Totaldamage

Hétvégén érkezik az Ultimate Fighting Championship 187-es számú gálája olyan nevekkel, mint Vitor Belfort, Chris Weidman, Daniel Cormier, Anthony Johnson, vagy a nagyfiúk, Travis Browne és Andrei Arlovski. Belfort folyik a héten még a csapból is virtuálisan – hozzáteszem, megérdemelten - ezért őt meghagynám a kollégáknak. Személyes indíttatásból vezérelve ezért górcső alá Daniel Cormier és Anthony Johnson kerül nálam, bár tényleg az egész gála maga megérne egy, vagy több misét is.

Kezdjük a vizsgálódást Daniel Cormier-rel. A birkózás volt az alapsportága, amiben olimpiai szintig jutott, ami tényleg óriási dolog. Mindenki, aki egy kicsit is követi az MMA-t az tudja, hogy a biztos birkózó alapok milyen fontosak ebben a sportban.

Minden súlycsoport hemzseg az olyan nevektől, akik kiváló állóbunyósok, vagy bjj-specialisták, esetleg mindkettő egyszerre, de mégis belefutottak váratlan vereségekbe erős birkózókkal szemben, akik simán levitték őket, és a földön megnyerték ellenük a meccset. Az erős birkózó az, aki eldönti, hogy hol fog zajlani a küzdelem. Félelmetes ütő az ellenfelem? Akkor leviszem, hogy ne tudjon ütni. Szubspecialista? Akkor nem engedem neki, hogy földre vigye a bunyót. Zavarba hoz esetleg mindkét téren? Akkor a ketrec oldalának szorítom, és ott tartom minél tovább, klinccsel és dirty boxinggal kifárasztva.

Persze a birkózás önmagában nem minden. Láthattunk olimpiai bajnok birkózókat, akik nem tudták megoldani a sportági követelményeket, és bizony csúfos vereségeket szenvedtek, mint például Kazayuki Miyata, vagy a mi kiválóságunk, Majoros István - bár ő csak egyetlen mérkőzés erejéig kóstolt bele a kiskesztyűs bunyó világába, egyből Kid Yamamoto ellen.

Visszakanyarodván a most aktuális olimpikonhoz, Daniel Cormierhez: ő remekül alkalmazza a birkózó technikáit a ketrecben, meglepve és becsapva vele sokszor az ellenfeleit, kiválóan készítve elő vele az ütéseit is. Nézzük meg a legszebb megoldásait!

A levitelek

A Roy Nelson elleni meccse egy bemutatómérkőzés volt gyakorlatilag, ahol folyamatosan láthattuk, ahogy a birkózásával kinyitja Nelson védekezését az ütések elhelyezéséhez, illetve ahogy ütésekkel összezavarta, hogy levihesse. Az első menetben végig ez ment, minden probléma nélkül.

A második menet hasonlóképpen folytatódott. Íme egy hasonló, egylábas levitel:

Cormier meglepően könnyedén, játszva lopja a távolságot, és kerül közel az ellenfeleihez, hogy aztán a belharcban már 100%-ig övé legyen az irányítás. Josh Barnett maga is világklasszis birkózó, mégis a földön végezte Cormier ellen, ugyanazzal az egylábas leviteli technikával, mint Nelson:

Aztán a harmadik menetben, hasonló szituációban Barnett már védekezett a sima levitel ellen, erre Cormier egyszerűen felkapta, és hájlájtos slammel fejezte be az akciót:

A bevezetőhöz illően ide beszúrnék még egy érdekes slam-választ egy kimura-kisérletre reagálva, Rampage Jackson előadásában, abból az időből, amikor még nem felejtette el, hogy ő is birkózó volt valaha:

Cormier állóharca

Cormier rajongók által használt, nem hivatalos nickneve "Black Fedor" - (Fekete Fedor). Ezt az elnevezést azzal érdemelte ki, ahogy az ütéseit, és a leviteleit össze tudja kötni egy folyamatos mozgássá. Cormier felismerte az első kezes ütések értékét a harcban, és sűrűn alkalmazza is, bár előfordul, hogy hátsó kézzel kezd, ha esélyét látja egy kiütésnek (kérdezzük csak meg erről Bigfoot Silvát). A lábmunkája is kiváló egy birkózóhoz képest. Nézzük, hogy köröz le Nelson híres jobbkezéről, és mikor Nelson elengedi azt, miképp bújik ki alatta és vált irányt:

Lássunk egy kis alap muay thai technikát Cormier által kivitelezve:

Itt magasabbra akarta húzni Nelson fedezékét, hogy könnyebben levihesse, ezért egy belső combra ráduplázott egy magas fejrúgást. Nem bonyolult technika, de a ketrecben ritkán látható, főleg birkózótól.

