TDMG Store

tdmg_sun_rashguard.jpg

Írj nekünk!

Utolsó kommentek

Hirdetés

TDMG Store

TD|BRAIN: Fedor: Az Utolsó Császár visszatér?

2015.12.29. 18:12 td_interim

fedor.jpg

Felelevenítjük, milyen volt, amikor Emelianenko búcsút intett, és elmerengünk azon, mit várhatunk a viszontlátástól – meg azon, hogy szükséges-e ez egyáltalán.

Fedor Emelianenko visszatér a japán küzdőtérre. De vajon melyik Fedor Emelianenko lesz az, amelyik visszatér? Az a Fedor, aki az akkori nagybetűs strikert, Mirko Filipovicsot minden idők egyik legjobb MMA mérkőzésén állva leiskolázta, és Antonio Rodrigo Noguiera ellen olyan trilógiát produkált, amely bármelyik mai harcosnak iskolapéldául szolgálhat arról, hogy vajon mit is jelent szó szerint az, hogy "mixed martial arts"? Vagy az a Fedor, aki fejjel előre beleugrott Fabricio Werdum háromszögfojtásába?

Sajnos azt kell mondjuk így utólag, hogy Fedor Emelianenko technikai hanyatlása teljesen egyértelmű és nyomon követhető volt. A sokoldalú és minden téren képzett bajnokot szépen lassan felváltotta egy egyre szélesebben csapkodó és buta leviteleket erőltető Fedor. Az akkori törzsgárdatag rajongói szerint is kicsit elrugaszkodott a való élettől, és túl sok volt a kereszt és a "sorsszerűségben" való hit. Nem a vallásossága ellen beszélek most, egyszerűen csak a környezete akkori véleményét idézem vissza. Elutasította a súlyokkal való edzést, mondván, hogy a birkózásnál az edzőpartner által kifejtett ellenállás egyenrangú azzal, és sokszor az őt állandóan kísérő ortodox pap véleményét kérte szakmai kérdésekben is. Körülvette magát bólogatóemberekkel, és szépen lassan a saját legendájának az áldozatává vált. Nem a Werdum elleni meglepetésveresége volt a vég kezdete számára, hanem az egy régebb óta tartó folyamat záróakkordja lett.

Brett Rogers, Andrei Arlovski és Tim Sylvia ellen is megfigyelhető volt a folyamatos technikai hanyatlása, a győzelmei ellenére. Az Utolsó Császár megverte állva a legjobb állóharcosokat. Az Utolsó Császár dominálta a legjobb grapplereket és birkózókat. Ezzel szemben Fedor Emelianenko kijött Antonio Silva ellen parasztlengőket hajigálni... Persze ettől Fedor még Fedor maradt. Mikor Silva nekiszorította a ketrec szélének, és egy guillotine-ban találta magát, hiába próbálta kihasználni a mintegy 25 kiló súlyelőnyét, esélye sem volt Emelianenko-t földre vinnie. Az Utolsó Császár egyedülálló tehetsége bármikor visszaköszön, bármilyen küzdelemről is legyen szó.

Ennek ellenére nem sok kiszámíthatóbb bunyóst ismerünk az egyetemes MMA-történelemben, mint az akkori Fedor Emelianenko. A második menetre kijőve Silva pontosan tudta, hogy mire számítson - előkészítés nélküli, vadul eldobott jobbkezes ütésekre - és ennek ismeretében a maga lassított felvétel mozgásával domináns pozíciót tudott kiharcolni önmaga számára, és onnan kíméletlenül büntette az orosz harcost. Azt a harcost, aki előtte következetesen alkalmazta mind a beülős első kezeket, az előkészítő balokat, a beugrós balhorgokat, a kézcsapdákat, folyamatosan variálta a támadásai irányát, és még a tempó lowkickjeivel is komoly fenyegetést jelentett - utóbbiakat kiválóan tanulmányozhatjuk többek között a Cro Cop elleni mérkőzés felvételeit visszanézve. És mégis, Bigfoot Silva simán olvasta ezt a bunyóst. Ennél komolyabb bizonyíték nem kellhet Fedor Emelianenko hanyatlására.

Ezután Fedor még egyszer ugyanilyen fantáziátlanul csapkodva jött ki egy meccsre, a már akkoriban is öregedőnek számító ex-középsúlyú Dan Henderson ellenében. Akkora lendülettel dobálta a jobbkezét, hogy sokszor saját magát hozta egyensúlyvesztési helyzetbe. Végül el is szenvedte élete első igazi kiütéses vereségét. Ezek után kicsit úgy tűnt, hogy Fedor felébredt Csipkerózsika-álmából.

Fedor Emelianenko ezek után egy három-meccses győzelmi széria után csendben visszavonult. Ez a három mérkőzés persze messze nem csúcsprofik ellen zajlott, de hát ki ítélhetné meg pusztán szakmai szempontból Fedor meccseit olyan nevek ellen, mint Jeff Monson vagy Pedro Rizzo?

Fedor messze nem ugyanazzal az elképzelés nélküli taktikával jött ki ezekre a meccsekre, mint az ezt megelőzőekre. Jeff Monson - bár addigra már messze maga mögött hagyta a maga zenitjét - egy élvonalbeli grappler volt, és ellene Fedor újra elővette a sokak által az MMA-ban jelentéktelennek tartott low kick-eket. Fedor sokáig készült anno együtt Ernesto Hoost-tal. Ennél többet szerintem nem is kell mondani erről a témáról.

Az akkoriban Japánban finoman építgetett Satoshi Ishii ellen egy türelmes és a részletekre maximálisan odafigyelő Fedort láthattunk. A súlypontját a megszokottnál kicsit lejjebb tartva ismét előkerültek a lowkick-ek és a bal felütések is.

És itt újra láthattuk az előkészítés nélküli jobb egyenest is, de közel sem úgy, mint Silva vagy Rogers ellen. Itt nem volt semmi előjele annak, hogy érkezni fog, és nem volt egyensúlyvesztés sem. Tisztán és élesen belelőtte Ishii védekezésébe, gyakorlatilag véget is vetve ily módon a mérkőzésnek.

Az Utolsó Császár utolsó mérkőzésére Pedro Rizzo ellen került sor. Rizzo előtte két évig inaktív volt, és az álla barátok közt szólva sem volt acélosnak nevezhető már jó ideje. Pedro Rizzo már akkor maga mögött hagyta a saját fénykorát, mikor Fedor a PRIDE nehézsúlyú bajnoka volt. Ennek ellenére Rizzo mindig is egy tiszteletben álló striker volt, kiváló technikával. Ezen a mérkőzésen Fedor ökölvívása visszatért. Egy beülős balost követő balhoroggal Fedor komolyan figyelmeztette brazil ellenfelét. Ez egy olyan kombináció, ahol a technika sokkal többet számít, mint a nyers erő, és a tempó miatt kizárólag tapasztalt öklözőktől láthatjuk, általában sikeresen végrehajtva.


Nem minden kombináció alapul szükségszerűen váltott kezes ütéseken, és nem minden kombináció célja direkt a kiütés. Fedor megértette ezt, és kiválóan készítette elő így az újabb győzelmet. Pár lowkick után jött egy ugrasztás, amiből belépve egy jobbhorog képében érte utol Rizzo-t a kiütéses vereség.

Ezután a mérkőzés után Fedor visszavonult. Természetesen ennek ellenére folyamatosan jelen volt az MMA-szférában, hiszen soha nem távolodott el teljes egészében a reflektorfénytől, még ha nem is a klasszikus, amerikai értelemben véve szerepelt. Aztán a közelmúltban kezdődtek a szóbeszédek, amik Fedor esetleges visszatéréséről szóltak, és amelyek végül is valósággá váltak. Felmerült újra a UFC neve is, de persze Fedor nem szerződött le velük. Ő az egyetlen nehézsúlyú, aki sokkal több pénzt tud csinálni a vezető promóción kívül, mint velük. Aztán jött a Rizin és a meglepetés ellenfél, Singh Jaideep. Nahiszen...

Tegyük a szívünkre a kezünket! Ugye tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy Fedor Emelianenko már régen maga mögött hagyta a legszebb napjait, már ami az MMA-t illeti? Valójában már akkor is leszállóágban volt, mikor kiütötte Tim Sylviá-t és Andrei Arlovski-t. Ha Alistair Overeem - aki épp most ütötte ki Junior Dos Santos-t, és lejárt a szerződése - nem dönt úgy, hogy egy utolsó, nagy kaszálásra átmegy Japánba egy Fedor elleni szupermeccs kedvéért, akkor valószínűleg sosem látjuk már az Utolsó Császárt top tízes bunyós ellen küzdeni. De őszintén szólva - miért is akarnánk?

Ez a küzdősportok egyik legnagyobb átka. Nem sok tehetséges harcos érezte meg eddig, hogy mikor jött el a záróra számára, és mikor vonuljon méltósággal vissza. A csúcson lévő Fedor a csúcson lévő Cro Cop-pal vagy a csúcson lévő Noguierá-val mérkőzve a sporttörténelem részévé vált. De ez mára már tényleg csak történelem. Hiába lehet még mindig kellően gyors, és oldhatja meg az aktuális ellenfeleit, akiket elé terel a Rizin FF, soha nem fogjuk már viszontlátni az évtizedes dominanciát produkáló Utolsó Császárt.

