A piros sarokban: az önvédelmi guruk varázstechnikái. A kék sarokban: az igazi, működőképes utcai önvédelem.
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az utcai önvédelem nagyon komoly dolog, és nem lenne szabad egyetlen oktatónak sem félvállról vennie. Ebben a körben oktatni rendkívül nagy felelősséget jelent. Jóval nagyobbat, mint bármely amatőr vagy profi küzdősportban, ugyanis míg ott legfeljebb a statisztikája romlik a versenyzőnknek a szar edzői munka miatt, addig az utcán emberéletek múlhatnak ugyanezen. Maga a poszt inkább figyelemfelhívó és gondolatébresztő szándékkal íródott - a szórakoztatás mellett, persze - és nem oktatási anyag.
Mit érdemes tudnunk magáról az utcai önvédelemről?
Ha elfogadjuk és elhisszük az evolúció elméletét, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a harc, mint olyan idősebb az emberi fajnál. Az állatvilágban a mai napig jól megfigyelhető a zsákmányszerzés és a fajfenntartás miatti folyamatos küzdelem, úgy az egy fajhoz tartozó egyedek közti, mint állatfajták közti életre-halálra menő összecsapásokkal. Szóval darwinistának lenni jó dolog. Menjünk is tovább ezen az ösvényen - persze kizárólag a téma szempontjából.
Mivel mi, emberek vagyunk az evolúció csúcsa, ezért rájöttünk, hogy társadalomba szerveződbe mennyivel jobban élhetünk, ezért kénytelenek voltunk az ösztöneinket bizonyos korlátok közé szorítani. Természetesen a tesztoszteron-löket ugyanúgy jelen volt fajunk hímtagjainál, mint az állatvilágban, de a tudatosan élő homo sapiens ennek nem engedhet, úgyhogy kitalálták a szabályok közé szorított küzdelmeket. (Szándékosan nem foglalkozunk most a politikával, a tömegmanipulációval és a tudat nélkül élő fajtársaink manapság ismételten felerősödő megnyilvánulásaival.)
A fennmaradt emlékek szerint az ókori Görögországban voltak először szabályok szerint szervezett összecsapások és a "sport" kifejezést is tőlük származtathatjuk. Állítólag előttük már a távol-keleten is léteztek ilyen megmérettetések, de ezekről semmi valóban értékelhető dokumentáció nem maradt fenn, illetve jobban mondva a divathullámok erősödésével egyre több szupertitkos technika és stílus látott napvilágot - természetesen csakis hiteles forrásokból - de ezek inkább a mai homo sapiens leleményességének és profithajhászásának tudhatóak be, mintsem a valóságnak.
A valódi sport egyetlen célt szolgált: felkészülni a háborúra és helyt állni az élet-halál harcokban. Minden ennek a célnak volt alárendelve. Ez a cél formálódott-civilizálódott-torzult idővel az isteneknek szentelt békés vetélkedéssé és jobbára csak az ókori olimpiákon csaptak össze ökölvívás, birkózás és pankration szabályrendszerben.
Oké, hagyjuk a görögöket! Mi a helyzet a jelenben?
Nos, a mai átlag homo sapiens egy a megélhetést hajszoló és igencsak mozgásszegény életmódot folytat. A mindennapi életét szabályok és törvények közé szorítva éli. Ezzel nincs is semmi baj, ugyanis a társadalmi együttélési szabályok nem véletlenül alakultak ki. Csakhogy nem mindenkit érdekelnek egyformán.
Ők az ún. antiszociális egyedek. Igencsak kisebbségként vannak jelen a mindennapjainkban, de a médiának köszönhetően szinte úgy tűnik, hogy ők a nagy többség. És ezért rengeteg ember fordul a küzdősportok és az önvédelmi rendszerek felé, mégha versenyzési szándékai egyáltalán nincsenek is.
És itt álljunk meg egy pillanatra! Van egy mondás, miszerint egy könyvet soha nem ítélünk meg a borítója alapján. Ha ezt mindenki értené és vallaná, akkor nem létezne teleshop, norbiápdét és zumbafitnessz. De van, létezik és virágzik.
Tehát a mai ember felületes, és ezért becsapható, átverhető. Ezt a jelenséget lovagolja meg sok, önmagát kizárólagos önvédelmi gurunak kikiáltó szélhámos.
Egy volt UFC harcos és egykori ellenfelem, Cyrille Diabaté pár évvel ezelőtt - felismervén ezt a tendenciát - mozgalmat indított Európa-szerte, azzal a céllal, hogy a hiteltelen és pénzhajhász ál-gurukat leleplezze. Néha kommentben kap a mai napig "komoly" fenyegetéseket, de roppant viccesen fogja fel, és valamiért még senki sem jelentkezett, hogy megverje.
Elmondása szerint éppen egy Systema önvédelmi bemutatót nézett meg a barátnőjével, és rácsodálkozott, hogy: "Miféle faramuci mozdulatok ezek?" Erre a barátnője azt válaszolta, hogy ezeket a technikákat nem lehet gyorsan végrehajtani, mert megölöd az ellenfeled. "Aha! És gondolom, akkor a UFC-ben ugyanezért nem láthattam még hasonló technikákat?" - kérdezte naivan. "Dehogyis. Hát a Systema instruktoroknak tiltva van a versenyzés." - hangzott a válasz. "És ha az utcán véletlenül megölsz valakit ezekkel a technikákkal és életfogytiglant kapsz, akkor mi van? Az ügyvédet is fizeti az instruktor?" "Neem, dehogy. Az utcán tilos ezeket a technikákat alkalmazni. Halálosak."
És akkor itt gondolkozott el. Versenyezni tilos. Védekezni tilos. Akkor miért 280 euró egy hétvégi kurzus díja? És elkezdte a kis magánkampányát. Néhány a bemutatott gyöngyszemekből:
A videóban szereplő úriember a francia önvédelmi Győzike. Szerintem a videó önmagáért beszél. A kurzus árai nemkülönben. A combtapsolásai a legjobbak a szakmába.
A következő felvételen igazi stílusalapítókat - apát és fiát – láthatunk. Ők egyszerűen szólva rájöttek, hogy az általuk roppant magas szinten művelt nunchaku technikák a nunchaku nevű eszköz nélkül is végrehajthatóak, és felépítettek rá egy külön stílust. Cyrille ezt "bitch-slap jutsu"-nak nevezte el.
Why?
Posted by MMA Fight Night Live on Saturday, January 9, 2016
A chi ereje: Yi chuan kung fu.
Mitojitsu 10
Posted by MitoJitsu on Friday, August 7, 2015
Gondolom, ő is jó pénzért árulja ki a szupertitkos és működő keleti technikákat a romlott nyugatnak.
És ha tegnap volt török Csák Norisz, akkor itt a szovjet verzió is:
Mitojitsu 8 technique bledard chuck norris !
Posted by MitoJitsu on Friday, August 7, 2015
Ő konkrétan hétvégenként 70 és 200 euró közti összegekért, 20-30 fős csoportoknak tart "önvédelmi" képzést. Természetesen nem Oroszországban.
Persze nemcsak a "tradicionális" stílusok oktatói közt találhatunk kóklereket. Van dögivel a modern küzdősportok művelői közt is:
Mais um vídeo da série "mestres do muay thai"... Marque seu amigo e comente...Curta Esporte Alagoas
Posted by Esporte Alagoas on Monday, May 25, 2015
Talán ezt nevezhetjük "tájboksznak" magyarul.
De rendben. Elég a hülyeségből. Lépjünk hátra egyet, hagyjuk el az érzelmeket, és vizsgáljuk meg objektíven a küzdelmi stílusokat.
Kezdjük a "legősibbel.”