Az ütésgyorsaságára sem lehet panasz:

Aztán ezzel összezavarva az óriást, lássuk kicsit megfűszerezve ugyanezt, hiszen mint tudjuk, a változatosság az élet sója:

Az MMA-ban sajnos fájdalmasan keveset dolgoznak a mai profik testre. Nem így Daniel:

Viszont pont a testütések és rúgások azok, amik őt is megzavarják. Barnett, Jones és Mir is zavarba hozta így többször. Ilyenkor eltűnik az állandó pókerarca, és válasz nélkül nyeli az érkező támadásokat:

Ha Daniel Cormierről beszélünk, akkor a klincsmunkát is említenünk kell. Itt is kiválóan köti össze a birkózást az ökölvívással. Ime egy példa:

Cormier igazán gyenge pontja talán a kondíciója lehet. A Jones elleni vereségét megelőzően egyetlen egy meccse tartott öt menetig, Josh Barnett ellen, az is nehézsúlyban. És ehhez jön még a nagy fogyasztás által okozott teljesítménycsökkenés is, amit, bár lehet kompenzálni, de csak egy bizonyos mértékig.

Elhisszük vagy sem, a birkózásban való jártasság bármely küzdősportban előnyökhöz juttathat minket, még az ökölvívásban is akár, elég csak Muhammad Ali kései karrierjére visszagondolni, mikor már lábon lassú volt, és klincsben, fogással tördelte szét az ellenfelek bunyóját, vagy a maiak közül Floyd Mayweather az, aki fog, lökdös, taszigál, és az alkarját és a könyökét nyomja bele az ellenfelei arcába, így zavarva meg, és billentve ki őket az egyensúlyukból. Ütés és elmozgás, vagy ütés és klincs - ennyi a recept.

Eleget beszéltünk már Cormierről. Jöjjön most a másik birkózó: Anthony "Rumble" Johnson.

Annak ellenére, hogy elég régóta láthatjuk őt küzdeni, mégsem tudunk róla túl sokat. Ő a váltósúlyú, aki felhízott nehézsúlyba, ott legyőzte Andrei Arlovski-t, aztán most félnehézsúlyban darál, ellenmondást nem tűrően, és látszólag megállíthatatlanul, komoly fenyegetést jelentve bárkire.

Johnson a UFC saját bejáratú George Foreman-je, az őserőt magában hordozó ütőgép. Kicsit még a technikai repertoárjuk is hasonló, hiszen mindketten előszeretettel ütik félre nyitott tenyerükkel az ellenfeleik kezét, hogy aztán üthessenek, miután minden kecmec nélkül egyszerűen odasétáltak hozzájuk.

Átlagos esetben az ütésváltást kerülni kell a bunyósoknak. A cél az,hogy mi üssünk, de minket ne üssenek meg. Viszont mint minden szabály esetében, így ennél is van kivétel. A bunyós nem sétálhat bele egyszerűen az ütésekbe. Az olyan, mintha a falon akarnánk keresztülgyalogolni. Ellenben szépen kifejezve menedzselni lehet a közelkerülést, és ez az, amit Anthony Johnson hasonlóan jól csinál, mint George Foreman. Az ellenfél ütéseit kézzel félreütve, annak a védekezését támadva jut előnyhöz, kihasználva a pillanatnyi egyensúlyzavart, amit az előrenyomulásával okozott.

Alexander Gustafsson ellen Johnson kiválóan zárta le a menekülő utakat, ahogy jött előre, de akárhányszor elengedte a jobbját, a svéd villámgyorsan kitért előre oldalirányba, ezért Rumble elővette azt a magasrúgását, amit már váltósúlyú korában is olyan eredményesen, és gyakran alkalmazott. A rúgás megállította Gustafssont egy másodpercre Johnson előtt, aki rögtön neki tudott így állni ütésekkel bombázni őt. Sok ütés nem talált, de az a pár ami igen, éppen elég volt ahhoz, hogy Gustafssont a földre küldje.

A köríves rúgás egyszerű és kiváló módja annak, hogy megállíthassuk az ellenfelünk oldalirányú mozgását.

Itt egy másik, Foreman által is igen kedvelt technika:

Tehát Johnson megüti Noguierát a védekezését megkerülve, majd a másik kezével kinyomja a fejét annak két keze közül, majd elengedve, telibeveri egy felütéssel, ahogy visszahúzná a fedezéke közé. És teszi mindezt fordított alapállásból. Ragyogó munka!

Ez Anthony "Rumble" Johnson. Egy mindent bele verekedő, aki állandóan jön előre. Ő is kiválóan használja a birkózást a ketrecben, de nem ugyanúgy, mint Cormier. Fogás és ütés, az ellenfél fejének eltartása, klincs. Kombinálva mindez gyilkos ütőerővel és hatalmas fizikai erővel. Miközben az MMA tagadhatatlanul fejlődik, érdekes látni egy olyan oldschool arcot, mint Anthony Johnson.

"Az egyszerűség a kulcs a kiválósághoz" - mondta valaha Bruce Lee. Anthony Johnson épp ezzel az egyszerűségével éri el a sikereit a ketrecben. A legtöbb jó állóbunyós, a levitelek elkerülése miatt megpróbálja ugrasztásokkal és egyéb módon mintegy "magára húzni" a földrevitelekben járatosabb ellenfeleit, lévén ha ütésekkel és rúgásokkal fejetlenül megyünk előre, akkor könnyedén nyitva maradunk egy levitelre. Nem így Rumble.

Phil Davis ellen végig ment előre, és a két kezével könnyedén kontroll alatt tartotta Davis minden leviteli kísérletét, felütésekkel büntetve azokat:

Az első kezet csak bedobja ugrasztásképpen, hogy a hátsó kezes felütését előkészítse. Klasszikus technika, kiválóan beválik birkózók ellen, bár tényleg olschoolnak mondható.

A PRIDE FC idejében Lyoto Machida, Chuck Liddell és Anderson Silva is sikerrel alkalmazták a levitelek ellen. Viszont különbséget kell tennünk a távolság alapú levitelek elleni védekezés, és az ütközéses levitelek elleni védekezések között. Előbbire Machida vagy José Aldo remek példát szolgáltatnak, a mi alanyunk viszont most Johnson. Ha valaki belharcban megpróbálja őt levinni, számithat rá, hogy az arca fog elsőként földet érni, Johnsonnal a hátán, és a legjobb, amire számíthat, hogy fel tud állni, mielőtt elárasztja ütésekkel.

A legfőbb probléma Rumble bunyójával is az, ami számos más, túlságosan is agresszív bunyósnál megfigyelhető (pl. Badr Harinál többek között) a túlságosan szellős védekezés. Láthattuk Davis ellen is, hogy mindig nyújtott kézzel fogadta a leviteli kísérleteket, illetve a második klipben, ahogy a pocsék állóbunyós Davis jobbal eltalálta, mivel Johnson az újabb levitelre számítva, fejre nem védekezett.

A legérdekesebb az lesz kettejük mérkőzésében, hogy vajon miképp fogja tudni összekötni a meglévő támadó repertoárját, esetleg mivel fogja kiegészíteni azt, hogy kezelni tudja Cormier kiváló állóharcát, és világverő birkózását. Gustafsson állóbunyós volt, leginkább bokszoló. Davis birkózó... Noguiera pedig öreg. Cormier viszont mindkettőben topon van.

A másik oldalról közelítve meg: vajon Cormier milyen stratégiával fog kijönni egy ilyen oldschool nagyütő ellen? Persze találkozott már nagyütő ellenfelekkel, főleg nehézsúlyban, és láthattuk, hogy ragyogóan tudja semlegesíteni a vélt, vagy valós ütőerőbeli hátrányát, elkerülve az ellenfelek nagy ütéseit. Jones nem volt nagyütő, bár tőle rengeteg találatot szedett be. Fejen még nem láttuk igazán megütve. Phil Davis, az önjelölt bajnokaspiráns, miután megérezte Rumble ütéseinek a szelét, magabiztosságát vesztve futkosott előle a ketrecben.

Jó lesz ez a hétvégi gála. Rengeteg kérdésünkre választ kaphatunk. Vajon Johnson tud kezelni egy volt olimpikon birkózót? Vajon Cormier bírja-e az ütéseket? Milyen formában lesz Vitor Belfort ennyi kihagyás, és ilyen szintű doppingellenőrzések után? Vajon mihez kezd Chris Weidman egy ilyen kaliberű harcossal, mint Belfort?

A gála után folytatjuk a megkezdett elmélkedésünket.

Írta: Bronson