Legendák vs. Realitás, második menet.
A Kamu Jitsu (eredeti nevén: MitoJitsu) „mozgalom" eredeti célja nem teljes stílusok és iskolák gyalázása volt, hanem az egyes „mesterek" és pénzéhes, szélhámos guruk lejáratása, illetve pellengérre állítása. Aztán persze, ahogy telt az idő, úgy gyűltek a videók és az arra érkező mocskolódások kommentben és privátban. Így kerültek célpontba egész stílusok is, de ez kizárólag a követőiknek volt köszönhető. Az előzményeket leírtam a témával foglalkozó első posztban. A dolgok mostanában ott tartanak, hogy Cyrille Diabaté időről-időre közzétesz egy felhívást a következő szöveggel:
Cherche clubs/pratiquants de self défense SÉRIEUX pour faire un interclub sur le thème „SELF vs MMA."
Les combattants seront jumelés par rapport a l'expérience et nombre d'années de pratique.
Combat libre sans limite de temps ni protections. Vous serez opposé a des combattants de la SnakeTeam (jen ai 3 pour l instant).
Le tout sera filmé.
Repondez moi en privé.
Szabad fordításban kábé ezt jelenti:
Az önvédelem területéről keresünk KOMOLY klubokat/gyakorlókat, hogy tisztázzuk a helyzetet az "Önvédelem kontra MMA" témakörben.
A küzdőfelek tapasztalat és képzettség alapján lesznek párosítva.
Szabad jellegű küzdelmek lesznek, időkorlát és védőfelszerelés nélkül. A jelentkezők a SnakeTeam harcosaival fognak megküzdeni (jelenleg 3 fő).
Minden felvételen lesz rögzítve.
Privátban várom a válaszokat.
Mind a mai napig egyetlen jelentkező sem akadt. Végül is nem csoda, ha azt vesszük, hogy a már visszavonult UFC veterán Cyrille Diabaté mellet olyan srácok vannak a SnakeTeam felhozatalában, mint Roggy Lawson.
Amint valaki jelentkezik, és valóban realizálódik bármi is az egészből, azonnal kiposztoljuk a videókat a Totaldamage.hu Facebook profilján.
Ennek a második posztnak a megírására az első Kamu jitsu utórezgései késztettek. Mind kommentben mind privátban annyi reakciót és üzenetet kaptunk, ami mára már menedzselhetetlen mennyiségűvé vált. Kaptunk hideget-meleget is, a konstruktív jellegű hozzászólásoktól és az értelmes párbeszédektől kezdve a „Hülye vagy, köcsög vagy, mitképzelsz bammeg?!" jellegűekig.
Mi volt a koncepció? Egyszerű, a Kamu jitsu bemutatása pár nevetséges videón keresztül és válaszul néhány aljas utcai önvédelmi trükk ismertetése, abszolút a teljesség igénye nélkül. Ennek ellenére többen bírálták a poszt mondanivalóját, hiányolva a kellő kutatómunkát és a tradicionális stílusok részletes bemutatását. Miért mutattam volna be bármelyik stílust részleteiben? Mi közöm hozzájuk? A Totaldamage.hu profilja elsősorban a modern küzdősportok és az MMA. Kizárólag a hatékonyság szempontjából vizsgáljuk egyes stílusok értékét, a mögöttes ideológia sem az utcán, sem a ringben/oktagonban nem számít. Azt írtam, hogy alapvetően kétféle karateirányzat létezik, a no kontakt és a full kontakt stílusok. És hol itt a probléma? Létezik még ezen kívül más felfogású stílus, ha a versenyeiket nézzük? Na ugye.
Egyszerű vásárlóként kell vizsgálnunk minden harcművészetet, küzdősportot és önvédelmi rendszert. A mai világban mindenki el szeretné adni a portékáját, lehetőleg jó áron. Ezzel nincs is semmi baj, ilyen a kapitalizmus. Csakhogy a kapitalizmusnak van egy olyan vonzata is, hogy aki nem teljesít, az nem él meg. És mivel mindenki szeretne megélni és ráadásul jól, ezért egy jelentős réteg, aki nem tud vagy nem akar teljesíteni, csak színleli a teljesítményt, így próbálva szert tenni bizonyos profitra. A küzdősportok világa mitől lenne kivétel ez alól? Ezért az értelmes ember tájékozódik a lehetőségeihez mérten, mielőtt valamire elkölti a nehezen megkeresett pénzét. Autót sem úgy veszünk, hogy azt sem tudjuk mi az, csak tetszik a színe és az eladó azt mondja, hogy illik a ruhánkhoz és a személyiségünkhöz. Illetve van, aki igen, de ő megérdemli a sorsát.
És el is érkeztünk a stílusokhoz és a kizárólag laikus és kommerciális szempontból való vizsgálatukhoz. Még egyszer hangsúlyozom egyrészt, hogy nem vagyok szakértője minden stílusnak, csak mint naiv vásárló vizsgálom őket, másrészt ezt maguk az olvasók akarták. Úgyhogy most megkapják.
Tékvandó
A karate előnyeként emeltem ki az előző posztban a viszonylagos kóklermentességet. Ez roppant szimpatikus az összes általam ismert karate szakágban, hogy szűrik a hülyéket és az olyan gyakorlót vagy - ne adj isten – mestert, aki lejáratja a stílust, szövetséget vagy iskolát, azt rövid úton eltávolítják a soraikból. Ennek kapcsán érkezett kérdés a tékvandóról is.
Nos, magánemberként az a véleményem a tékvandóról, hogy olimpiai sportként jó, hogy létezik. Általa sok szegény országból származó sportoló juthat ki az olimpiai játékokra, ami nyilván óriási élményt jelent számukra és jobbá teszi az életüket. Ez mindenképpen jó dolog. De ez csak a WTF tékvandóra vonatkozik. (nem a legszerencsésebb névválasztás – WTF?)
Hatékonyság, szervezettség és kóklermentesség? Hát nem tudom. A fekete öv mesteri fokozatot jelent tudtommal. És minél több dant birtokol valaki, elvileg annál nagyobb ász a szakmájában. Az alábbi videón két 5 danos mester feszül egymásnak a 2010-es amerikai bajnokságon, de részletek a videóban.
És ez a két ember iskolavezető mester. Ez engem, mint naiv szemlélődőt nagyon távol tart attól, hogy érdekeljen bármi is, ami tékvandóval kapcsolatos.
Persze tudom mi erre a virtuális ellenérv. Egy videóból nem lehet megítélni egy egész stílust. És ez igaz is. Csakhogy nem egy ilyen videó létezik, és az hogy két ilyen alak bármilyen országos szinten döntőt vívhat, az gáz. Az, hogy ilyen teljesítménnyel 5 danos nagymesterek lehetnek, az pedig szintén roppant negatív színben tünteti fel az egész stílust, mert a danokat nem ők szülik, hanem valakik adományozzák nekik valamilyen vizsgák alapján. Aki adta ezt a két 5-dik dant, az sem lehet akárki. Mondjuk ilyen vizsgák után, azt hiszem nem is akarok tudni semmi többet:
Ezek fekete öves tékvandó mesterek voltak. A Street Fighter zenéje találó aláfestést biztosít. Egyedül a Hadoukeneket hiányoltam.
Systema
Abszolút felületesen ismerem csak ezt a stílust. Évekkel ezelőtt a kíváncsiságom rávett arra a meggondolatlanságra, hogy feliratkoztam Val Riazanov hírlevelére és online kurzusára, hátha megtudom mi a "titok." Nem jöttem rá. Gyorsan le is iratkoztam róluk, meg is mondom miért.
Először is azért Val Riazanov-ra esett a választásom, mert ő volt a Systema összes jeles képviselője közül az egyetlen, aki nem volt vagy kórosan elhízott vagy rettentően ápolatlan. De sajnos akadnak mindkét kategóriából bőven a mesterek közt, kombinálva is. A Systemához nem értek, de képes vagyok objektív szemmel, az érzelmeimet félretéve egy engem érdeklő dolgot megvizsgálni. Az élettanhoz pedig mondjuk, hogy konyítok valamicskét. A Systema legnagyobb tudású mestere, Mikhail Ryabko olyan súlyosan el van hízva, hogy remélem, van a követői közt olyan, akire hallgat, és aki felhívja a figyelmét arra, hogy a közvetlen egészségét is veszélyezteti a jelentős túlsúly, amit hordoz. Ráadásul a róla fellelhető anyagokból az derül ki, hogy 1993, a Systema bemutatása óta ilyen kövér. Lehet valami pajzsmirigy rendellenesség vagy Cushing szindróma. Mindenesetre egészségesnek nem mondanám első blikkre.
Az első bemutatón,ahol magát a Systemát bemutatták, ez a kedélyes, kövérkés ember, Mikhail terepszínű ruhában sétált kényelmes tempóban fel-alá több terepszínű ruhás fiatal közt, és akire rámutatott egy méterről, az elesett vagy ugrott egy bukfencet. Ezt már akkor sem értettem. Másrészt, ami roppant visszatetsző még, hogy ők maguk sem tudják, hogy honnan eredeztethessék magukat. Gondolom a mindenkori marketing és ex-szovjet romantika fényében változtatják a napi eredet-történetüket, én az évek alatt kettővel találkoztam.
Val Riazanov öt évvel ezelőtt azt promotálta, hogy a Systema a hidegháború évei alatt lett kifejlesztve Sztálin testőrsége és a KGB kémei számára. Aztán meg a Specnaz-nak, mert gondolom egy mélységi felderítő katona ugyanabban a képzésben részesül, mint egy testőr és egy kém. A másik verzió magától Vladimir Vasiliev-től származik (ő a Systema társalapítója Mikhail Ryabko mellett). Ő azt írja a weboldalán (http://www.russianmartialart.com/whatis.php), hogy a Systema a Kr. utáni 10-dik században fejlődött ki a kozák népcsoportok között. Lehet, hogy én hülye vagyok, sőt - de a kozákság az 1500-as évek végéig nem létezett. És egyébként is, ha a Systema már ezer éves, akkor hogyhogy eddig senki nem hallott róla?
A Systemát Vasiliev nagymester az egészség megőrzésének létező legjobb módjának tartja. Az alábbi videóban az alapító mester látható. Gondolom ő az egészség mintapéldája:
A videóban egyébként feltűnő, hogy a haladó Systema gyakorlók milyen rossz bőrben vannak.
Folytatván a visszásságok felsorolását, nagyon erőszakos az anti-küzdősport-marketingjük. Val Riazanov minden email-leckéjét és oktatóvideóját azzal kezdi, hogy szidja valamelyik full kontakt szakágat, hogy mennyire hatástalan, utána pedig elkezdi ütögetni vagy taszigálni valamelyik tanítványát, mutatni kívánva az ellenpéldát, a Systemát, és rögtön kattinthatóvá válik valamelyik termékük, általában elég borsos áron.
Ezzel a videóval egy lelkes rajongójuk próbálta igazolni a Sytema legitimitását. Engem nem győzött meg.
Aki már volt leütve - ne adj isten – kiütve, az tudja, hogy egy test K.O. után percekig görnyedsz a földön, és esélyed sincs felkelni, illetve egy fej K.O. után szédelegsz napokig és nem üdvözült mosollyal ugrasz fel, tizenöt leütésből egymás után. Mindenesetre mindenki vidám a videóban és a dagi idős mester bácsi mosolyogva csavarja le sorban egymás után a tanítványokat. Nyilván sokat tanulnak belőle. (Itt 280 euró egy hétvégi kurzus, ahol instant önvédelmet ígérnek, két nap alatt elsajátítva).
Szóval kövezzetek meg, de nekem naiv külső szemlélőnek ez egyenértékű a Kyusho jitsu-val. Sőt, nagyban hasonlítanak technikailag is, mert az érintés nélküli kiütések megtalálhatóak mindkét stílus repertoárjában. Kár, hogy kamerák előtt semleges partnernél nem működnek.
A mester azzal magyarázta a sikertelen kísérletet, hogy csak annál működik, aki hisz benne, illetve az alany képes lehet semlegesíteni a csi erejét. Ez vészhelyzetben még jól jöhet. A nagymester George Dillman, aki Muhammad Ali és Bruce Lee jó barátja volt. Ez mégsem mentette meg a nevetségessé válástól. De oké, egyértelmű. Dillman távol-keleti misztikummal operált, míg a derék oroszok az ex-szovjet romantikával. Sajnálom az összes embert, aki ilyesmire valaha is pénzt áldozott.
Ninjutsu
Komolyan voltak többen is, akik erről érdeklődtek, pontosabban az egyik "halálos" technikájáról, a B-kategóriás filmekből megismert dim mak-ról. Nem tudom, hogy létezik-e. Azt tudom, hogy ha valakit lefojtasz és nem engeded el, akkor megölheted. Ez biztos. Egyebekben a XXI-ik században fekete símaszkban nem tanácsos szaladgálni, mert az embert könnyen rablónak vagy terroristának nézhetik a rendvédelmi szervek és lelőhetik. Gondolom a dim mak egy olyan titkos technika, hogy csak a beavatottak gyakorolhatják:
Mindenképpen tiszteletreméltó, hogy kibírta nevetés nélkül. Azért megnéznék egy olyan kísérletet, amikor egy üveglap mögött van a gyertya. Vajon úgy is el tudná legyezni? Képzések természetesen ma is léteznek. A ninja-dolog nagy üzlet lehet, mert minden szart a lelkes gyakorlókra lehet sózni a különböző ruháktól kezdve a kardokig, dobócsillagokig stb. Erről többet elmondani nem tudok.
Aikido
Az Aikido népszerűsége nagyrészt köszönhető Steven Seagal korai filmjeinek, például a Nico-nak vagy a Törvényre törve címűnek. Ideológiával szépen meg van spékelve ez a stílus is, de én naiv vásárlóként több helyen azt olvastam, hogy maga az alapító nagymester Morihei Uyeshiba is azt mondta, hogy az Aikido egy egészségmegőrző rendszer és egy életforma, nem pedig küzdőművészet. Tiltotta a versenyeket és a éles küzdelmeket is. Ennek fényében a mai követői megerőszakolták a főművét, mert hatékony küzdelmi rendszerként állítják be az Aikidót. Nem is lenne szabad Aikidónak nevezniük magukat a nagymester emlékét megtisztelve így.
Steven Seagal-t sokan a mai napig legitim küzdőnek tartják, kizárólag a filmjeire és az ön-promóciójára alapozva. Arról elfeledkeznek, hogy több mint két évtizede súlyos alkoholista és rengeteg feleségveréses és szexuális zaklatásokkal kapcsolatos ügye volt. Sőt, egy ízben még lánykereskedelembe is keveredett. Ennek fényében a zen hozzáállása és a hitelessége bármilyen állításának kétségessé válhat.
De nemcsak ő jelenti az Aikidót. Keresgéljünk valami bizonyítékot, ami a stílus utcai önvédelemben való legitimitását igazolhatná!
Nem vagyok BJJ szakértő, a földharc gyakorlása számomra csak hobbi. De ilyen guard passzot még életemben nem láttam. A két úriember természetesen fekete öves mester. Szerintem Fabricio Werdum-nak újra kell gondolnia a technikai repertoárját. Egyebekben pedig nem értem, hogy miért van az, hogy a legtöbb Aikido mester igazi anti-sportoló külsővel rendelkezik?
Wing Chun
Igazából több kung fu stílus is felmerült a beszélgetésekben, de én mint naiv vásárló és magánember nem tudom az összes stílust megkülönböztetni egymástól. Annyit tudok, hogy a Shaolin az állatok mozgásának utánzásán alapul, és nekem pont elég is ennyi információ az egész rendszerről. Hallottam ilyenről, hogy kígyó stílus. A kigyónak nincsenek végtagjai, és a földön csúszik-mászik. Miféle mozgásmintát adaptálhatnánk a homo sapiens számára tőlük? Sárkány kung fu. Sárkányok nem léteznek, csak a mesében. Daru kung fu. A daru egy lábon áll egész nap, vagy fogja magát és elrepül. Szerintem ezt nem is kell részleteznem tovább. Emberek vagyunk, talán először emberként kéne megtanulnunk mozogni. Tehát engem nem vett meg a Shaolin. (Talán mert nem szeretem a kínai filmeket.)
A Wing Chun - vagy Tsun vagy Tzun - azzal reklámozza magát, hogy egyszerű, hatásos, gyorsan megtanulható és nők számára is alkalmas lehet utcai önvédelemre, mivel egy apáca találta fel.
Aztán még kedvenc hivatkozás Bruce Lee is, mint egykori Wing Chun tanuló, de nem értem, hogy Bruce Lee miért hivatkozási alap bárki számára? Egyébként ő is abbahagyta. Gondolom, mert nem tetszett neki, miután megismert más stílusokat is. De hagyjuk most Bruce úrfit egy kicsit. Majd később visszatérünk hozzá is.
Az egyik kedves olvasó felhívta a figyelmemet Emin Boztepe nagymester nevére. Őszintén szólva fogalmam nem volt róla, hogy ki ő, de szerencsére a Google kisegített. Nos, az illető úr az UFC kezdeti idejében a Wing Chun legnagyobb ászának számított. Arról lett híres bunyós körökben, hogy először ócsárolta Gracie-ket, majd mikor kihívták, akkor visszautasított egy meccset Royce Gracie ellen, amit az UFC 5-ös gálájára szerveztek volna. Kár...
Na de szerencsére nem maradtunk Wing Chun nélkül a kezdeti MMA idejéből, amikor még nem igazán voltak szabályozva a küzdelmek és többek között a lágyék támadása is legális volt - gondoljunk csak Keith Hackney küzdelmeire. Az Extreme Fighting Championship keretein belül Steve Faulkner megküzdött a szervezet bajnokával, Igor Zinoviev-vel. Steve állítása szerint 14-0-ás mérleggel érkezett a meccsre, és az akkori Wing Chun leghíresebb észak-amerikai képviselője volt. Lássuk mire ment. A kommentátorok különösen jókat mondanak:
Az UFC-ben is tiszteletét tette a stílus egy büszke képviselője, Asbel Cancio. Ellenfele a cselgáncs- és birkózóalapokkal rendelkező Dave Beneteau volt:
Természetesen nem maradhatott ki az akkori másik legnagyobb küzdősport promóció, a K-1 sem. Joe Sayah képviselte a Wing Chun-t, míg Nobuaki Kakuda a karatét. K-1 Hercules, 1995-ből:
Mondjuk ez nem volt fair play, mert nagykesztyűben voltak - mondhatná bárki. De a nagykesztyűtől függetlenül még közel sem voltak egy szinten. A kung fu mesternek az időzítésről és a tempóérzékről még alapfogalmai sem voltak. Meg is fizette az árát. Nekem, mint laikus érdeklődőnek ennyi bőven elég is a Wing Chun kung fuból.
Európai emberként a modern küzdősportokat jobban ismerem és ami nagyon fontos: hiteles forrásból. Mert az egyszeri emberfia elmegy egy edzőterembe, és elég, ha körülnéz. De mielőtt rátérnénk erre a témára, ejtenünk kell pár szót Bruce Lee-ről és az általa kifejlesztett stílusról, a Jeet Kune Do-ról.
Nos, a legjobb tudomásom szerint maga Bruce Lee sem szánta a Jeet Kune Do-t önálló stílusnak, mert nézete szerint a stílus rabszolgaság. A Jeet Kune Do igazából inkább egy elvrendszer. A legitimitását nem tudom megítélni, mert egyrészt befejezetlen volt, tehát a mai követői nem Bruce Jeet Kune Do-ját oktatják, hanem a sajátjukat, másrészt nem tartom hitelesnek egy olyan filmszínész félkész stílusát, aki semmilyen regisztrált mérkőzésen nem vett részt, komoly ellenfelek ellen. Ismerem a legendákat, de legendája mindenkinek van.
Sokan tartják Bruce Lee-t a MMA megteremtőjének.
2012-ben mutatták be az "I am Bruce Lee" című filmet. Ebben Dana White, Stephan Bonnar, Jon Jones és Gina Carano is méltatja Bruce Lee munkásságát a harcművészetek terén, kijelentve, hogy az MMA megteremtője Bruce Lee. A filmet kétszer annyian látták, mint a Muhammad Ali életéről készült dokumentumfilmet, bár a népszerűség és a divat még nem lesz érv egy valós kérdés eldöntésében.
Az MMA valódi megteremtője az Egyesült Államokban "Judo" Gene LeBell. A nevéből szerintem könnyen kikövetkeztethető az alapstílusa. Igen, Gene LeBell egy judoka volt. Ő vívta 1963-ban az első hivatalosan szankcionált kevert szabályrendszerű mérkőzést egy profi ökölvívó, bizonyos Milo Savage ellen.
Muhammad Ali és Antonio Inoki kevert szabályrendszerű küzdelmén ő volt a bíró. Edzette Karo Parisyan-t és Ronda Rousey-t is. Igen, azt a Ronda Rousey-t. Ja, és nem utolsósorban, a Törvényre törve forgatásán ájultra fojtotta Steven Seagal-t, aki az elmondások szerint közben a nadrágjába csinált. Ez a sztori Ariel Helwani MMA Hour című műsorában hangzott el, nem én találtam ki, mielőtt bárki meggyanúsítana.
Világszerte pedig már Gene LeBell-t megelőzően is voltak szabad stílusú küzdelmek a modern érában. Feledkezzünk meg most nagyvonalúan az ókori görög pankrationról, amiről pedig rengeteg emlék maradt fenn, és amik kísértetiesen emlékeztetnek egy modern MMA küzdelemre.
Mert akkor az ókori Görögország legnagyobb pankration bajnoka, Dioxippus érdemelné meg az MMA ősatyja titulust, sokkal inkább, mint Bruce Lee. Dioxippus egy ízben fegyvertelenül legyőzte Nagy Sándor egyik legjobb katonáját párviadalban, aki pedig teljesen fel volt fegyverkezve.
Ha a modern kort vesszük, Gene LeBell előtt ott volt Helio Gracie, aki az akkori Vale Tudo rendezvényeken jeleskedett. Vagy ha őt nem tarjuk legitimnek, mivel "csak" grappler volt, akkor ott a tanítványa, Waldemar Santana. Ő volt az első nem-Gracie, akinek Helio elkezdte oktatni a BJJ-t. Később kirúgta a viselkedése miatt, és ekkor Waldemar kihívta Helio Gracie-t egy Vale Tudo viadalra, ahol végül le is győzte soccer kickekkel. Később Carlson Gracie győzte le őt, de volt két-két döntetlenje is mind Gracie-vel, mind Masahiko Kimurával. Mind a négy mérkőzést azért szüntették be, mert az indulók olyan brutális sérüléseket szereztek, ami lehetetlenné tette a folytatást. Ami azt illeti, Waldemar Santana volt a modern éra első komplett harcosa, mert a BJJ mellett az ökölvívást és a capoeirát is magas szinten űzte, és a harcban kiválóan tudta ötvözni a különböző stílusokat.
Nem akarom bántani Bruce Lee emlékét, de véleményem szerint a népszerűségét könnyen meg lehetett lovagolni, és jóval eladhatóbb arc még a halála után is, mint a mindig morgó Gene LeBell. Ezért lett Bruce Lee az MMA megteremtője, semmi egyébért.
A modern küzdősportok - mint már az előző posztban említve lett - a küzdelem és teljesítményorientáltságukkal jóval alkalmasabbak az önvédelem alapjainak elsajátítására, mint a tradicionális és Kamu jitsu stílusok. A BJJ ellen azt hozzák fel, hogy nem ütnek benne, éppúgy mint a birkózásban vagy a cselgáncsban, az ökölvívás ellen pedig azt, hogy nem tudnak rúgni és nem ismerik a földharcot. Ez kábé olyan szintű érvelés, mint az "én apukám erősebb" az óvoda homokozójában. A modern küzdősport művelői SPORTOLÓK, akik győzelmekről, érmekről vagy profiként pénzről álmodoznak, nem tolószékről vagy letöltendő fegyházbüntetésekről, azért mert betegre verik egymást lépten-nyomon.
A modern nyugati edzésmódszerek mindenben verik a tradicionális stílusok edzésmódszereit, a küzdelmi technikákról nem is beszélve. Nincs ebben semmi misztikus, a tények önmagukért beszélnek. Ha valaki ütni akar megtanulni, az bokszolni megy. Miért? Mert a bokszolók ütnek a legjobban. Nem kell állatmozgásokat szimulálni hozzá, egyszerűen csak keresni kell egy jó edzőtermet. Ha valaki erősebb akar lenni, akkor keres egy erőemelő termet. Miért? Mert ők a legerősebbek. És így tovább, céloktól függően.
De nem minden a technika. Az utcai önvédelemnek van egy mentális oldala is, és azt nem tanulod meg a teremben. Vagy tudod vagy nem. Nem való mindenkinek a bunyó, de ez nem baj. Nem mindenkinek való az ejtőernyőzés sem, attól még lehet valaki értékes ember és élhet teljes életet. Viszont azért mertem a Krav Maga Global képzését ajánlani, mert náluk tudtommal normális és lelkiismeretes képzés folyik e körben is. Az utcai helyzeteket kezelni kell tudni. Fel kell tudni mérni a lehetőségeket, szinte ösztönszinten. Megéri-e küzdeni, van-e jogi alapja, valós-e a veszély, van-e egyáltalán esélyem?
