Eddie Alvarez a UFC Fight Night 90 főmeccsén TKO-val legyőzte a bajnok Rafael dos Anjost, és ismét bebizonyosodott, hogy a 155 fontosnál nincsen keményebb és veszélyesebb súlycsoport.
Egy újabb király harapott fűbe ma hajnalban. Eddie Alvarez az első menetben TKO-val legyőzte Rafael dos Anjost, és ezzel ő lett a UFC nyolcadik könnyűsúlyú bajnoka. Újfent bizonyítást nyert: ezen súlycsoport csúcsán lehetetlen életben maradni, egyszerűen túl sok, túl jó, túl éhes trónkövetelő csahol folyamatosan az öv soros őrzője nyakába.
Dos Anjos hanyatlása az első menet közepén egy hatalmas, állra érkező jobbhoroggal kezdődött, hogy aztán a következő percekben a hanyatlás előbb ronggyá, majd szarrá, végül fossá veretéssé fajuljon. Amint Alvarez orrát megcsapta a vérszag, az amerikai elengedte a kutyákat, és jött a klasszikus Eddie-féle őrült darálás, milliónyi ütéssel testre, fejre, és mindegyik mögött ott volt az a bizonyos rosszindulat, amivel a meccs mielőbbi befejezésének a szándékát szokták megragadni.
A megroggyant, de eszméletéért a végsőkig küzdő RDA-t Alvarez még egy Hollywood-kivégzéssel, egy százméteres nekifutásból lendülő repülő térdessel is el akarta intézni. Ebből semmi se lett, csak földre hanyatlás, aztán talpra állás megint, miközben mindvégig bumm-bumm-bumm-zuhogott a brazil feje és teste, míg Herb Dean bíró 3:49-nél közbe nem lépett és le nem intette a mérkőzést.
Tekerjünk vissza az elejére: nem így indult a meccs. Dos Anjos hozta a formáját, és kíméletlen, de okos nyomasztásával csakhamar a kerítéshez szorította Alvarezt, mint tette ezt korábban oly sok mindenki mással, és elkezdett büntetni. És bár folyamatos fejmozgásával és ugrasztásaival az amerikai sokkal jobban festett a nyomás alatt, mint előtte bárki, még így is úgy tűnt, ez nem lesz elég a bajnok ellen – aztán bimm, a semmiből ott volt a horog az állon, a többit meg lásd fentebb.
Van a győzelemnek egy fontos vetülete, amit kötelező kiemelni. Eddie Alvarez megírta azt a történelmecskét, ami Benson Hendersonnak néhány hónapja nem sikerült: ő lett az első bunyós, aki a Bellatorban és a UFC-ben is bajnoki övet szerzett. És nem volt könnyű dolga: a UFC-debütjén Donald Cerrone ellen elszenvedett veresége után a Strikeforce domináns bajnokát, Gilbert Melendezt, majd a volt UFC-király Anthony Pettist győzte le, mielőtt végzett volna az eddig emberevőnek tűnő dos Anjosszal. Főhajtás.
Emlékezzünk meg arról is, hogy bár a UFC 200-on Jose Aldo ideiglenes, Amanda Nunes pedig valódi övet nyerhet, a UFC-nek RDA bukásával elfogytak a brazil bajnokai, amibe elég durva belegondolni.
A UFC-könnyűsúlyú öv átka tovább él: háromnál többször még soha senkinek nem sikerült megvédenie. Rafael dos Anjos egyig jutott, lássuk, Alvarez, az egykori Underground Kingből most már legitim uralkodóvá lett király meddig jut a koronájával.
A gála előmeccsén a nehézsúlyú Derrick Lewis megosztott pontozással legyőzte Roy Nelsont. A két zsíros KO-gép összecsapásán mindenki kiütéses befejezésre számított, végül ez lett belőle – az ítélet is vitatható, és a mérkőzés sem volt szép.
Az első menetet Lewis vitte, de könyörtelenül: támadás-förgetegében a pofonok mellett fejrúgások, sőt, repülő térdesek is helyet kaptak, nyilvánvaló volt, hogy rögtön az elején be akarja fejezni a bunyót. Emögött az lehetett, hogy mindig is gyorsan dolgozott, és egyszerűen nincs több menethez szokva, míg Nelsonnak már ötmenetes tapasztalata is van. Tehát ahogy múlik az idő, úgy csökkennek a győzelmi esélyek – ismerte fel a Black Beast. De Roy Nelsont nem lehet csak úgy elpusztítani, eddig csak Andrei Arlovski és a titáni erejű Mark Hunt volt képes kiütni, és mint kiderült, osszon bármekkora pofonokat Lewis, erre a szintre ő nem ér fel.
