TDMG Store

tdmg_sun_rashguard.jpg

Facebook

Írj nekünk!

Utolsó kommentek

Hirdetés

TDMG Store

TD|MMA: A fogpiszkálóm lyukat üt a szíveden

2015.02.15. 18:32 td_interim

toothpick_0_0.jpg

Sok esélyt nem adtunk annak előzetesen, hogy a sérülésekkel agyonvágott Fight Night 60 bármi emlékezetessel szolgálhatna, mégis, a ma hajnali gála hozta el az év – igen, ez már most bátran kijelenthető – egyik legnagyobb teljesítményét.

 

Benson Henderson megcsinálta. Az egykor szebb napokat látott, kétmeccses vereségszériával érkező könnyűsúlyú ex-bajnok a UFC Fight Night 60 főmeccsének negyedik menetében kifojtotta a nála több számmal nagyobb, borzasztóan veszélyes Brandon Thatch-et. Ez pedig akkor is óriási teljesítmény, ha Bendo a sport igazi veteránja, Thatch tapasztalata pedig az övéhez képest egy elsőbunyós újoncé.

Tempósan, de nem fejetlen rohamokkal kezdődött a meccs: Bendo ellenfele méreteit, Rukus pedig a volt bajnok rutinját tiszteletben tartva kemény, de fegyelmezett bunyóval érkezett. Mindketten inkább testre dolgoztak, és mindketten találtak is – Bendo volt a pontosabb, Thatch folyamatos nyomasztásának köszönhetően viszont a volt bajnok körül egyre jobban fogyott a levegő. Ez különösen a második menetben volt így, ahol a váltósúlyú óriás egy ponton fizikai fölényét kihasználva egyszerűen a földre dobta ellenfelét.

td_banner2.jpg

A harmadik menet közepén fordult a kocka. Addig még Thatchnek állt a zászló: Bendo a testmunkát hátrahagyva fejvadászatba kezdett, amit viszont Rukus remek fejmozgással semlegesített. Henderson – ütőereje nem lévén – aligha a KO felé kacsintgatott ezzel, inkább az eddig hiányzó leviteleket akarhatta előkészíteni. Ironikus módon végül nem ritmus- és szintváltás, hanem egy emberfeletti nekigyürkőzés hozta el az első takedownt: Bendo a ketrechez préselte a középsúlyúnak is beillő Rukust, és némi fogáskeresés után sikerült is a szőnyegre simítania riválisát. Ott csimpaszkodás, és némi – csakis pontgyűjtésre elegendő, károkozásra alkalmatlan – ground and pound következett. Az ex-bajnok megkísérelt egy karfeszítést is, amit viszont Thatch simán lerázott. A földmunkánál kezdett el mindenki hitetlenkedve olyanokat suttogni maga elé, hogy „basszameg, ez megcsinálja...”

Az első bajnoki menetre Rukus érezhetően rottyon jött már ki, viszont annál meglepőbb volt, hogy néhány beszedett pofon után mennyire hamar fel tudta rázni magát megint. Bendo harmadik menetes nagy pillanataira kőkemény ütésekkel és rúgásokkal válaszolt, egy ponton pedig iszonyatos erővel homlokon is térdelte az arizonai harcost. Ha volt olyan alkalom a meccsen, amikor muszáj lett volna kifogni a szelet Thatch vitorlájából, akkor ez volt az. Bendo is felismerhette, hogy most kell cselekedni, mielőtt végképp eldurvulnak a dolgok, és a lehető legjobbkor meg is találta a megoldást: kiváló időzítéssel behajolt egy ütés alá, és a lendületet kihasználva, ezúttal könnyedén vitte a földre Thatchet. Rukus most sem találta Henderson birkózásának és jitsujának az ellenszerét – egészen hihetetlen látványt nyújtott, ahogy a „kisember” a védekezőn összekuporodó óriás hátán egyensúlyoz, és a fejét püföli.

 

És aztán jött az, amire előzetesen tényleg nagyon kevesen fogadtak volna, de ekkor már elkerülhetetlennek tűnt: Thatch védtelenül hagyta a nyakát, Bendo bicepsze egyből rátekeredett – hátsó fojtás – kopogás. És Bendo ünnepelt – már megint fogpiszkálóval a szájában. Hogy fadarabbal a szádban verekedni most tökfejség, vagy kúlság, azt döntsük el máskor: egy ilyen teljesítmény után Henderson felőlem büntetlenül hozhat annyi verekedős rosszfiú klisét, amennyit csak akar. Nem érdemel egyetlen rossz szót sem, csakis maximális tiszteletet.

Közhely, de valódi Dávid és Góliát küzdelmet láthattunk, ami a szívünket elfacsarva egy kicsit vissza is repített bennünket a ketrecharc hőskorába, ahol lényegtelen volt, mekkora vagy, csak az számított, hogy mit tudsz. És megint bebizonyosodott, hogy hiába vagy több mérettel kisebb, hiába volt csak két heted arra, hogy felkészülj, ha technikával, tapasztalattal, és mindenek előtt bátorsággal érkezel, akkor nincs olyan, hogy esélytelen meccs. A leintést követően igazán szívmelengető posztok kezdtek el feltűnni a Twitteren: a komplett WEC garnitúra egy emberként tisztelgett régi hősük és riválisuk előtt.

Ben Henderson valószínűleg sohasem lesz már igazi közönségkedvenc, de a meccs utáni interjúban azt is megint megmutatta, hogy nem hiába nevelkedett BJ Penn meccsein: nem szőrözött, egyből kihívta Rory MacDonaldot. Hát hülye ez? - kérdezzük most hitetlenkedve. Simán meglehet. De itt egy kis emlékeztető: ugyanezt kérdeztük a ma hajnali bunyója előtt is.

A Fight Night: Henderson vs Thatch gála eredményei, baloldalt a győztesekkel:

Benson Henderson def. Brandon Thatch Submission (rear-naked choke) 4 3:58
Max Holloway def. Cole Miller Decision (unanimous) (29-28, 29-28, 30-27) 3 5:00
Neil Magny def. Kiichi Kunimoto Submission (rear-naked choke) 3 1:22
Dan Kelly def. Patrick Walsh Decision (unanimous) (29-28, 29-28, 30-27) 3 5:00
Kevin Lee def. Michel Prazeres Decision (unanimous) (30-27, 29-28, 30-27) 3 5:00
Ray Borg def. Chris Kelades Submission (kimura) 3 2:56


Efrain Escudero def. Rodrigo de Lima Decision (unanimous) (30-27, 30-27, 30-27) 3 5:00
Chas Skelly def. Jim Alers TKO (punches and knee) 2 4:59
Zach Makovsky def. Tim Elliott Decision (unanimous) (29-28, 29-28, 29-28) 3 5:00
James Moontasri def. Cody Pfister Submission (rear-naked choke) 2 1:49  

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!

fb_ertessites.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://totaldamage.blog.hu/api/trackback/id/tr17176767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.