Totaldamage

Zalaegerszeg tegnap többször felrobbant extázisában Városi Sportcsarnok epicentrummal, az aláhulló torta darabok és ketrec tatami foszlányokról meg egy nagyon faszentos HFC gála története olvasható vissza. Katt, utána a story.

Szóval este 5 körül értünk a Sportcsarnok parkolóba, ami tömve volt a HFC nézők verdáitól, na meg a szomszédos rendezvény nézelődőitől. Gyorsan benyomultunk a ketrechez, ahol fotózás meg utolsó simítások folytak a rendezvény kapcsán. Csöcsi-pacsi a szervezőkkel, bunyósokkal, edzőkkel, dumázás a szervezés kalandregénybe illő kihívásairól, vagy éppen arról, hogy a migráns helyzet hogy volt képes befolyásolni felkészülést, edzést a meccsekre. Szóval csak a magyar valóság, amit magyar virtussal és leleményeséggel megoldva szépen körvonalazódott egy nemzetközivé érett újabb HFC buli. td_interim barátommal felhúztuk a seggünket a számunkra kialakított kommentátor állásba és ujjat ropogtatva vártuk izgalommal a kezdést.

Ez nemcsak azért volt, mert ismét mi lehettünk az élő adás kommentátorai, hanem mert egyszerűen minden esetben ha magyar harcos lép a rácsok közé az adrenalin szintem felszökik és szinte átérzem a ketrecben töltött perceket. Ilyet lelkesedés mellett kommentálni és írni erről ajándék. Szóval, a bunyókról.  Mert volt jópár, egészen pontosan négy torna, két felvezető és egy atom főmeccs.

Határozott felvezető bunyók

A felvezető bunyókat Tarnai József (B4 Küzdősport Akadémia) és Szilágyi Áron (Pitbull Team) nyitotta meg. Józsi már a rendezvényt felvezető interjúban jelezte, hogy a technikai repertoárt folyamatosan építi, ami most hiányzik belőle, azt szorgalommal és kemény hajtással pótolja a ketrecben. Nos, Józsi lényegében teljes fordulatszámon végigpörgette a két menetet, Áront folyamatosan földön tartva guardból dolgozott. Nem LnP meccs volt, kemény találatokra hajtott Józsi, amit Áron folyamatosan hatástalanítani próbált, így viszont visszatámadni kevés tere maradt. Egyhangú pontozással Tarani Józsi vitte a meccset. 

Guzsván Peti és Nagy Fruzsi (td_fruska) a bunyó után

Aztán Guzsván Péter (Budapest Top Team) érkezett a röszkei menekültválság kaotikus forgatagából, ahol hazánk határait védte az elmúlt napokban serényen. Felkészülés gyanánt pihent egy napot, az egyenruhás hajtás a kerítés közelében meg valahol jót tett a fogyasztásnak, a 71 kiló ugyanis még aránylag új Petinek. Vele szemben meg Bódi Ádám (Zen Mushin Do) próbált az előző HFC09 vereségén túllépni, viszont Guzsván kemény falatnak ígérkezett ehhez. Ez hamar be is igazolódott, Peti ugyanis megfontolt és célirányos mozdulatokkal hamar a földre vitte ellenfelét, ahol hátsó fojtással befejezte a küzdelmet. 

Raptorok éles fogakkal

A harmatsúlyú torna indulását mindjárt kezdés gyanánt beárnyékolta, hogy a francia Suleinan Bouhata nem érkezett meg a HFC10 fellépésre, azért Tánczos Gáborék a három fős mezőnyt körmérkőzésekre jegyezték be, vagyis körbeverve egymást a buli végén kiderül, ki volt a legtökösebb gyerek aznap este. Egeresi Gergő (Fuji Total Fight Team) meg olyannyira komolyan gondolta ezt, hogy csupaszív, a védekezést kvázi az öltözőben hagyva lerohanta Abdullah Nasibit (MMA Afganisztán). A Budapesten élő afgán srácot lehengerelte az első menetben teljesen kiszámíthatatlan, minden szögből indított támadásaival, Nasibi a másodikra tudott érdemben hozzátenni a meccshez, de Gergő fölénye megmaradt és pontozással vitte a bunyót.

Egeresi és Mátyási a mérlegelésen

A következő meccsén viszont már az Angliában bokszbajnoki címet szerző Mátyási Renátó (Budapest Top Team) fogadta, aki ellen nyitott védekezéssel operálni nem volt tanácsos. Ezt persze csak én mondtam a mikrofonba, Gergő pedig jött ismét előre tornádóként, be-be találva, ugyanakkor fennakadva Renátó kontráin. Aztán Renátó egy nagyszerű rúgással leterítette Egeresit, aki aztán hosszasan pihent a rácsoknál TKO-vereségének kihirdetését nyugtázva. Mátyási meg örömmel várta Nasibit a harmatsúlyú tornát lezárandó, de az afgán nem állt ki ellene (ki tudja, hogy miért), így a ketrecben Renátó kihívta őt is és távol maradó Bouhatat, hogy rendezzék már le valamikor ezt a tornát. 