Nelson azzal vészelte át az első menetet, hogy rendre klincsbe menekült, és megpróbálta levinni riválisát. Az első levitel HATALMAS volt, ha ugyan nem is valami szép: Nelson rácsimpaszkodott Lewisra, és a lába átkulcsolásával egyszerűen feldöntötte. Mintha egy fa dőlt volna ki, azaz kettő, és most mammutfenyőkről beszélek: beleremegett nem csak az oktagon, de talán a teljes MGM Grand Garden Arena is. Még a lefújás előtt összejött egy újabb fadöntés, amivel Big Country egy kicsit kozmetikázott az amúgy veszélyesen egyoldalú verésen.
Amekkorát pörgött Lewis az elsőben, annyira nem volt sehol a másodikban és a harmadikban. Bekövetkezett, amire számítani lehetett: elfogyott az ereje, és a folytatásban Nelson akkor vitte le, amikor akarta. De Big Country nem tudott mit kezdeni vele a földön, pedig Lewis már-már paródiába hajlóan viselkedett fekve: lófaszt se csinált. Kicsit pihent, aztán amikor úgy érezte, elég volt a szünet, simán felkelt. Nelson nem tudta kontroll alatt tartani (az alábbi videón a felkelés mondjuk pont nincs meg).
.@TheBeast_UFC came out firing in the first round but @RoyNelsonMMA has taken it to the ground in the 2nd! #UFCVegas https://t.co/325Dq9dnJb
— #UFCVegas (@ufc) 2016. július 8.
Két beszédes statisztika: jelentős találatokban 51-4-re Lewis nyert, levitelekben 7-0-ra Nelson. Menetekben az első egyértelműen Lewisé volt, a másik kettő – csupán a levitelek miatt, de azok miatt szintén egyértelműen – Nelsoné. A 2-1 ellenére ugye mégis Lewist hozták ki győztesnek, amit óriási fújolás fogadott, nem csak azért, mert Nelson volt a hazai fiú. Mindenképpen rávilágított ez az összecsapás arra, hogy az MMA-pontozás még mindig teljesen következetlen.
Azért nézzük meg ezt a titáni ütést, feltehetőleg egy repülő foggal, mert ilyet tényleg nem látni sűrűn:
Böhöm.
A váltósúlyú Alan Jouban egyhangú pontozással legyőzte a UFC-ben ezen a meccsen debütáló Belal Muhammadot. Muhammad beceneve az „Emlékezzetek a névre,” de ezt nyugodtan le lehetne cserélni „Áll”-ra. Jouban az első két menetben durván leütötte ököllel is, térddel is, valahogy azonban mégiscsak eszénél maradt, olyannyira, hogy a harmadikban már ő volt az agresszor, és kis híján ő végezte ki Joubant.
HOLY MOTHER OF .......... @AlanJouban smells blood!! #UFCVegas https://t.co/2mfRTOafg8
— #UFCVegas (@ufc) 2016. július 8.
Now @BullyB170 is tagging Jouban!!! Too late for a comeback? #UFCVegas https://t.co/Cz2gfKY2Hw
— #UFCVegas (@ufc) 2016. július 8.
Ennyiből már egyértelmű kell legyen, hogy ez bizony egy nagy meccs volt, a végére konkrétan felszakadt a szövete, és kibújt belőle egy véres szájjal vigyorgó Robbie Lawler. Percekig – a lefújásig – tartó, nagyon masszív aprítást kaptunk, melyből egyértelműen Muhammad került ki győztesen – bár Jouban vissza-visszapofozott, az ő legnagyobb érdeme a harmadik menetben az volt, hogy kibírta lábon, a kerítéshez szorítva is. Az első két menetben nyújtott teljesítménye miatt azonban mégis megérdemelten nyerte egyhangú pontozással a csatát. Muhammad nevére meg amúgy ezen túl tényleg indokolt emlékezni, még akkor is, ha nem az, hogy „Áll.”
A könnyűsúlyú Joe Duffy elképesztő könnyedséggel lendült vissza a győztesek oldalára. Az ír gifnyi bunyóval ajándékozott meg minket: első ütésével padlóztatta Mitch Clarke-ot, aztán a földre ment vele és villámgyorsan kopogtatta egy hátsó fojtással. Huszonöt másodperc. Dustin Poirier még sok volt neki elsőre, de az ilyenek láttán az egyetlen kérdés, ami felmerül: másodikra is az lenne?
A gála felvezető kártyája agyig volt pakolva kivégzésekkel, nyolc meccsből csak kettő ment végig, a finishek többsége pedig az első menetben született. Hét gyors fojtás/karfeszítés, plusz egy repülő térdes+pofonok KO, érdemes csekkolni őket.
Este meg jön a következő gála a szalmasúlyú bajnok Joanna Jedrzejczykkel és kihívójával, Claudia Gadelhával.
Utolsó kommentek