Totaldamage

Az elmúlt években tanúi lehettünk a magyar küzdősport élet fejlődésének. Egyre több és több sportág – BJJ, grappling, az MMA különböző változatai, Pankration, egyebek – képviselői szerveznek egyre rangosabb, népesebb profi és amatőr gálákat. Ez az írás azért született, hogy ezen rendezvényeken szerzett személyes tapasztalatainkat megosszuk (elsősorban amatőr szabályrendszerekben rendezett eseményekről) és esetleg hasznos tanácsokkal, észrevételekkel szolgáljunk.

A küzdősportokat gyakorlók számának növekedésével párhuzamosan növekszik a különböző versenyeken indulni vágyók száma. Ez a szerencsésnek mondható helyzet, azonban nem kevés kihívást rejt önmagában. Míg régebben elég volt egy kisebb helységet kibérelni és biztosítani a megfelelő személyzetet – bírák, pontozók, takarítók, egészségügyiek, biztonságiak, büfé egyebek – manapság a népes versenyzőseregnek és a velük érkező családtagoknak, rajongóknak köszönhetően egyre nagyobb és nagyobb csarnokokat kell kibérelni, hogy a versenyzők megfelelő méretű és számú küzdőtéren tudjanak számot adni képességeikről, valamint a nézők is kényelmesen elférjenek.

A kényelmes elhelyezés azért is fontos, mert gyakran órákat kell várni arra, hogy a versenyzőt a küzdőtérre szólítsák és nem utolsó szempont, hogy az addig eltelt időt megfelelő körülmények között tudja tölteni. Ugyanakkor a nézők komfortérzetének növelése is fontos, hiszen az általuk fizetett belépőjegyek – már ha szednek ilyesmit – valamint a büfében elköltött pénzük komolyan növelhetik a bevételeket. Ezek mellett az elégedett néző nagyobb valószínűséggel fog újra eljönni és megtekinteni egy sporteseményt, mint az, akinek órákon keresztül nem megfelelő körülmények között kellett senyvednie. Márpedig a nézőszám bővítése mindenképpen előnyére válik, bármely sportág számára, hiszen így lehet új rajongókra, támogatókra, szponzorokra szert tenni és nem utolsó sorban az adott sportágat, életformát megismertetni és megszerettetni a népesebb célközönséggel.

Az egyre növekvő versenyzőszám egyes szervezeteknél már-már azzal fenyeget, hogy a versenyek lebonyolítása maratoni időt vesz igénybe. Ez egyrészről dicséretes, hiszen azt jelzi, hogy az adott sportág népszerűsége növekszik és, hogy a szervezők jól végzik a dolgukat, mert ha nem így volna, feltehetőleg nem venné annyi résztvevő a fáradtságot, hogy megjelenjen a versenyeken. Ugyanakkor a túlzottan nagy létszám megnehezíti a lebonyolítást. Gondolunk itt a több órás várakozási időre, az ezzel járó bizonytalanságra. Tökéletes szervezés nincs, de törekedni lehet rá. A hasonló problémák megoldását jelenheti az informatikai háttér modernizációja, mellyel meg lehet gyorsítani a párosításokkal, sorsolásokkal eltöltött munkát, ezáltal sok időt megspórolva és embereket más feladatokra felszabadítva egyszerűsíteni a szervezési folyamatokon. Több sportágban már sikerrel alkalmazzák ezt a fajta, szervezési módot. Ott, azonban, ahol ez sem jelent kielégítő megoldást segíthet, ha a versenyek szervezésénél első körben kisebb területi egységek – megyék, régiók – számára tesszük elsősorban érdekeltté a versenyen való részvételt és az ott sikeresen szereplőket küldjük tovább egy országos megmérettetésre, ezzel csökkentve az egy eseményre jutó versenyzőszámot. Ahol esetleg, így is túl sok versenyző szeretne indulni ott a korcsoportok helyes megválasztásával lehetne megoldást találni a kérdésre. Nem túl szerencsés, ha ugyanazon a napon van minden korosztály számára a versenynap, hiszen egy a legfiatalabbaktól az idősebbekig terjedő skálát lefedve, könnyen azon találhatják magukat a szervezők, hogy bizony nem tudják megoldani, hogy mindenki időben sorra kerüljön.

A fenti két megoldást, a területi elv és a korcsoport szerinti versenyszervezés természetesen több munkát és kiadást jelent, hiszen több versenyt kell szervezni. Ugyanakkor a megfelelő méretű rendezvényhelyszín kiválasztása segíthet a szervezési költségek csökkentésében, ahogy a kisebb méretű személyzet költségei is. Ezen okokból a több versenynek nem kell feltétlenül drágábbá is tenni összességében a szervezést. Márpedig a költségek nagy hangsúllyal esnek latban egy-egy sportesemény szervezésénél, ez különösen igaz az új hullámos küzdősport rendezvényekre, hiszen ezek állami támogatás minimális és rövid történetük okán a magánszemélyek, vállalatok sem szponzorálják ezeket oly mértékben, mint más hosszabb élettörténettel bíró sportágakat.