Lazaság, higgadtság könnyűsúlyban

A könnyűsúlyú tornát a lazaság és higgadt mészárlás jellemezte. Sajnos nem magyar részről, ezzel pedig némileg spoilereztem is a bunyók végkimenetelét. Mert hát Emerik Youmbi (Fight District) amilyen nyugodtan, pislogás nélkül bevonult a ketrecbe, olyan nyugodtan mutatta be ütés és rúgás kombinációit Bozsányi Andor (Carlson Gracie Valetudo) ellen. Andor az amatőrök közül fellépve lehetőségeihez mérten próbálta ezeket a támadásokat levédeni és nyomban a földre menni, de Emerik olvasta ezeket a TD-kísérleteket és blokkolt, majd rúgott pár körívest meg váltott rúgást. Egyhangú pontozással ment is tovább, Andor meg melós meccsen kapott ki, de tapasztalatszerzésként szerintem nagyon is megérte ez a bunyó neki. A másik ágon Kovács Laci (Priskin Team) már nem járt ilyen jól a cseh Martin Burkot (Penta Gym) ellen.

A romszálkás Martin még pár éve a HFC váltósúlyú bajnok Boráros Gábor ellen kapott ki TKO-val, most viszont Kovács Laci ellen gyors tempóban, komoly fizikai erőfölényt mutatva ment azonnal földre, ahol lefojtotta a Kínát is megjárt magyar harcost másfél percnél. A torna döntőben Emerik eddigi nyugodtsága meg addig tartott, míg rájött, Burkot nem adja meg neki azt a lehetőséget, hogy bemutatót tartson állva, pörgőrúgásokat küldve a zalai éjszakába. Ahogy Kovács Lacit, úgy Emeriket is földre vitte folyamatosan, ahol nem túl látványosan, de hatékonyan dolgozott, gyűjtögetve a pontokat. Emerik az első menet végén ugyan befogta Martint egy háromszögbe, ami teljesen ült rajta, de a gong megmentette, ami egyben a tornagyőzelmet is ért Martin Burkot számára.

Mózsi, te vadállat!

A középsúlyú torna hozta az est #wtf #rocky #szotyitfélrenyel meccsét. Mózsi Attila (Priskin Team) a tőle megszokott 'jóllakottóvodás arccal érkezett a ketrecbe, hogy aztán a cseh Jakub Bele (Penta Gym) két meneten keresztül gépelje őt a földön. Mózsi azonban rocky vért iszik reggelente, vöröslő fejjel tűrte a GnP-t, állva próbált betörve találatot fogni a lényegesen nagyobb ütőtávú ellenfelén. Mikor pedig már pontozással teljesen elment a meccs Mózsinak, az addig többször keresett karfeszt beakasztotta és NYERT! Bele ugyan nem kopogott, de a könyöke olyan szögben ívelt, amit ortopéd könyvekbe raknak képként, Laczkó Balázs meg teljesen jogosan leállította a bunyót. Mózsi, te állat!

Mózsi "Rocky" Attila az elődöntőben

A másik ágon számomra az est legkiegyensúlyozottabb bunyósa érkezett, a román Alexandru Lantoc (MetalBox Arad) nagyon határozottan vitte a bunyót földre Kovács Kami Kálmán (Pitbull Team) ellen. Ott aztán kereste a befejezést, amit aránylag hamar meg is talált és lefojtotta Kamit az első menetben. Szóval ezen román halálosztó ellen kellett Mózsi Attilának ismét Rockyznia, de ezt a szerepet nem osztják tucatjával, a torna döntőben Lantoc kvázi lemásolva a Kami elleni forgatókönyvet hamar földre vitte Mózsit és második próbálkozásra összehozta a karfeszt ellene, ezzel pedig megnyerte a középsúlyú tornát. 

Bombák földjén

A nehézsúlyú tornát Roy Nelson tiszteletbeli unokaöccsének címére pályázó Marius Panin (MatalBox Arad) nyitotta Kocsis Máté (MMA Szolnok) ellen. Panin jóval kisebb súlycsoportokból jött fel, hiszen még Halmi Viktor, Polgár Norbi és Soltész Laci is találkozott vele korábban. A pocak-nehézsúly fegyverarzenál lehetősége a hátsókezes-ólajtó-lengő kombók, melyek ugyan lassúak, de brutál rombolók voltak. Ilyeneket nézett be a romántól Kocsis, akinek az elsőben valszeg eltört az orra és mielőtt vérfürdő lett volna, gyakorta szünetelt a meccs törlés miatt. Aztán a szeme is megsérült Kocsisnak, de tartotta magát, a másodikban pedig jobb kondija révén ránőtt Panin fejére, egészen pontosan a hátára, majd egy enyhe GnP közepette kopogott a román. Nem állt kemény erőszak alatt, de neki ennyi elég volt, Kocsis meg mehetett a döntőbe.

