Totaldamage

Mikor Matt Serra legyőzte GSP-t, az UFC történetének legnagyobb meglepetéséről írtak. Ezt a ma hajnali történések után újra kell gondolni. 

Sok helyen olvastam, hogy Ronda Rousey mentálisan a legkeményebb bunyósok közé tartozik az UFC-ben. Nem kétlem ezt, bár szerény véleményem szerint a kiegyensúlyozott és emocionális alapokon nyugvó fanatikus vonal némileg összemosódik (szerencsétlenül) ezekben az élménybeszámolókban. Ronda Rousey vált a női MMA szinte egyedüli zászlóshajójává, mellette az UFC arcává, ezáltal kvázi a teljes MMA képviselőjévé az amerikai piacon, akit pedig a média szépen betolt a jéghegyek közé. Ezt a súlyt sok elődje nem bírta, számomra régóta kérdés volt, mikor jön el az a pont, ahol Ronda elveszíti a fonalat. Főleg olyan nyilatkozatok tükrében, mikor arról beszél, hogy az UFC 193 után el akar tűnni egy időre. Amit nem is lehet csodálni: az UFC GSP visszavonulása után pofátlanul feji Rousey aranyemlőit, csak idén háromszor meccselt. Conor megjelenésével sem enyhült a dolog, az ausztrál mega-bemutatkozáshoz rá volt szüksége az UFC-nek, jól előre is rántották meccsét Holm ellen, amit eredetileg pár hónappal későbbre terveztek. 

Aztán itt van Holly Holm, aki a Ronda-ellenfél tenyészet első, tökéletesre sikerült példánya. A Tate elleni második győzelmet követően körvonalazódott, hogy Rousey rotálva felfalja és újra megeszi a teljes mezőnyt, ha nem biztosítanak tudatosan ellenpontot számára. Cyborg emberfeletti fogyás árán bevethető, de ő időközben elkövette élete hibáját: Tito Ortiz lett a menedzsere, Dana bácsi nemezise. Szóval így érkezett a kick-box és box üdvöske Holm az UFC-hez, IDÉN, akit gondoltuk, hogy lassan építeni kezdenek. Két nyerhető meccs jött számára, de fanyar íz maradt azok szájában, akik lehengerlő teljesítményt vártak. Egy megosztott és egy egyhangú pontozásos győzelem után jött a kritika Holm irányába: ebből sem lesz Ronda-verő. Maga Holm is mondta, hogy kell neki még idő az MMA-ra való átállásra, szinte zavart és önbizalom hiányos arcot vágva. Jöhetett volna a Rousey vs Tate trilógia, de az UFC behúzta az UFC történet legnagyobb underdog odds párosítását: Ausztráliában Holly tegyen csodát Rousey ellen, ha tud...

Nagyszerű kihívás volt ez Holm csapatának, a Jackson's-Winkeljohn's Mixed Martial Arts csapat számára, akik véleményem szerint korunk legzseniálisabb munkáját végzik a sportban. Példa lehetne erre Andrei Arlovski sírból való visszahozása, Jon Jones tündökléséről nem is beszélve. Holm ebben a csapatban csendben készült, innen érkezett egy frusztrált és lelkiekben fáradt Rousey ellen. 

A mérlegelésen ez tökéletesen ki is jött. Az eddig szende Holm egy ügyes húzással felhúzta Rowdyt, aki a fogyasztás utáni és a pár sorral fentebb említett (valószínűsíthető) stressz közepette elvesztette a fonalat, amit a ma hajnali meccsig meg sem talált. Leengedett kézzel, alacsony fedezék mellett magas állal rohant mindvégig Holm után, aki kontra bunyóval azt csinált vele, amit akart. Ronda két földreviteli próbálkozása erőtlen volt, a clinchet nem tudta kihasználni, elképzelés nélkül üldözte ellenfelét. Holm saját játékát tudta ráerőltetni a bajnokra, akinek választása sem maradt, hogy ne állva kelljen megmérkőznie ezen a téren jóval képzettebb ellenfelével. Sőt, Holm küldött egy földrevitelt is, amit azonban okosan nem vitt tovább földharccal. Az első menet végén számomra érhetetlenül nem intette rendre Rousey sarka a bajnokot egy 'Nyugodjleapicsába osztással, tovább nyelte a kontrákat és kombinációkat Rowdy. Teljesen szétesve és tanácstalanul fordult, mikor egy brutál fejrúgás leterítette és altatta merevre még pár kalapács. 

Percekig ült a földön még Rousey, Holm pedig önkívületi örömben futott majd sétált és vizslatta Rousey állapotát. Jogosan, ugyanis kórházba is vitték az immár ex bajnokot, kinek kettévált az alsó ajka. Valószínűleg ez fáj neki a legkevésbé most. Holm egy igazi érzelmi katasztrófajelenség volt aztán a gála után, megannyi interjút adott bőgő-csuklós hangképzés közepette. Egy korszak lezárult, ez bizonyos, amire talán szükség is volt. Egyrészt szerintem erre Rousey-nak volt valahol szüksége, aki így egy lélegzetvételnyi időt kap a világdominanciát elváró médiadömping közepette, másrészt ráeszmél, hogy a Mayweathert megverő Rousey-idol a környezete által vizionált kép, amiről sürgősen le kell akadnia, mert eddig a judo-power repítette őt, de az első, rá tudatosan készülő kickboxer szétszedte a ketrecben. Másrészt, abban nem vagyok biztos, hogy most egy Rousey-hoz hasonló átfutású Holm-korszak következik, de az idő majd eldönti. 

Említsük természetesen még meg Joanna Champion pozíciójának megerősödését is. Joanna valahol Rousey-hoz hasonló magabiztossággal tolja egy sokkal kiegyensúlyozottabb lelki háttér mellett. Mindehhez társul a komplex bázisa is, amire most szüksége is volt Valerie Letourneau ellen. Ha Holm underdog volt Rousey ellen, ez igaz Valerie-re is, de felszívva magát az első menetben képes volt meglepni Joannat. A bajnok azonban tartotta magát a taktikájához és folyamatosan dolgozva hozta pontozással a meccset egy csupa szív Letourneau ellen. Igazából mindkét hölgy csak nyert ezen a meccsen. Joanna tovább építi bajnoki szobrát, mellette pedig Valerie növelte árfolyamát teljesítményével, alapozva egy későbbi visszavágóra. 

Mark Hunt, te csodás, te megunhatatlan. Igazából nincsenek szavaim erre az emberre. Ez biztosan az elfogultság miatt van, de a 41 éves legenda stabil top 10-es színvonalat hoz, minden alkalommal megajándékozva minket az őserő és technikai brilliancia élményévvel. Nem vagyok benne biztos, hogy lesz még egy Rally for Mark Hunt, hogy címet tudta szerezni az UFC-ben, de bármelyik feltörekvő nehézsúlyúnak meg tudja a mai napig tanítani az igazi pofon leckéjét. Igazából nem értettem, hogy az első meccsükön hogy nem tudta kiütni Bigfoot-ot, a hajnali visszavágó kapcsán már biztos voltam abban, hogy a brazil feküdni fog.

Mir és Arlovski ellen komolyan mutatta már annak jelét, hogy az állát talán pont Hunt ellen elveszítette, a lelke mélyén pedig azt Bigfoot is tudta. A szemében ugyanis ezt láttam, óvatos körözés és pár lowkick után az első komolyabb roham után lement, rémült kutya tekintettel felnézve a megváltó TKO-gépelésre. Hunt kiszogálta a miatta kiérkező nagyszámú rajongósereget, nekünk pedig egy modern kori MMA-mese bátor hőse marad a mindennapokban.