A költségek egy részét, gyakran a nevezők/egyesületek által befizetett nevezési díjakból fedezik. A nevezési díjak előre vagy a helyszínen történő befizetésének mindkét esetben van előnye és hátránya is. Az előre utalás segítségével az abból befolyó összeg hamarabb áll a szervezők rendelkezésére, amit a szervezés során felhasználhatnak, valamint nagyobb pontossággal segít megbecsülni az indulók létszámát, hiszen aki befizette a több ezer forintos részvételi díjat, ritkábban mondja le a részvételt, mint az, akinek ehhez nem fűződik anyagi érdeke is. A helyszíni nevezési díj befizetése inkább a résztvevőknek kedvez, több idejük van előteremteni a szükséges összeget. Ugyanakkor nagyban megnehezítheti a szervezők dolgát, hiszen előfordulhat, hogy valaki nevezett, de nem jelenik meg, ezzel borítva a sorsolást. Emellett a rendezőknek megfelelő mennyiségű váltópénzzel is kell bírniuk, hogy fel tudják váltani a nagyobb címleteket és vissza tudjanak azokból adni.

És, ha már nevezés. Előremutató módon egyre több alkalommal kérik a szervezők, hogy verseny időpontja előtt, akár több nappal előre jelezzék részvételi szándékukat a versenyzők, ezzel is gördülékenyebbé téve a szervezést. Ugyanakkor a verseny napján történő regisztrációig nem lehetnek biztosak száz százalékig a résztvevők pontos számában és összetételében a szervezők, így a sorsolásokat/párosításokat előzetesen csak hozzávetőleges pontossággal tudják megcsinálni, már ha egyáltalán foglalkoznak ilyesmivel. Mindenesetre a párosítások/sorsolás előzetes elkészítését és a versenynapon való pontosítását ildomosnak tartjuk, azért is, mert ezzel is lerövidíthető a verseny lebonyolítási ideje.

Eddig nagyrészt a szervezők felé támasztott követelményekről esett szó, most következzen pár gondolat a harcosokhoz.

A kevesebb, néha több. Előfordulhat, hogy valaki több versenyszámban is nevez, de sajnos lesérül és ezzel borul a további menetrend. Nem azt akarjuk sugallni ezzel, hogy a versenyzők ne próbálják ki magukat több területen, de azt felelősen tegyék, ha nem volt idejük rendesen felkészülni, akkor ne erőltessék a dolgot, mert árthat az egészségüknek. Egy másik fontos dolog a megfelelő súlycsoport kiválasztása. Ennek érdekében érdemes rendszeresen ellenőrizni a versenyző testtömegét, így nem a verseny napján jön a kínos felismerés, hogy a kívánt súlycsoportnál alacsonyabb/magasabb testtömeggel rendelkezik a delikvens. A mérkőzések során előfordulhatnak vétlen szabálytalanságok, ezekkel nem sok előzetes teendő akad, ellenben azokkal, melyek azért születnek, mert egyik vagy másik fél nem olvasta el figyelmesen a szabályismertetőt. A legtöbb szervezet már a versenykiíráshoz mellékeli ezt és sok esetben még a helyszínen is van egy szabályismertető, ami rendkívül hasznos. Legyünk annyira tekintettel magunkra és tiszteljük annyira az ellenfelünket, hogy alaposan átolvassuk a szabályismertetőt, és ha valami nem tiszta kérdésünkkel az illetékesekhez/szervezőkhöz fordulunk. Kérdezni sosem gond, de ha nem vagyunk tisztában a szabályokkal és emiatt sérülést okozunk az már komoly felelőtlenség.

Jó látni, hogy a versenyeken szereplő bírák felkészültsége egyre jobb és jobb. Sokan közülük, küzdősport múlttal bírnak és nem sajnálva az időt és az energiát tovább képezték magukat. Már csak hab a tortán, hogy néhány ritka esettől eltekintve valóban kiváló munkát végeznek és vigyáznak a versenyzők testi épségére. A hibák többsége is abból fakad, hogy jelenleg viszonylag kis létszámú közösségről beszélünk, akik professzionális szinten űzik a bíráskodást, így ők sokszor túlterheltek. Szerencsére egyre több tanfolyam/képzés indul, így aki kellően elhivatott megszerezheti a szükséges jogosítványokat.

A különböző promóciók között egyre nagyobb a hajlandóság a közös munkára, amivel meg tudják osztani a szűkös erőforrásaikat, így hasznosabban is tudják felhasználni azokat. Emellett sikeres és jó nevű külföldi szervezetekkel is felveszik a kapcsolatot, hogy további tudástőkére tegyenek szert. Egy másik folyamat is megindult, a sportágak fehérítése. Ez alatt azt kell érteni, hogy egyre több sportág lép ki a fénybe és hoz létre megfelelő szabályozással és törvényi háttérrel rendelkező képviseletet. Ez, azért is fontos, mert így könnyebb elkerülni, hogy olyan emberek szóljanak bele egy-egy sportág életébe, akiket csakis az anyagi haszonszerzés motivál, vagy semmi kompetenciájuk nincs a témakörben. Az állami elismertség felé tett lépések másik pozitív hozadéka az esetlegesen megjelenő állami támogatás, mely megfelelő feltételek mellett felhasználva komoly ösztönző erőt és segítséget jelenthet.

Összességében elmondható, hogy a magyar amatőr küzdősport élet jó irányba tart a felmerülő hibák ellenére is. Ugyanakkor mindannyiunk – versenyzők, edzők, szervezők, bírák, támogatók és még sokan mások – összefogására szükség van, hogy ez így is maradjon. És ne ismétlődjenek meg a múltban elkövetett hibák. Ehhez pedig őszintének kell lennünk mind magunkhoz, mind mások felé. A felmerülő hibákért vállalni kell a felelősséget, azokból okulni és nem a szőnyeg alá seperni, majd ki kell őket küszöbölni. Így lépésről lépésre felépíthetünk egy valóban jól működő, értékeket képviselő küzdősportolói közeget. Ehhez, azonban mindenkire szükség van, hiszen a sok kis tett áll össze egy nagy egésszé.