkőzésre Frankie Edgar csapatánál készült fel, New Jerseyben, mert fel akarta turbózni a túlságosan is statikus, thai bokszos lábmunkáját. Ez sikerült, de közben az edzőtáborban le is nyesegették róla a videojátékba való forduló támadásait, csak egy pörgő rúgás maradt belőlük mutatóba. Összességében azonban a hatékonysággal nem volt gond, egyhangú pontozással legyőzte Burkmant.

Minden gálának van mélypontja, ezt most a felvezető kártya élén trónoló női meccs hozta el. Sara McMann és Jessica Eye közelebb akarták verekedni magukat a harmatsúlyú kihívói pozícióhoz, de rendkívül unalmas teljesítményük aligha használt bármelyiküknek is. McMann nyert, egyhangú pontozással, váljék kedves egészségére.

Előttük Abel Trujillo és Jordan Rinaldi lehozott egy nem rossz bunyót, Killa egyhangú pontozásos győzelmével, aztán két vadállatkodás jött.

Jake Collier őrült, kaotikus harcban második menetes TKO-val csapta ki Alberto Udát:

A két év után visszatérő Erik Koch pedig először állva agyabugyálta el Shane Campbell-t, aztán szintén a második menetben hátsó fojtással kopogtatta.

Akinek hiányzik a Pride (és hát kinek ne hiányozna?), az semmiképpen se hagyja ki a gálaindító Chris De La Rocha vs. Adam Milstead meccset. A kétmenetes mészárszéken Milstead aratott győzelmet álló TKO-val, bár egy kicsit elsietett bírói leintéssel. Az első pillanattól tövig nyomta a gázpedált a két bunyós, az év egyik legszórakoztatóbb mérkőzése volt nehézsúlyban.

A UFC Fight Night 88 végül is mégsem robbantotta fel a világegyetemet, de még a kicsit belassuló főkártyával együtt is simán ott van az év legszórakoztatóbb MMA-gálái között. Bolond, aki a hájp hiányában kihagyja.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://totaldamage.blog.hu/api/trackback/id/tr348760614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

papenDED 2016.05.31. 21:34:33

Almeida egyelőre nem takarítja ki max a lakását, a tetkós srácnak meg bögyös bejárónő dukál!!! kuc-kuc

Greenscape 2016.06.01. 02:48:02

@papenDED: Megtort lelkileg mint Aldo annak idejen. Tul nagy teher volt a vallan a veretlenseg. Most vagy ugy jar mint Barao, hogy elverik sorozatosan vagy erot merit abbol, hogy mar nem hibatlan a merlege. Remelem az utobbi. A tetkos gyerek meg fantasztikus volt. Igy kell odaallni a masik ele nem szaros pontozasra menni. Szivesen latnek egy McGregor vs. Garbrandt meccset. Amugy is utaljak egymast miota osszeugrottak az Ultimate Fighterben. Aztan gyozzon a jobb.

Glynch 2016.06.01. 13:40:35

Egyetértek. Mint annyiszor, már most is eldőlt a bíró előtti farkasszemezésnél a meccs. Bedarállak a p*csába VS Jesszusom hogy kerültem ide. Hiába a hardver, ha a sofware leblokkol. Almeida első egyenese olyan enervált robbanékonyságot mutatott mintha Valuevet láttam volna befüvezve. 135 fontban voltunk! :D

Koch megmutatta, hogyan kell visszajönni hosszú szabiról. Felder kicsit csalódás volt, bár Burkman szívós bokszzsák. Camozzi meg meglepetés pozitív írányba.
süti beállítások módosítása