Totaldamage

Visszatekintünk a boksztörténelem legmegdöbbentőbb meccsére.

Tegnap volt huszonhat éve, hogy Buster Douglas az egész bokszvilágot sokkolva kiütötte a rettegett, és akkoriban sebezhetetlennek tűnő pusztítógépet, Mike Tysont. Jól emlékszem a mérkőzésre, mivel eléggé nagy visszhangja volt világszerte. Mivel a tegnapi videóra elég sok vélemény és feltételezés érkezett kommentben, érdemes felidézni a meccset, annak előzményeit, és megnézni, hogy milyen ringbeli és ringen kívül tényezők vezettek odáig, hogy sima ujjgyakorlat helyett a boksztörténelem legmegdöbbentőbb meccse lett a végeredmény.

A két résztvevő közül nyilván Mike Tyson szorul kevésbé rá a bemutatásra, ezért tényleg csak a mérkőzés előtti Mike Tyson-t nézzük meg egy kicsit közelebbről.

A meccsre készülve Mike Tyson volt a veretlen és vitathatatlan nehézsúlyú világbajnok az akkori mindhárom nagy szervezetnél. Nevesítve a WBC, a WBA és az IBF világbajnoki övét birtokolta. A mérkőzés előtti élete a ringen kívül gyakorlatilag minden téren telis-tele volt problémákkal, a Robin Givens színésznővel folytatott kapcsolatával kezdve a szerződések miatti háborúskodásaira az akkori menedzserével, Bill Caytonnal (aki pedig a néhai Cus D'Amato személyes jóbarátja volt), a promoterével, Don King-gel és az edzőjével, Kevin Rooney-val.

Egyetlen helyen nem volt semmi problémája, és az a ring volt. Az ezt megelőző mérkőzésén mindhárom bajnoki címét megvédve másfél percen belül ütötte ki Carl Williams-t. Erre a James "Buster" Douglas elleni mérkőzésre is az egész világ csak úgy tekintett, mint egy kis bemelegítésre az akkori, szintén veretlen kötelező nehézsúlyú világbajnoki kihívó Evander Holyfield elleni mérkőzés előtt. Tyson ekkor nemcsak a nehézsúly, hanem a P4P lista éllovasa is volt.

Kihívója, James "Buster" Douglas akkoriban a nehézsúlyú ranglista hetedik helyén tanyázott. Előző világbajnoki mérkőzése még 1987-ben volt Tony Tucker ellen, amit el is veszített kiütéssel, a tizedik menetben. Utána viszont hat egymást követő mérkőzésen nem talált legyőzőre, így kapva meg végül a lehetőséget Tyson ellen. A mérkőzés előtt közvetlenül rendkívül sok hátráltató tényezővel kellett szembenéznie. A testvére öngyilkos lett korábban, és az édesanyja elhunyt 23 nappal a meccs előtt, az élettársa, akivel közös gyermekük volt, éppen súlyos veseproblémákkal küzdve feküdt a kórházban, ő pedig a mérkőzés előtti napon influenzával lett diagnosztizálva.

Maga a mérkőzés képe kicsit máshogy nézett ki, mint ahogyan azt előzetesen mindenki várta. Douglas ugyanis nem ijedt meg Tyson-tól. Az első kezekkel folyamatosan dolgozott, sikeresen akadályozva meg "Iron" Mike-ot abban, hogy belharc távolságba kerülhessen, ahonnan pedig a legveszélyesebb volt. Ha mégis átverekedte magát nagy nehezen a folyamatos bal és jobbegyeneseken, akkor Douglas rögtön lefogta, ellépett tőle és egyből ütött, ahogy a saját kényelmes küzdőtávjába került ismét.

A mérkőzés előrehaladtával Tyson azért néhány nagy felütéssel betalált keményen, de összességében még mindig Douglas dominált és Tyson bal szeme kezdett vészesen feldagadni Douglas jobbkezes ütéseitől. Tyson sarkában ezen a meccsen a segítői igazi amatőr hibák tömkelegét produkálták: többek között ilyen alap dolgok hiányoztak a felszerelésükből, mint a jegespakk, ezért a menetek közti szünetekben egy gumikesztyűbe jeges vizet öntöttek, és azzal próbálták lenyomni Tyson szemén a duzzanatot. Aaron Snowell, Tyson fő segítője világhírű lett azzal a bakival, hogy miközben ott serénykedett a vízzel telt gumikesztyűvel, a nyakából láncon lógó azonosítókártyájával kétszer is szemen vágta Tyson-t, mindkét szemén. A bajnok nyilván megérezte, mivel jól hallhatóan felkiáltott mindkétszer fájdalmában.

Tyson sarkában menetről menetre nőtt a bizonytalanság, talán ezek a hibák is ennek tudhatóak be. A bajnok képtelen volt bármiféle taktikai utasítást végrehajtani, ami mondjuk önmagában nem volt túl bonyolult: annyit kértek tőle folyamatosan, hogy mozgassa a fejét és ballal készítse elő a belépőjét a jobbegyeneshez. Egészen a nyolcadik menet végéig Douglas dominált, amikor is Tyson, háttal a köteleknek egy óriási jobbfelütéssel padlóra küldte Douglas-t, aki kilencnél állt fel. A meccs után Don King a híres-hírhedt Long Count (hosszú számolás) mérkőzést emlegetve, ami Gene Tunney és Jack Dempsey visszavágóján történt 1927.szeptember 22-én, megpróbálta megóvni a meccs eredményét, mondván hogy a bíró nem kezdett el időben számolni, mikor Buster padlót fogott.