Viszont van még egy körülmény: amikor nincs más lehetőség, csak a harc. Az igazi élet-halál harc. Képzelődjünk együtt pár percre. Képzeljük el Ben Askren bármelyik mérkőzését vagy Wladimir Klicskó utóbbi években látott alibi bunyóját. Vegyük még hozzá Mayweather-t vagy akit csak akarunk.
Ugye ők pénzért küzdenek. Mindent a biztos győzelemnek rendelnek alá, a lehető legkisebb kockázat vállalásával. Nyilván kiváló sportolók, de rémesen unalmasak és eseménytelenek a mérkőzéseik. Mit tanulhat belőle az egyszeri utcai harcos?
És akkor most képzeljük el, hogy megváltoztatnánk a szabályokat. Egy menet, három perc, és ha addig nincs finish, akkor egyik fél sem kap egy garast sem. Intenzivebb meccseket láthatnánk? Más technikákat alkalmaznának az alibizés helyett?
Képzelődjünk tovább. Menjünk az utcai szituációk irányába tovább. Képzeljük el, hogy egy meccs csak fél perces, mint mondjuk egy piti "Ide az ájfont, köcsög!”-rablás időtartama. Ha a meccsen nincs finish, akkor mindkét fél fizet. Intenzívebb és való életben hasznosabb technikákat tartalmazó meccseket láthatnánk?
Merüljünk el a horror mocskos bugyraiba, és képzelődjünk még tovább. Meg akar ölni valaki, mert beszólt a barátnőmnek, leütöttem és utánam jött, hogy instant bosszút álljon. Itt nincs még fél percem sem. Legyen öt másodperc. Tehát olyan oktagonban kellene küzdeni a feleknek, ami nagyon kicsi és öt másodperc a menetidő. És ha nincs finish, akkor mindkét felet kivégzik ott helyben. Micsoda különbség lenne a felkészülésekben...
Ez persze csak képzelgés, de a dolog mentális része remélem érthető. Egy önvédelmi szituációra fejben így kell felkészülni, és nem balegyenesekkel vagy levitelekkel. Ezt pedig valóban nem tanuljuk meg edzőteremben. Természetesen a megelőzés sokkal fontosabb, mint maga a küzdelem, de el kell tudnunk dönteni, hogy adott szituációban mi a legjobb megoldás. És ezt megint csak nem kung fu, ökölvívás vagy BJJ órán fogjuk megtanulni.
És hogy mi a hétvége tanulsága a valós küzdelmek szempontjából? Az, hogy minden egyes embert és sportolót külön-külön érdemes csak megítélni. A sokszor felhozott érv a harcművészet kontra küzdősport vitában az, hogy a küzdősportok nem tanítják a lágyrészek támadását. Hát, lehet. De attól senki sem tiltja meg a sportolóknak, hogy alkalmazhassák ezeket a technikákat egy utcai szituációban. És mivel sokkal erősebbek és gyorsabbak bármelyik Kamu jitsu mesternél, ezért sokkal nagyobb valószínűséggel fognak biztos találatot elérni.
Royce Gracie diótörője Ken Shamrock ellen:
A küzdősportok alkalmatlanok az utcai küzdelmekben? Egy részeg támadót vajon mennyivel gyorsabban tett volna ártalmatlanná Marlon Moraes?
Emlékszünk még Evander Holyfield piszkos kis trükkjére Mike Tyson ellen?
Nos, Derek Campos ugyanígy tartóztatta fel Melvin Guillardot a nagy előrerohanásában, pár pillanattal a fejelés után ki is ütve őt. A mérkőzés szakkommentátora ironikus módon épp Mike Tyson volt.
Holyfield egy másik - inkább az utcára való – mozdulata, ezúttal Dokes ellen.
Remélem minden kérdésre sikerült válaszolni. Még egyszer megismétlem, ezt szigorúan magánemberként írtam, egy vásárló szemével nézve a dolgokat, hogy vajon megéri-e adott dologra elköltenem a pénzem és kapok-e érte valamit cserébe, ha az utcai önvédelem minél gyorsabb és sikeresebb megtanulása a célom. Osu...?
Bronson
Utolsó kommentek