Kinai kung fu
Nos, a kung fu kifejezés állítólag csak egy bizonyos ügyességet, valamely technikában való jártasságot jelent, de őszintén szólva nem tudom. Azt tudom, hogy ezerféle válfaja létezik, és még a történelem alatt egy hiteles és eredményes küzdőt nem termeltek ki ezek a stílusok. Szó se róla, személyesen is ismerek több mestert, aki áldozatos munkát végez a tanítványaiért, de őket is ökölvívó vagy thai boksz edzésen ismertem meg. Tíz év kung fu gyakorlás után mesterként eljöttek bokszolni, hogy "javuljon a kéztechnika". Nem értem, hogy vajon tíz évig mit csináltak akkor? És mitől mesterek így? Na mindegy...
Karate
Japán, okinawai stb... Az első probléma a kialakulásának mítoszával adódik. Amerikában biztos volt, aki elhitte, na de Magyarországon? Az okinawai földművesek (parasztok) két aratás és szüret között, a napi kimerítő munka után, amit azért végeztek, hogy sem ők, se a családjuk ne haljon éhen, még gyakorlatoztak és technikákat találtak fel... És ezekkel a technikákkal rendre legyőzték a szamurájokat, akiket a zsarnok földesuraik küldtek rájuk.... Azokat a szamurájokat, akiknek a mindennapjait a fegyveres harc gyakorlása és a technikáik tökéletesítése töltötte ki.... Értem. Logikus. Ezek szerint a japán földesurak rendesek voltak, ellentétben a mi labancainkkal. Mintha a mai elitkommandósokat megvernék egy rajtaütés során a gyári munkások. (Ezt nem a gyári munkások bírálása miatt jeleztük.)
Alapvetően kétfajta karate felfogás létezik: a no kontakt és a full kontakt karate. A no kontakt karate stílusok őseként a Funakoshi Gichin által alapított Shotokan karatét nevezhetjük meg, míg a modern full kontakt karatét Masutatsu Oyama Kyokushinkai karatéja alapozta meg. Mindkét stílus a megalapítása után több szakágra bomlott, de ez legfőképpen az alapító mesterek iránt tanúsított tiszteletből fakadt, mintsem szakadárságból.
Két megjegyzés:
1. A no kontakt stílusok gyakorlói felelőtlenek lesznek, két okból is. Vagy azért, mert az edzésen vagy versenyen begyakorolt és ott működő technikáik a való életben nem működnek, vagy azért, mert azt hiszik, hogy kontrollálják és ismerik az adott technikát, és véletlenül megölik, vagy maradandó sérülést okoznak a támadójuknak, illetve az ellenfelüknek.
2. A full kontakt karate irányzatok keveset vagy egyáltalán nem gyakorolják a fejre történő támadások valós kivitelezését és azok védését.
Következzenek a ma "divatos" küzdelmi rendszerek és stílusok!
Ökölvívás, birkózás, cselgáncs, brazil jiu-jitsu és a kick-box/muay thai. Nem fogom egyesével kielemezni ezen stílusok előnyeit és nyilvánvaló hiányosságait. Az utcai önvédelem szempontjából a verseny és küzdelemcentrikusságuk az, ami kiemeli őket a sok hülye stílus közül. Viszont, ha utcai bunyóról beszélünk, akkor ez még mindig nem elég. Arra fejben is fel kell készülni. Egy Krav Maga oktató barátom mondta egyszer:
Ami nálatok szabálytalan, az nálunk a Krav Magában fair play.
Alapvetően egy utcai önvédelmi szituációban az fog nyerni, aki fejben jobban kezeli a helyzetet, erősebb, gyorsabb és agresszívebb. Viszont még akkor is hátbaszúrhatja egy húszkilós elmebeteg, vagy megdobhatja sörösüveggel egy részeg. Ezt mindenképpen szem előtt kell tartani. Egyebekben a leghatásosabb és egyben leggusztustalanabb technikákkal folytatjuk tovább.
