TDMG Store

tdmg_sun_rashguard.jpg

Írj nekünk!

Utolsó kommentek

Hirdetés

TDMG Store

TD|Lifestyle: Ne hagyd, hogy eltérítsenek, a boldogság az egyetlen, ami számít!

2015.07.02. 12:41 td_interim

11655072_1016925728318155_1112897498_n.jpg 

Folytatódik TD|Lifestyle rovatunk - szerzőtársunk, td_eszter ezúttal a jiu jitsuhoz fűződő kapcsolatáról írt.

 

Amikor legelőször betipegtem a Jitsu terembe, úgy éreztem magam, mint egy óvodás gyerek, aki alig várja, hogy játszhasson. Egyszerre voltam izgatott és féltem is, hogy semmit nem fogok érteni abból, amit az edző mond, mivel ő román, én meg nem tudtam románul... most már igen. A sport nemzeteket, vallásokat és különböző nézőpontú embereket köt össze. Egy kapocs. Mostanra ez lett az én kapcsom is minden és mindenki felé. Nagyon hálás vagyok, hogy betekintést nyerhettem ebbe a sportágba. A jitsu teljesen kárpótol minden sérelmet, amit esetleg az élet okozott. Ha akarnám, sem tudnám azt mondani, hogy egyedül vagyok.

Rengeteg negatív kritikát és egyensúlyomból kizökkentő okos mondást kaptam, hallottam, amiket eleinte beengedtem, de aztán arra gondoltam, hogy ha a tőlem telhető legtöbbet hozom ki magamból edzésen, ezzel kelek és fekszem, amikor megkérdezik, mit szeretek tevékenykedni szabad időmben és a válasz jiu jitsu, hanyagolni kényszerülök a barátaimat, akik még maradtak és a szüleimet meg tesót, amikor edzés közepén úgy érzem, hogy tényleg nagyon a határaimat feszegetem, nem kapok levegőt és az ájulás kerülget, ha egy számtalanszor ismételt technika még mindig nem tökéletes, vagy amikor annyira fáj a nyakam és a derekam , hogy mozdulni is alig bírok, akkor miért is engedem én meg magamnak azt, hogy egyáltalán figyelmet áldozzak azokra, akik kintről befelé osszák az észt.

Nagyon sokszor hallottam már, hogy : ’’te csak egy BJJ-s vagy’’, ilyenkor elmerengek, mint egy nagy filozófus, hogy vajon pofán vágjam vagy kiröhögjem? Edzettél edzésen és azon kívül, ez az első számú dolog... nem a szülinapod, nem a karácsony, nem a barátok és a szórakozás, és már ki sem hívnak mert tudják Te úgysem jössz... akkor nekem ne mondja meg senki a hátsózsebéből, hogy: ’’csak’’.

Pont ekkor érkeztél meg oda, amikor túl sokat tettél, ahhoz, hogy most csak úgy elsétálj és otthagyd magukra az álmaidat. Olyan nem létezik, hogy egy ember valamit elkezd, akarja, tesz érte, áldozatokat hoz, ne fejlődjön. Mindig lehet fejlődni, mert mindig van hová. Kifulladsz edzés végére, a lehető legtöbb csúnya szót elmondtad, miközben kínlódtál és csak nem jött össze az elvárt eredmény, arra gondolsz talán csalódottságodban, hogy ez nem neked való, mert nehéz, vagy valami nem sikerült... a nehéz dolgok a legszebbek, tehát igen, neked való. A következő edzés majd könnyebb lesz, hogy aztán egy még nehezebb lépést tehess egy még nehezebb út felé, hogy bárhol bármikor megálld a helyed.

10670113_755524224484633_3335787714812805958_n.jpg

Ha reálisabban szemléljük a dolgokat, soha semmi nem lesz könnyebb, mivel elkezdtél valamit, nem fordulhatsz meg, és nem mondhatod azt, hogy te ezt inkább nem akarod, de ki akarja könnyen leélni az életét? Mindig én vagyok az első, aztán más... ezt kell megtanulni. Ez nem föltétlen önzőség, de a jó kislányok mindig csak a második helyen vannak. Csak magadnak kell bizonyítanod mindent, hogy tudod, eléred, megcsinálod, és amikor nem fog más szava megtörni, érdekelni, akkor igazán szabad lehetsz. :)

Hiába indul bal lábbal egy napom, mert tudom, hogy este van pár órám teljesen kizárni a külvilágot, még akkor is, ha estére hullafáradtan indulok a terem felé. Itt automatikusan elfelejtek arra a négy órára mindent, nem futkosnak a gondolatok a fejemben, csak a jiu jitsu és én vagyok.

Ahogy belépek a terembe, és meghajolok, felpattan a szemem: új küldetés, új kihívás. Minden sparring előtt úgy dobog a szívem, mintha valami nagy mérkőzés előtt állnék. A csapattársam beáll makipózba... legtöbbször, de amikor sikerül elkapjam a Gi-jét a nyakánál már tudom, hogy az enyém. A jitsu egy játék az agynak, testnek és léleknek. Jól elfáradtál, remeg a lábad és a kezed, ilyenkor dolgozol többet az agyaddal, és ilyenkor gyakorlod ténylegesen a technikát. Egy technikát akkor tudsz, akkor mondhatod, hogy tudod, amikor bármilyen helyzetből végre tudod hajtani, és akkor is, ha az ellenfeled tudja mit akarsz csinálni, nyílt harc közben. Meg kell tanulni ellazítani az elméd, nincs értelme túl sokat gondolkodni, nincs értelme félni, hogy ha nem nyered meg, akkor gyenge vagy, nem kell az aranyra gondolni, csak arra, mit épp csinálsz, a mostra. A kitartó munkának mindig meglesz a gyümölcse. Ne akard tudni: ’’mi lesz ha’’... amíg a jelenben lévő akadályokat még nem lépted át.

TDMG

A bejegyzés trackback címe:

https://totaldamage.blog.hu/api/trackback/id/tr437590506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása