TDMG Store

tdmg_sun_rashguard.jpg

Írj nekünk!

Utolsó kommentek

Hirdetés

TDMG Store

TD|MAGYAR: Las Vegas végállomás – Nagy Tibor a modern küzdősportok fővárosában

2015.03.12. 19:23 td_axl

nagy-tibi1.jpg

Korábban olvashattátok oldalunkon, hogy Nagy Tibor álmait követve az USA-ba utazott hosszabb időre az Xtreme Couture MMA csapatához, Schmindt Péternek köszönhetően Tibi eddigi élményeiről olvashatunk.

Tibi, megérkezése után szinte azonnal a mély vízben találta magát. Három év kihagyás után egy olyan profi csapatban (Xtreme Couture MMA), ahol több, mint 10 UFC fighter edz, plusz a Bellator, WSOF, RFA harcosai…A sok sérülés, kényszerszünet következtében elég gyatra kondícióban kezdett neki a napi tréningeknek, de hétről hétre érezte, hogy kezd visszarázódni a profi küzdősport-felkészülés világába. Ehhez rettentően sok segítséget és bíztatást kapott edzőitől és csapattársaitól.

Mindannyian tisztában voltak vele, hogy Tibi „stand up” fighter némi BJJ múlttal. Az Xtreme Couture-ban főképp’ a „ground n pound”-on van a hangsúly, valamint a „takedownok-on” és azok védésén. Abban a meggyőződésben ment ki, hogy számára az a legfontosabb, hogy védje a földre viteleket, de gyorsan megértették vele, hogy sokkal fontosabb az, hogy miként álljon fel, ha földre került, miközben az ellenfelek próbálják pozícionálni és onnan ököllel, könyökkel folyamatosan verni. Ezekben a szituációkban picit nehezebb és stresszesebb „escape-elni”, vagy megtalálni a „submission-öket”, így az egész meló a földön más értelmet kap, más módszereket igényel, mint a tradicionális BJJ-ban. Az edzők folyton hangsúlyozzák: ha földre kerültél és nem „top-on” vagy, mindenkinél alapszabály, hogy „Állj fel”, vagy kerülj top-ra, mert amíg a BJJ-ben alul lenni nem probléma, - sőt, vannak, akiknek kifejezetten kényelmes és eredményes onnan melózni - addig az MMA-ben végzetes lehet. Ha stand up fighter vagy, akkor meg evidens, hogy ne maradj lent.

nagy-tibi2.jpg

A napi két-három edzés – a pro class-on kívül a regular grappling class-okra is bejárt – szépen megtette a hatását, edzésről-edzésre elégedettebb volt vele edzője, Dennis Davis. Körülbelül egy hónap után kezdett elcsípni egy-egy mozdulatot, ami már nagy szónak számított, pláne a profik között, akik mellett Tibi mindig alárendelt volt a földön, nagyon kevés sikerélménnyel. Ezért is volt szükséges, hogy bejárjon az alap csoportokba is, ahol minden nyugodtabb, jobban tud tanulni és több a sikerélmény is az azonos képességű edzőtársakkal szemben. A profik között már bedarálnak, miközben a terhelés szempontjából viszont nagyon jó, gyorsan erősödik az ember hozzájuk. Tulajdonképpen a pro class-ban csak olyanok edzhetnek, akiknek már számottevő MMA eredménye, vagy valamilyen küzdősportban – kickbox, judo, birkózás - kimagasló eredménye van, így az, illetve a képességeid és a hozzáállásod alapján valamelyik edző meginvitál a profik közé. Tibi a  kickbox múltja miatt, illetve az edzője, Dennis invitálására nyert tréningezési lehetőséget közéjük.

Sajnos két hónap elteltével, a másik térde is megsérült. Edzés közben még nem érezte, hogy probléma lenne, csak utána, mikor hazafelé indult, a lépcsőn lefelé kezdett ijesztően „kattogni”. Valószínű volt, hogy ez nem egy „sima kattogás”, ami mindenkivel előfordult már, ezért másnap felkereste a terem rehabilitációs részlegének a vezetőjét, aki azt a diagnózist adta, hogy a keresztszalag egyértelműen sérült, ugyanakkor úgy véli, hogy a kattogás és a nyilaló fájdalmak az ott tapadó izmok feszességének köszönhetők. Természetesen MR vizsgálatot javasolt az orvos, ami biztosítás nélkül 2500(!) USD lenne, így ez nem jöhetett számításba.

Mindeközben a havi tagságija is lejárt Tibinek az XC-ben, amit ismét „isteni elrendelésként” élt meg. A legfontosabb most, hogy minél előbb munkába álljon, így viszont az edzések kényszerű mellőzésével attól is megóvta magát, hogy komolyabb sérülést szenvedjen és esetleg egy műtét miatt ne tudja megvalósítani a terveit, ami ugye nem más, mint hogy végleg letelepedjen Vegas-ban. Innentől már a saját szavai jönnek, amiket pár napja írt nekem. Talán ezek világítják meg a legjobban, mennyire komoly belső változásokon megy keresztül ez a vasakaratú egri fiú:

nagy-tibi3.jpg

Gyakran mondom, hogy mennyire hálás vagyok a sorsnak, amiért bármerre is jártam a Világban, mindig rendkívüli, jóemberekkel hozott össze. Egy, már lassan 30 éve Amerikában élő magyar család fogadott a bizalmába és biztosít munkát számomra a saját tulajdonú, és egyben Vegas egyik legjobb elektronikai cégénél, miközben szinte a gondomat viselik, etetnek-itatnak az otthonukban.  Minden segítséget megkapok Tőlük, hogy boldoguljak a kezdeti, igen nehéz időszakokban és stabilizálni tudjam az életem itt.

Hogy mi lesz a bunyóval, nem tudom. Nem mondtam még le róla, de úgy jöttem ide, hogy ha kell, képes leszek megállni. Ma már sokkal fontosabb számomra, hogy biztosítsam az életem itt, mint hogy lehúzzak még pár évet a ketrecben. Persze, ezt nem ilyen egyszerű elfogadni és erre nem lehet eléggé felkészülni. Most már kezdem még jobban érteni az idősödő fightereket, sportolókat, akik újra és újra visszatérnek. Nem azokra gondolok, akiknek nincs pénzük és rászorulnak, hogy egy kis pénzt keressenek még, hanem akik tényleg jól élnek, mindenük megvan anyagilag, otthonnal, boldog családdal, barátokkal, de valami hiányzik az életükből – önmaguk.

 

Az az út, amin jártak, ahogy élték az életük nagy részét, 20-30 vagy akár több évet… Nehéz „nyugdíjba” menni és azt mondani, hogy én ezt többet nem csinálom, hiszen az ilyen emberek mindig motiváltak, újra és újra kihívásokat keresnek és erősen hisznek benne, hogy még képesek rá, képesek megküzdeni azzal, amire a legtöbben azt mondják, hogy esélytelen. Mindig is úgy tartottam, hogy ha elfogy a motivációd, akkor könnyebb azt mondani, hogy vége. Sosem gondoltam volna, hogy azért kell majd egyszer megállnom, mert a testem darabokra szakad, miközben annyira erősen hiszem, hogy még olyan messzire tudnék menni, amiben nem sokan hisznek.

td_krakow_cikk-banner.jpg

Itt, értékelik a bunyómat, a múltamat, miközben szeretik a hozzáállásom az edzésekhez, a tanuláshoz. Azt, hogy motivált vagyok és egyáltalán, ahogy és amilyen rögös úton visszajöttem közéjük. Rendkívüli ajánlatokat kaptam már az első meccs lehetőségekre is. Komoly tárgyalásoknak köszönhetően úgy tűnik, hogy a világ legnagyobb és legelismertebb amatőr MMA Szervezete a Tuff N Uff végül engedi, hogy amatőrként debütáljak és a május 14-i, vegasi gála főmeccsét tervezik velem, rám építenék az eseményt, ami, hogy is mondjam… nem olyan rossz elsőre, egy újonnan idegenbe szakadt egri komától, valamint további nagyszerű lehetőségek előtt állok a későbbiekben is.

 

Meccs maker-ek érdeklődnek és tárgyalnak rólam, valamint a WSOF (World Series Of Fighting, a Szervezet, ahová szeretnék bekerülni) tulajdonosa, a K-1 egyik legnagyobb egyénisége, Ray Sefo is állandóan szemmel tart az edzéseken, gyakran hív magához sparringolni, miközben nagyon sok tanáccsal lát el. Dennis szerint, egy-két jó teljesítményű, bemutatkozó amatőr fight után, igen jó esélyem van bekerülni és általában véve is nagyon bizakodó velem kapcsolatosan, amit vigyorogva közöl velem egy-egy edzés után. Azt mondja: „Alig várom, hogy bunyózz és bumm, bumm.

De aggasztó sérüléseim vannak, amikkel nem kockáztathatom azt, hogy itt alakítsam ki az életem hátralévő részét, amire nem akármilyen esélyem és lehetőségem van. Ha ne adj’ Isten egy komolyabb keresztszalag szakadás miatt műtétre lenne szükségem, ami után egy-két hónapig csak mankóval tudnék bicegni – nem beszélve a műtét borzalmasan nagy költségeiről, amit egyelőre itteni biztosítás nélkül fedezni sem tudnék Amerikában - miközben épp stabilizálni próbálom az életem, akkor mindent elveszíthetek, amiről eddig álmodoztam és küzdöttem értük. Van, amikor az élet mindent egyszerre ajánl fel, de csak egy irányt választhatsz.

 

Szóval, most, az új munkámra akarok majd koncentrálni, arra, hogy ha elkezdjük, lelkiismeretesen, minél jobban végezzem azt - mint ahogy eddig, a bunyó világában tettem - és elégedettek legyenek velem. Most már ez a legfontosabb, és ha stabilabb leszek, akkor visszatérek és megnézzük majd, hogyan bírja a szánalmas testem tovább. Eddig minden úgy történik, ahogy terveztem, amikor Magyarországon voltam és küzdöttem azért, hogy visszajussak. Mindent megteszek, hogy úgy is folytatódjon tovább és a bunyóban még mindig nem szólt a végső „gong”.

 

Köszönöm szépen minden barátomnak, akik otthonról bíztatnak és támogatnak, valamint itt Vegasban Supola Andi és a Király család bizalmát, szeretetét és segítségüket.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaldamage.blog.hu/api/trackback/id/tr717261219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása