Történelem, vagy amit akartok.
Vasárnap hajnalban lezajlott a várva várt, az agyonpromózott, a történelmi, a hiperszuper UFC 205. A szervezet rengeteget dolgozott azon, hogy ez létrejöhessen, és mindamellett, hogy az utolsó héten két izgalmas párosítás is lekerült a cardról, igencsak ígéretes gálának néztünk elébe. Hát, valóban nem unatkoztunk, jó bunyókat és rengeteg izgalmat kaptunk. Vegyük is szépen sorra a main card eseményeit.
Miesha Tate vs. Raquel Pennington
Két igencsak jó vérű lánykát kaptunk, és a mérkőzés nem is volt unalmas. Raquel Pennington rohamosan fejlődött meccsről-meccsre, és itt bizony ezt újabb szintre emelte. Nagyon éles boksz volt az elsődleges fegyvere, és hatékonyan tartotta ököltávon Mieshát, akinek szinte minden betörésére egy egyenes az orrára volt a válasz.
Úgy tűnt, lassú kezdéssel nem sokra megy a volt bajnok. Kisvártatva bele is szaladt egy guillotine-ba, amiből csodával határos módon, a ketrecen felsétálva szabadult ki. Az első menet egyértelműen Penningtoné volt. A második menetben alig változott a helyzet. Tate nem tudott mit kezdeni ellenfele bokszával, aki kontrollálta a küzdőteret, és bár párszor a Miesha-kezdeményezte clinchben kötöttek ki, onnan Tate már nem tudta tovább javítani a helyzetét. Sok ütést nyelt be, ezzel szűkebben bár, de ismét Rocky vitte a menetet. A mindent eldöntő harmadikban Tate egyetlen esélye a finish volt. Rögtön le is vitte Penningtont és karfeszítéssel próbálkozott, de Raquel a boksz mellett az erejében is bízhatott. A szabadulás után egy észak-dél pozícióban kötöttek ki, alul Mieshával, Pennington felállt, amiből kis híján csinált egy heel hook-ot Tate. Miután ez sem jött be, Raquel fordított, újabb halvány guillotine-re tett kísérletet, de újra clinchben kötöttek ki. Innen Pennington ismét levitte Mieshát és közel a TKO-hoz lett vége a menetnek.
Raquel Pennington simán verte Miesha Tatet, behúzva ezzel karrierje eddigi legfontosabb győzelmét. A oktagon-interjúban a csalódott Cupcake bejelentette visszavonulási szándékát, aminek bizony nem örülünk. Pennington viszont remek taktikával és kiváló képességekkel érkezett, jár a pacsi, szép volt.
Chris Weidman vs. Yoel Romero
Várós meccs volt ez, formátúl függően Chris egy állat, Romero pedig egy elit birkózó, mindemellett sokan szomjazták a vérét, mert hát hamiskásan bunyózik néha, és volt buktája szteroidokkal is. Az első menetben óvatosan kezdtek a srácok, Romero okosan számolt Weidman hosszabb végtagjaival, a volt bajnok pedig a kubai rettenetes erejével. Volt két villanásnyi levitel, Romero csaknem összehozott egy kimurát, de a menet végén egyértelműen Weidmannak adhattuk az első öt percet, többet talált.
Ha lehet, az amerikai a második menetben még kevésbé volt határozott és az első menetben megtalált távot el is felejtette. Volt egy vétlen szembenyúlása is, később Weidman le is vitte ellenfelét, de szinte azonnal felpattant. Nemsokára a ketrecnél szkanderezésbe torkollott a mérkőzés, Romero még földre is vitte Weidmant, de mire ground and pound műveletet megkezdhette volna, a menetnek vége lett. A harmadikban nem sok dolog történt, egészen addig, míg a levitelre beugró Weidmant arcon nem térdelte Romero, ami után már nem volt menekvés, a bíró TKO-val véget vetett a main card talán legkevésbé érdekesre sikeredett bunyójának. Leszámítva a finisht, természetesen.
Romero ezzel kihívói pozícióba került, aminek Bisping, a bajnok kicsit sem örül, korábban kijelentette, hogy szteroid balhéja miatt nem áll ki a kubaival, szóval ez most érdekes lesz. Mindenesetre gratula a győzelemhez, Yoel.
Joanna Jędrzejczyk (c) vs. Karolina Kowalkiewicz
Hogy ez micsoda parádé volt, gyerekek. Joanna hamar felpörögni látszott, de kibontakozásában akadályozta, hogy Karolina folyamatosan megy előre, és bár gyakran sétált bele a bajnok kombinációiba, nem nagyon akart lekattani erről az ötletéről. Mindkét lány erőssége a clinchmunka, ebből az első menetben rögtön kaptunk rendesen. Joanna viszont alapvetően boldog attól, ha fejbe verik, Karolinát meg nem érdekli. A menet vége fele a bajnok kicsit belehúzott és többet talált, de látszott, hogy honfitársa nem az lesz, akit le tud radírozni.
A második menetben Karolina megint folyamatosan menetelt előre, és Joanna, mivel rájött, hogy a kihívó fizikai ereje nem vicces, nem erőltette annyira a clinchet. Karolina próbálkozott levitellel is, nem sok sikerrel. Ami feltűnő, hogy az egész mérkőzés alatt rettenetesen nyugodt, összeszedett.
A harmadik menetben a küzdőtér uralása megfordult, Joanna terelte Karolinát, tetemes mennyiségű combost adott neki, pár feltartó rúgásba is beleszaladt a lány, itt ébredt fel úgy igazán a bajnok és egy egyértelműen dominált menet után ment ki a sarkába.
A negyedikben bizony meglepett mindenkit a tündéri Karolina, ugyanis egy kemény jobbos találata után a rettegett Joanna csaknem két percig volt szarban, túlélő üzemmódban menekült a kihívó elől, de sikerült magára találnia, és az előzőekben tanúsított összeszedettséggel folytatta egészen a menet végéig. Ilyet nem tett vele még senki, rendesen meg volt ütve.
A végső menetben aztán már nem hagyta, hogy ez újra megessen, kockázatot nem vállalva, de dominánsan elvitte az utolsót és tartotta meg az övét, egyhangú pontozással. Joanna! Gratulálunk. Karolina, egy picike, egérhangú szörnyeteg vagy, óriási voltál.
Tyron Woodley (c) vs. Stephen Thompson
Ez a mérkőzés megérdemelten lett az est meccse annak ellenére, hogy az első menet nem volt túl izgalmas. Woodley kissé tétova volt, Thompson pedig szerette volna ökölvégen tartani, mivel jelentősen hosszabb a bajnoknál. Ahogy azt vártunk.
A másodikban Woodley felébred, egy perc után földre vitte Wonderboyt, és half guardból gyalázta a bordáit, könyökölte szét az orrát, a kihívó elég nagy szarba került, de kibírta. A harmadikban Thompson élesebb volt. Egész sűrűn talált, kezelte Woodley kirohanásait és vitte is a menetet.
A negyedik menet hasonlóan zajlott, Thompson összeszedett maradt fejben, egészen addig, míg Woodley be nem pörgött és el nem kezdte büntetni Wonderboyt. Kapott a fiú egy exkluzív ground and pound – csomagot, de a kisfiús kinézetű kihívó kemény, mint a fagyott egér. Az maradt akkor is, amikor Woodley guillotine-ba fogta és nem volt hajlandó engedni. A bajnokot elnézve ez minden, csak nem kellemes, de Thompson kibírta és kivette a fejét. Egész hihetetlen volt. Szabadulása után még a földön megsorozta Tyront, de kicsengettek.
A végső menet emlékeztetett az elsőre. Óvatos, okos munkával gyűjtögette Wonderboy a pontokat, távol maradt Woodley-től. Amikor épp nem gyötörte vagy fojtogatta a bajnok, nagyjából az egész meccs alatt ez volt, egyébként. Olyannyira hatékonyan csinálta ezt, hogy többségi döntetlent hozott ki a találkozóból. Először szűken Woodley-t hozták ki győztesnek, utána egy újraszámolás után lett ez az eredmény. Abba a fél percbe, míg ezt tisztázták, a bajnok belesápadt rendesen. Nem a legszebb címvédés, amit eddig láttam, de mindenképpen izgalmas és kemény meccs volt. Köszi fiúk.
Eddie Alvarez (c) vs. Conor McGregor (c)
Nos, ez volt a várva várt főattrakció, két bajnok összecsapása, a UFC egyik legmegosztóbb pasasával a kihívói státuszban. Az első menetben Alvarez rögtön rúgott párat lábra, ezzel le is csüccsentette egy pillanatra McGregort, aki azonnal újraértékelte a távolság kérdését. Bár Eddie talált azért elég sokat, McGregor volt az, aki hatékonyan terelgette, sőt, le is ütötte kétszer, de okosan bunyózott, nem ugrott utána meggondolatlanul. Alvarez veterán, sokszor ütötték már le, és hajlamos összeszedni magát, vigyázni kell vele. Conor bal keze azonban erősen meghatározta a menetet, az ír ezt behúzta.
A második menetben aztán Alvarez korrekt testrúgásokkal indított, de láthatóan óvatos volt, nem akart beleszaladni ismét abba a balba. Conor ekkor háta mögé tett kézzel kezdte hergelni, de Eddie nyilván okosabb volt annál, hogy butaságot tegyen. Ennek ellenére McGregot megint leütötte, de Alvarez azonnal felpattant, és a ketrecnél gyürkőztek egymásnak. Eddie-nek itt volt lehetősége arra, hogy kiváló birkózásával meggyötörje az írt, aki ebben nem valami jó, de levitel-védekezésben eléggé, talpon maradt.
A ketrectől eltávolodva aztán ismét előtérbe került McGregor fölénye időzítés és pontosság terén. Mintha Aldo belerohanását láttam volna (sokadszorra a meccs folyamán). Ezúttal azonban a balt egy jobb követte, a következő bal pedig letaglózta Eddie-t. Kísérőnek még orrba piszkálta az ír jobb keze, de ez már mindegy volt, a lerogyó Alvarez segítségére sietett a bíró.
Conor McGregor ezentúl hivatalosan a UFC könnyűsúlyú és pehelysúlyú bajnoka, az első a szervezet történetében, aki egyszerre két övet birtokol. Unásig hallgattuk az ezzel kapcsolatos terveit és tessék… megcsinálta. Conor… bent vagy a UFC törikönyvében.
Természetesen előmeccsek is voltak, nem is akármilyenek. Dióhéjban az eredmények:
Liz Camouche megosztott pontozással legyőzte Katly Chookagian-t. Jim Miller egyhangúan kipontozta a súlyt hozni sem képes Thiago Alves-t. Ezután két első menetes kiütés következett. Vincent Luque kicsapta Belal Muhammad-ot:
... majd a középúlyú Tim Boetch kegyetlenül lemészárolta Rafael Natal-t.
Az est gyalázása Khabib Nurmagomedové volt, aki brutálisan verte két meneten át Michel Johnson-t, majd a harmadik felénél beadott neki egy kimurát.
Mondjuk Johnson pillanata is megvolt, mert ez első menetben megrengette Khabib világát, bajban is volt, az orosz, de visszatért a meccsbe elég hamar. Menace pedig hatalmas szívvel bír, brutális verést viselt el. A veterán Frankie Edgar pedig hazai pályán egyhangú pontozással legyőzte Jeremy „ Who the foook is that guy” Stephens-t.
Nos, hölgyek és urak, így mutatkozott be a UFC New York-ban. Ha engem kérdeztek, méltó módon, remek bunyókkal, király pillanatokkal és McGregornak köszönhetően egy szép darab MMA- történelemmel. Vitathatatlan volt a card nívója, és a harcosok hozták az elvárt szintet. Mindenki le akarta tenni valahogy a névjegyét ezen a gálán, és ez nagyrészt sikerült is. Woodley-nak és Thompsonnak mindenképp, ugyanis az est mérkőzését vívták, illetve McGregornak és Romero-nak is, mivel teljesítménybónuszt kaptak. Ez történt tehát hajnalban. Szerintem megérte nem aludni.
Írta: td_ironskin
Utolsó kommentek