Totaldamage

Sényei László az FFC váltósúlyú bajnoka. Sényei László karrierje eddigi legnagyobb sikerét aratta. Sényei László most tervez tovább.

Múlt pénteken Bécsben begurultam a Schwechat-i sportcsarnok parkolójába és beparkoltam a többi magyar rendszámú autó közé. Igen, szinte keresni kellett az osztrák autókat a magyar verdák között, ugyanis megannyi lelkes szurkoló érkezett Magyarországról, hogy az FFC 23 három magyar bunyósát bíztassa az est folyamán. A lelátón kémlelve őket Sényei László címszerzésekor tomboltak, de milyen szép is lett volna ez, ha Budapesten történik…

…ugye? Én is erre gondoltam. Bécs nincs messze Budapesttől, három magyar is volt az FFC 23 cardban, gyönyörű lett volna, ha nálunk rendezi meg a szervezet ezt a gálát. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan lettek volna, de talán majd egy címvédés létrejöhet így.” - folytatja gondolatmenetem Lackó a telefonban, mikor pár napja felhívtam őr dumálni kicsit a bécsi mérkőzésével kapcsolatban.

Ha Sényei Laci meccsel, akkor az első kép,ami átvillan az agyamon, az a mérlegen agyon aszalt arca, ahogy egyre nehezebben tud lemenni 77 kilóra. Most is erre készültem, aztán mikor megláttam a mérlegelésről a képeket, megnyugodtam. Egy mosolygó, erős és önbizalomtól duzzadó Sényeit nézett a kamerákba.

Igen, ez a fogyasztás most más volt. A legnagyobb különbség az volt, hogy nagyon-nagyon motivált voltam. Végre megkaptam a címmérkőzés lehetőségét, ezért dolgoztam az elmúlt években. A diplomát is megszereztem már, a figyelmem így csak a felkészülésre fordítottam. Napi három edzésem volt, figyeltem a kaját, jöttek le a kilók szépen, néha még csalni is tudtam pár csokival. Éreztem, hogy az erőm megmarad, energikus voltam. A visszatöltéskor infúzió használatára nem volt mód, de igazából ez sem befolyásolt, minden rendben volt, vártam a meccset.

A meccset egy jól ismert ellenféllel szemben. Ivan Gluhak fogadta Lackót három évvel ezelőtt az FFC-nél. Egy kemény, született harcos, aki 2013-ban nagyon megverte Sényeit, a harmadik menetben azonban karfeszbe futott. A közönség tombolt, Sényei pedig belőtte magát köztudatba. Eltelt három év, Ivan pedig lehozott 9 meccset, csupán egyet veszített el, Bécsben pedig nagyon meg akarta nyerni az FFC övet. Abban is biztosak lehetünk, hogy az FFC is szerette volna az ő derekán látni az ezt az övet. Ott ültem Borics Ádám öltözőjében, Gluhak akkor kezdett melegíteni. Tőlem kérdezte negyed óránként az időt, gondosan ette a banánt és narancsot, számolva az energiát. A bandázs kötésén, a melegítő gyakorlatokon látszott, hogy ki akarja ütni Sényeit.

Láttam rajta, hogy fókuszált, hogy felkészült erre a meccsre, hogy nagyon meg akar verni. Ez egy nagy lehetőség volt számára is. Az első meccsünkön nagyon megvert. Nem felejtem el, de végül én nyertem azt a mérkőzést. Mindketten fejlődtünk az elmúlt három évben, ez nagyon jó teszt volt erre, most mire megyünk egymás ellen. A kép pedig megváltozott ezúttal, úgy érzem, hogy sikerült minden téren felül kerekednem ellene a mérkőzés folyamán. Az utolsó pillanatig harcolt, de ismét legyőztem őt, ez pedig már egy más mérkőzés volt, úgy érzem, hogy erős bajnoka lettem a súlycsoportnak. Amit visszagondolta fontosnak tartok, hogy az első menet után tisztán át tudtam gondolni, hogy mit kell tennem a folytatásban, váltani tudtam a második menetre. Öklözni akartam vele. Voltak hibáim, amiket elkövettem, kaptam pár építő kritikát a bunyó után, hogy mit csinálhattam volna jobban, másképpen, saját megítélésem szerint azonban ez egy jó teljesítmény volt a részemről.

És a pillanat, mikor az övet a Lackó derekára rakták, felszabadult üvöltés a ring közepén, egy régen vágyott pillanat.

Igen, euforikus volt. Ami viszont nagyon-nagyon jól esik, az a hazai fogadtatása a címszerzésemnek. Ennyi üzenetet, gratulációt soha nem kaptam még. Olyan helyeken jelennek meg cikkek ezzel kapcsolatban, ahol korábban nem írtak rólam. Ez nagyon jó! Egyedül Viktor veresége volt az, ami árnyalta a képet, hiszen az ő fájdalma az én fájdalmam is. Most pedig már, napokkal a címmérkőzést követően miden visszaállt a normál kerékvágásba. Ugyan az a Lackó vagyok, aki elment Bécsbe bunyózni. Annyi a különbség, hogy elértem ezt a mérföldkövet, a tervezés egy következő szakaszába léptem. Megdolgoztam ezért a címért és sikerért, sokat kellett áldoznom érte. Egy öv szimbolikus elismerése ennek a munkának, az FFC-vel tárgyalnom kell a fojtatást illetően, hogy ki, milyen jövőt képzel el, milyen feltételek mellett. Az álmom egyértelműen nyugat, az óceánon túl. Ebbe egy, vagy több edzőtábor egy neves klubnál és UFC mérkőzés szerepel. Az FFC és kapcsolatrendszere lehet út ezen álom irányába, de lehet, hogy más módon valósítom meg ezeket az álmokat. Ehhez azonban az kell, hogy realitása és értelme legyen ennek az egésznek.”- mondja Sényei, majd hamarosan letette a telefont, mert épp az FFC vezetőjének ígérte, hogy felhívja. 

Előtte azonban, nem utolsó sorban, Lackó szeretett volna köszönetet mondani azoknak, akik mellette állnak és segítenek neki. 

Szeretném megköszönni szponzoraimnak, a Shield Security-nek, az Everlast The Fight Nutrition-nek, a TheLifeSupplements.com-nak, az Xtrain-nek és a XVI. Kerületi Önkormányzatnak a támogatást! Valamint Lacza Ádámnak szeretnék köszönetet mondani, hogy biztosítja a média megjelenéseket, továbbá, hogy a Hegyvidék Harcosai Küzdősort Akadémián edzhetünk. Köszönöm támogatóimnak a segítséget, ami nélkül nem tarthatnék most itt. Külön köszönöm az edzői stábnak, akik felkészítettek: Varga Levi, Dudás Ati, Söri, a Kőbánya Box Klub, Mikó László és a Kőbánya Birkózó Klub. Köszönöm a sparring partnereimnek. Halmi Viktornak, az évek óta működő közös melót! Végül, de nem utolsó sorban a családomnak, barátoknak, anyukámnak, barátnőmnek, hogy kitartanak mellettem és elviselnek a fogyasztás nehezebb napjain. Köszönöm a TOTALDAMAGE-nek a cikket!

Az álmokhoz vezető úton addig lehetséges, hogy tatai ökölvívó edzőtábor következik, akár még egy világverseny is szóba jöhet, így telnek majd Lackó első, FFC váltósúlyú bajnoki hetei.