Kocsis levegővétel szájon át törött orr és fél liter vér lenyelése mellett

A másik ágon két nehézsúlyú terminátor találkozott. A királykategória vizuális orgiáját hozta, mikor az osztrák Roman Blaschek (Pitbull Team) és Makai Renátó (Sárközi Team) találkozott egymással. Makai leginkább földön képzelte el a bunyót, amit mindjárt az elején egy szubba vitt volna, de Roman ellenállt, hogy aztán ő húzza álló fojtásba Renátót, amit aztán nem tudott befejezni. Oda-vissza pörgés következett állva és földön, kemény találatokkal. A másodikra Makai felmérte ellenfele képességeit és földön a már pihegő osztrákot lefojtotta. Előtte még ellőtt egy térdest a földön fekvő Roman fejére, az osztrák sarok reklamált, de maga Roman ismerte el aztán, hogy ennek nem volt köze ahhoz, hogy a fojtásba benézzen és kikapjon, pacsi mellett vonultak el a terminátorok. A döntőben aztán Makai nem sokat finomkodott, a földre vitte Kocsis Mátét, akire iszonyú GnP-t zúdított és finishelt, TKO-val nyerve a tornát. Érdekesség, hogy ezzel a győzelemmel csapattársa, Jani 'Káposzta' István ellen mehet a címért. Kápit amúgy vissza-kihívta Zathureczky Zsolti, szóval érdekes meccsek lesznek itt még. 

A Kölyök a csúcson

Aztán amiért a lelátók igazán megteltek az est folyamán a Sportcsarnokban, egy közel egy éves story befejezéséért kiáltva érkezett a főmeccs, a pehelysúlyú címmérkőzés Borics Ádám (Eger Shootfighters) és Molnár Benjamin (Budapest Top Team) között. Kicsit elfogultan ültünk a kommentátori székben, hiszen Ádám a TOTALDAMAGE és TDMG támogatottjaként csapatunk tagja, barátunk. A nyarat zúzós és élményekkel teli táborokkal toltuk végig Bősön és az MMA Spiritben Frankfurtban, Buchinger Iván, Végh Pumukli Attila és barátaik nagy segítségére voltak Balla Tomi edzései mellett Ádinak. Molnár Benjamin pedig hazai pályán versenyezve, új klubban készülve igyekezett a tavaly év végi HFC nagydöntőbeli diszkvalifikációját Borics ellen feledtetni.

Megmondom őszintén, eksztázisban néztem végig a küzdelmet, az első menet szoros és kiegyenlített volt, elsősorban állóharc folyt, vagy clinch a rácsoknál, Ádám viszont pontosabban és többet talált, az első menetet ő vitte. A másodikban aztán Benji rápörgött a témára, levitte Ádámot a rácsoknál és folyamatosan dolgozott, kemény GnP-ot tolt az éppen aktuális pozíciójából. Ádám ezeket többnyire védte fedezékével, a hátáról pedig leginkább könyökkel válaszolt. Benji lelkesen támadott és gépelt, olyannyira, hogy kinyílt, Ádám pedig gyorsan egy háromszöget húzott fel rá a guardból, amit nyomban be is akasztott. Benji kopogni volt kénytelen, a Sportcsarnok közönsége felől pedig az eddigi orkánerejű biztató üvöltést halk, csalódott moraj váltotta fel. Molnár érthetően nagyon csalódott volt, de sportszerűen ünnepelte Ádámot a hazai közönség előtt. Két nagyszerű sportoló és ember találkozott a főmérkőzésen, egy címmérkőzés elvárt nívóját hozva. 

Ádival pacsiztunk a meccs után

Örömködés és pár baráti pacsizós kört követően búcsúztunk a szervezőktől és bunyósoktól, a háttérben már bontották a díszletet, a Zalaegerszegiek meg kaptak egy pofás rendezvényt a HFC-től, melyért szerintem nagyon hálásak. Ahogy ez a sport is Magyarországon, hiszen minden ilyen rendezvény szükséges, hogy fejlődjenek mind a klubok a versenyzőkkel, mind pedig a nézők és rajongók, az átélt élmények révén. Happy B. a HFC 10 kapcsán, melyet egy tortával ünnepeltek a szervezők, és igen, finom volt.