Az ún. plekni
A legalapvetőbb technika, mikor úgy ütjük meg az ellenfelünket, hogy nem számíthat rá semmiképpen. Meg kell tudnunk különböztetni a valós önvédelmi szituációkat a sima nézeteltérésektől, de valós védelmi helyzetben nem létezik "fair play".
A fejelés
A meglepetés és a dominancia magától értetődő e technika használatánál. Az emberi test legkeményebb részével (homlokcsont) végrehajtott, előreláthatatlan technika. A pleknivel egyenértékű, kivitelezéstől függetlenül.
A harapás
Maradván a klasszikusoknál láthattuk, hogy Evander Holyfield sem igazán örült neki, mikor Iron Mike leharapta a fülét. Egy harapás nemcsak brutálisan fájdalmas, de egyben sokkolja is a támadót. A legjobb helyzetek rá a klincs és a belharchelyzetek, nem beszélve a földharcról - amit utcai szituációkban mindenképpen kerülni érdemes.
A könyöktechnikák, szóbeli elterelés után
A könyök a legkeményebb csontvég a felsőtesten, amivel támadhatunk. Az MMA és muay thai mérkőzések felvételeiből már megtanulhattuk, hogy mennyire hatékony technikákról van szó. Az egyetlen oka, hogy ennyire hátra került a felsorolásba, az az erősen behatárolt ütőtáv.
Tökönrúgás
Valószínűleg ez a technika a leggyakoribb az önvédelmi tanfolyamokon. Nem véletlenül. Egy kellő erővel és pontossággal végrehajtott technika bárkit harcképtelenné tesz, még ha csak egy pillanatra is. Viszont, amint a videón is láthatjuk, nem szabad megállnunk a rúgás végrehajtása után, folytatnunk érdemes az akciót, míg meg nem győződhetünk róla, hogy a támadót semlegesítettük.
Torokütés (0.44-től érdemes figyelni a videót)
Ha a lehető leggyorsabban akarjuk ártalmatlanitani a támadónkat,akkor egy ütés a torokra/gégefőre ököllel,kézéllel,ujjakkal vagy alkarral a legegyszerűbb és leghatásosabb módszer.A közhiedelemmel ellentétben nem az ádámcsutka szemből történő direkt támadása a legsikeresebb általában,hanem valamely oldalró annak elmozditása.Ennek a technikának a sikeres alkalmazása azonnali sokkot és légzésmegállást okozhat,tehát kiemelten csak és kizárólag életveszélyt okozó helyzetben alkalmazzuk!
És a végére maradt Jon Jones kedvenc technikája, az eye poke-avagy a szemszúrás
Ugyanúgy dobjuk el, mint egy sima első kezes vezető egyenest, azzal a különbséggel, hogy itt az ujjak jelentik a támadófelületet. Egy veszélyesnek megítélt helyzetben alapvető, hogy mi üssünk elsőként. És ha már elsőként támadtunk, akkor minden támadásunk lehetőleg legyen szignifikáns. Jones-tól sokat tanulhatunk e téren is.
Zárszóként egy nagyon fontos dolog. Mikor egy utcai önvédelmi szituációban találjuk magunkat, az a világ legreálisabb élethelyzete lehet. Ösztönösen az edzésen begyakorolt dolgokhoz nyúlunk vissza. Ezt tessék tudatosítani magunkban. És vannak helyzetek, amikor a legmagabiztosabb technikai tudás sem segít. Elég csak Matolcsi Józsi esetét megemlíteni, akit egy - az ökölvívásról semmit sem tudó – részeg, bedrogozott bűnöző simán hasbaszúrt, és akit egyébként a Józsi három másodperc alatt megevett volna nyersen.
A valóság és a tréning sokban különbözhet egymástól:
The difference between play fight and real fight.
Posted by Reposts Global on Wednesday, January 20, 2016
A tanulság mára: a megelőzés sokkal fontosabb, mint a közbeavatkozás és az önvédelem.
Ne verekedjetek, srácok!
Bronson
Utolsó kommentek