Itt ugyanannyinak tűnik mindkettejük esélye arra, hogy összeszedjék magukat.

A következő, kilencedik menetre Tyson elszántan jött ki, hogy befejezze a mérkőzést, azt gondolván, hogy a leütés benne maradt Douglas-ben, de Douglas képes volt fordítani kemény ütésváltások után, és egy négyütéses kombinációval komolyan megfogta a bajnokot. Tyson nagy nehezen élte csak túl a menet végét, miközben Douglas folyamatosan támadta. A tizedik menetre még mindig megütve jött ki a bajnok, ám ennek ellenére még ő próbált előre jönni, de egy pár balkezes után Douglas egy pusztító jobbfelütéssel komolyan megrendítette, és az azt követő ütésekkel ki is végezte őt. Tyson életében először volt padlón. A fogvédőjét kiköpve érte a bíró tízig számolása.

James "Buster" Douglas ezzel a kiütéssel a boksztörténelem egyik legnagyobb meglepetését okozva vitathatatlan nehézsúlyú világbajnok lett. A mérkőzés után a könnyeivel küszködve ajánlotta győzelmét édesanyja emlékének.

Douglas nem sokáig tarthatta meg a címét, mivel az első címvédésén Evander Holyfield a harmadik menetben egy jobbegyenessel kiütötte őt, miután nem sokkal be is jelentette a visszavonulását a profi sporttól. Egyszer került újra kicsit a reflektorfénybe hat évvel később, mivel miután majdnem belehalt az elhanyagolt cukorbetegségébe, újrakezdte az edzéseket, hogy visszatérjen a profi sporthoz, de a visszatérése tiszavirág életűnek bizonyult.

De hogyan kaphatott így ki a Baddest Man On The Planet? Hogy tudta Douglas az addig legyőzhetetlennek és megtörhetetlennek tűnő bajnokot így dominálni?

Nos,a válasz roppant egyszerű, és ami azt illeti, már az 1989-es Frank Bruno elleni mérkőzésen megmutatkoztak a jelei "Iron" Mike ez irányú sebezhetőségének.

A válasz mindenre: a balegyenes.

Mike Tyson 180 centi magas. Ez a nehézsúlyban kimondottan alacsonynak számít. Minden ellenfele magasabb volt nála, ezért neki arra kellett kihegyezni a bunyóját, hogy az ellenfél vezető keze mellett belépve tudjon támadni, kicsit úgy, mint Joe Frazier.

Az egész csak időzítés kérdése. Az ökölvívás legfontosabb ütése a balegyenes. Cus D'Amato úgy építette fel Tyson mindenkori támadásait, hogy a nyilvánvalóan és kiszámíthatóan érkező balegyeneseket a fejmozgásával, a saját balos ellenjátékával és beugrásokkal kontrázza meg.

Mike Tysonra a nagy többség jellemzően belharcosként emlékezik, de az igazság az, hogy az igazi belharcos helyzeteket nem nagyon tudta kezelni, amint azt láthattuk Holyfield ellen. A leghatékonyabb támadásai általában belépésekből ültek az ellenfelein. Általában hajlított karú ütésekkel operált, de sok rövid egyenessel is talált szépeket.

Mivel kiemelkedően nagy ütő volt és az agresszív stílusától általában megijedtek az ellenfelei, ezért könnyű volt számára a pánikszerűen dobált balegyeneseket kicseleznie.

De az a helyzet, hogy még Mike Tyson sem tudta újraírni a boksz alapszabályait. Mikor az időzítéseket nem érezte, és mikor az ellenfelei nem ijedtükben hajigáltak ötlettelen balosokat, hanem annak a mesterei voltak, mint Buster Douglas vagy a késői Lennox Lewis, akkor nagyon tanácstalannak nézett ki a ringben.

Mike Tyson a balegyenes miatt lett az aki - egy óriási bajnok - és ugyanez a balegyenes okozta a legfájóbb vereségeit is.

Ez a mérkőzés azóta is rengeteg vitát szül. Az én véleményem az - ha már a Totaldamage.hu megkérdezte - hogy bár Mike Tyson élete a meccs előtti időkben valóban problémáktól volt terhes, de Buster Douglas-é nem különben. Tyson volt a bajnok, a szupersztár, akit olyan legyőzhetetlenségi nimbusz vett körül, amit azóta sem láthattunk egy bunyósnál sem. Mellette még Fedor is eltörpült ilyen téren addig az éjszakáig számítva. Douglas minden téren hátrányosabb helyzetben volt.

A hosszú számolás? Nos, véleményem szerint, még ha tényleg tizenhárom másodpercig is volt a földön Douglas, akkor is szép teljesítmény, hogy onnan visszajött. Tyson ugyanazt az esélyt megkapta a maga leütésénél a bírótól, hogy összeszedje magát, de neki nem sikerült. Buster Douglas megérdemelten győzött. Az, hogy a későbbi karrierje hogy alakult, ezen semmit sem változtat. És, mint tudjuk, az a Holyfield, aki őt megfosztotta a címétől, később Tyson-t is megverte, úgyhogy talán ez sem mérvadó, bár nem szokták így összehasonlítani a bunyókat és a bunyósokat, esetleg csak a kommentek között.

A Mike Tyson - Buster Douglas mérkőzés boksztörténelem. És mindannyian tudjuk, hogy a történelmet a győztesek írják.

Bronson