A Rizin FF horizontján nincs semmi. Sem ígéretes tehetségek, sem nagy, valaha szebb időt megélt nevek. Csak némi pénz van, és ezzel ennyi is a történet. Emlékszünk még Chuck Liddell-re és Randy Couture-ra? Fedor most ugyanabban a cipőben jár. De míg Werdum és Velasquez csatáit nézzük a képernyőn, akik sima bal-jobbokat hajigálnak kiemelt állal, mint egy kiskakas, védekezés nélkül, addig mindig örömmel gondolhatunk vissza az Utolsó Császárra. Arra a bajnokra, aki 13-szor lépett kötelek közé három éven belül, miután megszerezte a címet Noguiera ellenében, és nem másfél évente vállalt egy visszavágót például.

A nosztalgia jó dolog. Csak nem szabad, hogy eluralkodjon rajtunk. Machineman videójával kívánok Boldog Új Évet minden kedves olvasónak!

Bronson

8_corners_banner_blog.gif

A bejegyzés trackback címe:

https://totaldamage.blog.hu/api/trackback/id/tr508209250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

József Stefanovics 2015.12.29. 22:53:42

Tisztelt Bronson,

őszintén gratulálok. Kiváló írás. Szakmailag felépített (küzdősport szempontjából), reális érvek, okozatok, megfigyelések olvashatóak. Van véleményed, meglátásaid, van miről beszélni, mivel vitatkozni- amennyiben valakinek hasonló minőségben vannak érvei, akkor azokat lehet ütköztetni és ez előrébb viheti a szakmát.
Tárgyilagos, és informatív. Személy szerint a konklúzióval is több szempontból egyet tudok érteni és az egyébként "kellő rajongáson" túl, reális empátiával alakulhatott ki ez a vélemény. Jó volt olvasni. Köszönöm szépen. Stefanovics József ui.: személy szerint én örülök,hogy kellő tisztelet is jelen volt a cikkben, és nem tartalmazott annyi "menő- trendi szlenget" mint néhány más írása az oldalnak. Talán én csak egy konzervatív bunyós vagyok...

Àllìtòlag Bronson 2015.12.30. 01:16:14

"menő- trendi szlenget"...?
Talán csak egy vaskalapos edző vagyok,bár ezt nem én találtam ki.

József Stefanovics 2015.12.30. 13:49:07

@Àllìtòlag Bronson: számos példát tudnék erre , ugyanakkor kicsit sem ez volt a célom a véleményemmel. Nem vitázni szeretnék. Véleményem szerint mindegyik jelző teljesen közérthető

Àllìtòlag Bronson 2015.12.30. 14:19:49

Nem is a vita kedvéért irtam,amit.Elfogult vagyok természetesen Fedor Emelianenko-val kapcsolatban,de remélem ezt sikerült kivülhagynom az írásból.Viszont én személy szerint nem kedvelem a trendi szlenget,és éppen ezért néha megkapom,hogy olyan hangnemben írok,mint egy nyugdijas tornatanár.Erre gondoltam fentebb.Egyébként természetesen örülök,ha tetszik.

József Stefanovics 2015.12.30. 14:31:15

A "kellő rajongást" ténylegesen "kellőnek" vélem...bennem megvan, és a környezetemben lévő "őrültekben" akiket a küzdősport így érdekel szintén. Ez egy kiváló alap, egy "üzemanyag" ami működtet, ill.akár egy motiváció ami "jobbra és többre" sarkal. De ha arra gondoltál, nem éreztem elfogultságot Fedorral szemben. Kifejezetten tárgyilagos, "nyitott szemű" írás...ezt szerettem volna jelezni korábban is. Ez a "szleng" tőlem nagyon távol áll, és értem azon szándékát, hogy talán "izgalmasabb" tőle egy írás, szívesebben olvassák az emberek. Ez is egy érv, még ha nem is fogadom el ettől helyesnek. Számomra nem egy ilyen helyre valók a különböző trágár szavak és szlengek, amik időnkén akár kissé tiszteletlenek az érintettekkel kapcsolatban- feltételezem nem ez a cél, mind inkább "eszköz"...Sokkal közelebb áll hozzám- még ha nem is annyira populáris a "nyugdíjas tornatanár" stílus...
süti beállítások módosítása