TDMG Store

tdmg_sun_rashguard.jpg

Facebook

Írj nekünk!

Utolsó kommentek

Hirdetés

TDMG Store

TD|BRAIN: Küzdelmi technikák és taktikák magasabb ellenfelek ellen

2015.11.09. 15:58 td_interim

10306.jpg

Így kovácsolhatsz a hátrányból előnyt.

venumxtdmgstorex770x363_2.png

Magasabb ellenfél ellen harcolni elég frusztráló lehet, ha nem vagyunk biztosak magunkban és abban, hogy semlegesíteni tudjuk a másik ütőtávbeli előnyét. Ugyanakkor egy magasabb ellenfél ellen küzdeni igazi,jó értelemben vett kihívást is jelent, ahol igazán próbára tehetjük a küzdelmi képességeinket. Természetesen orrba vágatni magunkat számunkra elérhetetlen és áthidalhatatlan ütőtávokból, miközben hiábavalóan erőlködünk visszaadni a kapott kölcsönt egyáltalán nem jó érzés, de szerencsére ennek a problémának a megoldása - mint minden más a sportban és azon kívül is - csak megfelelő felkészülés és gyakorlás kérdése. Először jöjjön a szokásos szájbarágós rész,aztán rátérünk a képi illusztrációkra.

Legyünk felkészülve arra, hogy el leszünk találva

Ez talán magától értetődőnek tűnhet így bármilyen küzdelmi szituációra értelmezve, de egy jóval magasabb ellenfél az átlagosnál többször találhat el bennünket folyamatos elsőkezekkel és egyenesrúgásokkal, és erre bizony fel kell készülnünk előre. Lássunk néhány módszert!

Könnyű sparring nagykesztyűben. A sparringpartneren 16 unciás nagykesztyű van, és egy meneten keresztül folyamatosan első kezekkel támad. Mi nem támadhatunk vissza ütésekkel, csak elmozoghatunk, blokkolhatjuk az ütéseit, lefoghatjuk és közel léphetünk hozzá. Végig kövessük a tekintetünkkel a partner ütéseit, ennek a gyakorlatnak ez a lényege! A fejmozgás gyakorlására külön fektessünk hangsúlyt.

A folytatásban egyes ütésekkel gyakoroljunk tovább hasonlóképpen, tehát a másik egyes ütésekkel (egyenesek, horgok, felütések) folyamatosan támad, mi pedig csak védekezünk. Engedjük beszorítani magunkat a ringsarokba, és gyakoroljuk, miképpen tudunk szabadulni onnan bekapott ütések nélkül.

Végül, ha már a kéztechnikák ellen komfortosabban tudunk védekezni, akkor elkezdhetjük hasonló elven az egyenes rúgások elleni védekezést, majd a kombinációkat. Érdemes ezekre időt fordítani egyébként is mindenkinek, de magasabb ellenfelek ellen ezeken a gyakorlatokon a túlélés is múlhat.

Találjuk meg az ellenfelünkhöz legjobban illő küzdőtávot

Tehát ne a saját küzdőtávunkat, mert az kábé azt jelentené, hogy sem belharc, sem külharc, hanem pontosan az ellenfél számára legideálisabb távolságban egerészünk. Abból hosszútávon túl sok jó nem sül ki. Alacsonyabb küzdőként el kell kerülnünk ezt mindenképpen, hiszen itt a legveszélyesebbek az ellenfelünk támadásai.

A lábmunka és az oldalmozgás fontossága

Jó lábmunkával és oldalmozgással gyorsan belharc távolságba kerülve üthetünk és elmozoghatunk, még a kontrák érkezése előtt. Alapállásváltásokkal, az ellenfelünk körül mozogva, gyors beugrásokkal teremhetünk magunknak olyan támadási lehetőségeket, ahonnan elmozogva nem kell túl sok válaszütést és rúgást felvennünk. A fejmozgás itt is kritikus jelentőségű, különben a támadás indításakor könnyedén belenézhetünk ütésbe vagy egy térdrúgásba.

