Revizitáljuk az írt.

Kilenc hónappal ezelőtt egyszer már alaposabban is megvizsgáltuk Conor McGregor-t mint profi bunyóst. A személyiségének elemzése viszont elmaradt, mert arról sajnos a médián keresztül képtelenség tájékozódni. Természetesen létezik olyan rajongója, aki ezt sokkal jobban tudja, de ő valószínűleg tavaly nyáron még azt sem tudta, hogy kicsoda McGregor, jövő nyárra pedig el is fogja felejteni.

Ez egy érthető jelenség. A '90-es évek elején Hulk Hogan-ről is minden rajongója elhitte, hogy legyőzhetetlen harcos, pedig ő "csak" egy szórakoztató előadó volt, aki popikonná nőtte ki magát. No, azért McGregor nála jóval hitelesebb küzdelmi szempontból, de azért a helyzet az, hogy a saját hypevonata szépen maga alá gyűrte.

A showműsor, a szórakoztatóipar és a valós küzdelmek között van egy éles határvonal. Ugyanis a nézettség nem minden. Láthattuk McGregor hétvégi vereségére a többi UFC profi, a média és a rajongók reakcióját. Még az ír újságírók is pellengérre állították és élesen kritizálták az eddig istenített bajnokukat. Diaz hátsó fojtása megfojtotta McGregor hazai sajtótámogatottságát is. Angolul tudók itt olvashatnak erről részletesebben.

Kegyetlen világban élünk, és Conor McGregor a UFC 196 után bizony megtanulhatja, hogy kik is az ő igazi barátai. A saját maga és a média által felépített legyőzhetetlenségi nimbusza egy csapásra szertefoszlott csakúgy, mint Ronda Rousey-é. És csakúgy, mint Ronda Rousey esetében, McGregor mellől sokan eltűntek hirtelen. Nyilván még így is óriási rajongótáborral rendelkezik, akik alig várják, hogy ismét ketrecbe lépjen, de a mérkőzés előtti nyilatkozósdiban és a Mystic Mac jóslatokban már jóval hiteltelenebb lesz.

A bunyóján nincs újabb elemezni való. A legutóbbi írás óta három mérkőzése volt. Első a beugrós Mendes ellen, mikor az akkori pehelysúlyú bajnok, José Aldo sérülés miatt lemondta a meccset. McGregor két menetben kiütötte Mendes-t, aki két hetet készülhetett erre a megmérettetésre.

Nehéz objektiv szemmel nézve ezt a győzelmet igazán teljesnek tekinteni, mert bár McGregor győzött, de látható volt a mérkőzésen, hogy Mendesből a szufla fogyott ki elsőnek, és onnantól tudott csak McGregor igazából labdába rúgni. Az ír következetesen támadta Mendes testét, de ezek a támadások csak Mendes fáradásával egyenes arányban értek egyre inkább célt. Az első menetben egyértelműen látható volt, hogy Conor McGregor a földön nem sok mindenre képes és a levitelek elleni védekezése is hagy némi kívánnivalót maga után.

Nem kell hinni nekem. A mérkőzés teljes egészében megtekinthető alább: 

Aztán Conor McGregor végre találkozott az oktagonban José Aldo-val, a UFC 194-en. 13 másodpercig tartott a mérkőzés. Jólesik-e a rajongóknak vagy sem, azt nem tudom (azért sejtem), de ez száz esetből egyszer történhet meg így, ezen a szinten. Ezt hívják ugyanis "lucky punch"-nak.

Tehát milyen harcos is igazából Conor McGregor? Minden idők egyik legnagyobbja? Ezt kötve hiszem. Aki ilyet ki mer jelenteni, az vagy nagyon nem ért a bunyóhoz vagy egyszerűen nincs tisztában bizonyos adatokkal és tényekkel.

McGregor gyakorlatilag senki olyat nem vert meg a UFC pályafutása alatt, akinek a legyőzésével címmeccshez juthatott volna alanyi jogon. Talán Dustin Poirer-t vehetjük egyedül számításba. Talán.

Az önfuttatása és a rengeteg ír rajongó - akiknek aztán mindegy hogy milyen sportág milyen meccsére látogatnak ki szurkolni, csak ír legyen a csapat vagy a sportoló - egyre növekvő nézettséget biztosított számára és az UFC ezért terelgette szépen a cimmeccs irányába,semmi egyébért.Különben miért óvták volna a birkózóktól és a top 5ös bunyósoktól egész pályafutása alatt?

Az Aldo elleni győzelem után kihívta a könnyűsúly bajnokát, Rafael dos Anjos-t. Laikus szemmel nézve roppant bátor lépésnek tűnhet, de a helyzet az, hogy McGregor eredetileg maga is könnyűsúlyú bunyós volt, és a karrierje előrehaladtával döntött úgy, hogy lefogyaszt pehelysúlyba. Nem kétlem, hogy a döntésben erősen befolyásolta az is, hogy dos Anjos jóval alacsonyabb nála.

De Rafael dos Anjos is megsérült a mérkőzés előtt. McGregoron és a csapatán volt tehát a sor, hogy beugrós ellenfelet választva megmentsék a show-t. Itt ismét igencsak taktikus módon a rengeteg jelentkezőből végül Nate Diaz-ra esett a választás. Anthony Pettis, Donald Cerrone és Eddie Alvarez mind edzésben voltak, és ez túl nagy fenyegetésnek ígérkezett a legyőzhetetlenek titulált pehelysúlyú világbajnok számára. Ezért választották Nate Diaz-t, mert ő egyáltalán nem volt edzésben.

Ezen körülmény miatt még magam is azt hittem, hogy McGregor esélyesebb a győzelemre, de én is, mint mindenki, figyelmen hagytuk azt a tényt, hogy Diaznak micsoda harci szelleme van. Összehasonlítva Conor McGregorral, Nate Diaz huszonegy éves kora óta meccsel a UFC-ben, és 30 meccset vívott már a profik között. Mielőtt profi lett, ugyanennyi mérkőzésen túl volt már. Conor McGregor negyedennyi meccsrutinnal rendelkezik. És őszintén szólva kíváncsi leszek, hogy hol lesz majd az ír ugyanennyi mérkőzés megvívása után.

Ugyanis láthattuk Nate Diaz-t is kikapni, nem is egyszer. De a szív, amit mutatott, és a hozzáállás mérföldekre volt McGregorétól. Dos Anjos ellen egyszerűen esélytelen volt, de mégsem adta fel. Mikor kapja a nagy pofonokat és rúgásokat, az csak motiválja őt a további küzdelemre. Ezzel szemben Conor McGregor szinte semmit nem mutatott. Ahogy érezte, hogy bajba kerül, egyből pánikszerűen reagált, és a földön már csak azt várta, hogy mikor kopoghat. Ezt ő maga mondta a meccs utáni riportban. Holly Holm nő létére keményebb és kitartóbb volt fejben.

Az önbizalom jó dolog. Egy harcos számára pedig alapvető. A legerősebbnek, a legokosabbnak és a legjobbnak kell tartania magát, különben hogy is várhatná el mástól, hogy őt a legjobbnak tartsa? De a nagy duma és a valódi önbizalom között van különbség. És a helyzet az, hogy a hétvégi teljesítménye és az eddigi pályája alapján Conor McGregor nem tartja magát valójában annak, mint amit mutatott.

Ki is hát a valódi Conor McGregor?

Egy jó harcos. A pehelysúly vitathatatlan világbajnoka. De nem a legjobb.

A saját súlycsoportjuk alatt bunyózó bajnokok és harcosok egyike, aki jókor volt jó helyen és élt lehetőségeivel. Anthony Johnson nehézsúlyú lenne eredetileg. A saját bevallása szerint sem tudna ott jól teljesíteni, mert ahhoz már nem tartja elég erősnek magát. Jon Jones nehézsúlyú lenne eredetileg. Ő sem véletlenül fogyaszt vissza félnehézbe. És a felsorolást a végtelenségig folytathatnánk. Kivételesen kevés olyan bunyós van, aki folyamatosan lépkedve felfelé a súlycsoportokban képes tartani a teljesítményét. MMA-ban pedig szinte nincs is.

Conor McGregor visszatérni látszik a földre. A mérkőzés utáni nyilatkozatai arról árulkodnak, hogy nagyon is reálisan látja a saját helyzetét. Vissza fog térni a pehelysúlyba és igyekszik megvédeni az övét.

Most arra van szüksége, hogy bebizonyítsa a világnak és saját magának, hogy jobb annál, mint amit az emberek hisznek róla egy ilyen vereség után. Mindenesetre mi kivárjuk ezt is.

Bronson