Az előbb azt írtam, hogy elmozgáskor nem kell TÚL SOK válaszütést és rúgást felvenni, és nem véletlenül. Egy magasabb ellenfél ellen bizony szinte borítékolhatóan kapunk ütéseket és rúgásokat még a legkiválóbb lábmunka esetén is. Ezért is kell felkészülnünk ezeknek a fogadására sokkal hangsúlyosabban, mint egy normális magasságú ellenfél esetén.

Ugrasztások

Erről már volt szó az oldalon ugyebár. Kezdeményezzünk néhány színlelt támadást, hogy láthassuk, miképp reagál rá az ellenfelünk. Később, amikor már belemelegedtünk a küzdelembe és túl vagyunk pár ütésváltáson, akkor már egy valódi ugrasztás, amire kellő erővel válaszol az ellenfél, akár egyensúlyvesztési helyzetbe is hozhatja őt, ami számunkra a legjobb alkalom a támadásra.
Ez is egy olyan helyzet, amiben a kiváló lábmunka kirívóan fontos. Ha képesek vagyunk az ütőtávba való folyamatos ki-be mozgással, az ütéseket elkerülve hatásosan ugrasztani, akkor máris szignifikánsan emelkedtek a győzelmi esélyeink.

Klincs

Ha magasabb ellenfél ellen küzdünk, akkor bizony előbb-utóbb klincsben találhatjuk magunkat. Ez nem igazán tud előnyünkre válni alacsonyabb küzdőként, tehát vagy a klincsből való szabadulást vagy az aláfogást kell erőltetnünk ilyen helyzetben. Ha aláfogunk az ellenfél klincsének, akkor azzal lefoghatjuk, és nem fog tudni támadni. Mégis, a klincs elkerülése és az abból való mielőbbi szabadulás a legjobb megoldás.

Tanuljuk meg a hosszú támadások elleni kontrákat

A hosszú támadások ebben az esetben a mienknél jóval hosszabb ütőtávról indított ütéseket és rúgásokat jelentik. A két leggyakoribb a már fentebb említett első kezes egyenesek és egyenesrúgások. Ettől függetlenül számolnunk kell a hosszú hátsókezes ütésekre és köríves rúgásokra is. Jó ütő-rúgó párna gyakorlatokkal és természetesen páros gyakorlatokkal, kötött és szabad sparringokkal kiválóan fel lehet ezekre készülni.

Magas ellenfél ellen fontos, hogy folyamatosan szintet váltva támadjuk, és kontrázzuk a támadásait. Persze ritka az olyan magas ellenfél, akinek nem lehet elérni a fejét, mégis célszerűbb testre és combra irányzott támadásokkal előkészíteni mondjuk egy jobbcsapottat, amivel akár véget is vethetünk a mérkőzésnek.

Következetesen dolgozva testre és combra kellően lehúzhatjuk a magas ellenfelek védekezését. Kemény testütések és rúgások után, komolyan dolgozva az első combra, simán tudni fogjuk ugrasztani akár kéz, akár lábtechnikával, hogy védje a fejét, testét vagy akár megpróbálja elkapni a várt combrúgásunkat. És az a pillanat lesz a legalkalmasabb a fejre indított támadásaink számára. Fedor győzött így Pedro Rizzo ellen a legutóbbi meccsén.

Ez csak egy pár általánosnak mondható technika és taktika ismertetése volt, és még csak nem is teljeskörű. Igazából a legjobb, amit minden bunyós vagy edző tehet, hogy megnézi a jelen és a múlt legjobbjainak mérkőzéseit náluk magasabb, jól képzett ellenfelek ellen, és elemzi a győzelmeik miértjeit vagy akár a vereségeik okait is.

Személy szerint nem javasolnám Semmy Schilt vagy Hong Man Choi mérkőzéseit, mert azok már az extremitások kategóriába esnek, bár a koreai Choi-nál mérföldekkel képzettebb Schilt padlózása Sefo ellen, vagy a Feitosa elleni megingása tanulságos lehet.

Helyettük inkább nézzük meg "Iron"Mike Zambidis-t

Ez a görög harcos gyakorlatilag az egész pályafutását magasabb ellenfelek ellen küzdötte végig. Ez a tény, a ringben tanúsított agressziója, és az együtéses kiütéses győzelmek sorozata igazi közönségkedvenccé tették őt az évek alatt. A balhorga és a jobb hátsó kezes keresztütése volt a két legjobb befejezőtechnikája éppúgy, mint az igazi "Iron" Mike-nak. És Zambidis éppúgy, mint Tyson, az ellenfél első keze mellett belépve volt a leghatékonyabb, bár többet ütött jobbkézzel. Minden meccsén a jobbkezét, a jobbhorog - jobb térd kombinációkat, és a testre indított támadásait érdemes figyelnünk.

Mike Zambidis roppant látványosan ütötte ki például Norifumi "Kid" Yamamoto-t, de Yamamoto nem volt igazi állóbunyós, tehát nincs mit tanulnunk belőle.

Annál inkább az Albert Kraus elleni ugyanolyan és hasonlóan látványos K.O-ból:

Albert Kraus első kézzel indítva lépett előre, Zambidis ezt kontrázta meg egy jobbcsapottal keresztbeverve.

Az ütő-rúgó sportokban ilyen hatékonyan kezelni a magasság- és ütőtávbeli hátrányt valóban kivételes. Az ökölvívásban talán egyszerűbb, hiszen folyamatos rakkolással és elhajlásokkal könnyebb belharcba kerülni, de ugyanígy például muay thai-ban könnyen végezhetjük a padlón egy könyökütés vagy egy térdrúgás következtében, az MMA-ról már nem is beszélve. Ha már térdrúgás: Zambidis kiválóan alkalmazta az ugró térdrúgásokat a nála jóval magasabb ellenfelek ellen is. A jobbhorog a jobb térdrúgással kombinálva nem új dolog - többek között Errol Zimmermann is előszeretettel használja - de Zambidis ezeket a technikákat különleges hatékonysággal dobálja a meccsein.

Az erős jobbhorgával kényszeríti az ellenfelét arra, hogy magasan tartsa a védekezését, ez gyakorlatilag kiad két egymással párhuzamos alkart, amik között a térde gyönyörűen befér. Stanley Nandex is a jobbhorog ellen védekezett, nem az ugró térd ellen...

A második térdrúgás - a balos - a mérkőzés végét jelentette.

És ez a kombináció bizony működik fordítva is. Ha a jobb térddel ijesztünk, akkor az ellenfél jó eséllyel lekapja a bal kezét – persze, ha már kapott előtte pár találatot testre. Zambidis ebből a mozdulatból egy "superman-jobbhorgot" ütött, speciálisan rá jellemzően.

Azért írtam, hogy speciálisan rá jellemzően, mert volt már példa arra az egyetemes küzdősport-történelemben, hogy ez a kombináció szarul jött ki valakinek. Lyoto Machida volt az a valaki, aki pont így ugrott fejest Jon Jones guillotine-jába.

Mike Zambidis 16-szoros világbajnokként kivételes pályafutást tudhat a magáénak, rengeteg látványos mérkőzéssel. Mégis kiemelnék kettőt, amelyek egészen különlegesek voltak. Az első a Gurkan Ozkan elleni, Melbourne-be megrendezett mérkőzés.

Gurkan Ozkan nehézsúlyú ausztrál kickboksz bajnok volt. Sok nagy névvel megküzdött a Zambidis elleni mérkőzése előtt, még Mark Hunttal is. És soha nem kapott ki kiütéssel. A mérkőzés különleges szabályok szerint lett megrendezve. 12 x 3 perc, csakúgy, mint egy profi bajnoki ökölvívó mérkőzés. A meccs előtt a görög-török ellentét és Ozkan Zambidis edzője elleni győzelme megadta az alaphangulatot.

Végigment mind a tizenkét menet, és végül a tizenkettedikben Zambidis megcsinálta azt, ami még Mark Hunt-nak sem sikerült: kiütötte Gurkan Ozkan-t. Íme:

A teljes meccs fenn van a videómegosztókon. Aki teheti nézze meg. Érdemes.

A másik mérkőzése, ami talán az évtized legnagyobb bunyóját hozta, a Chahid Oulad El Hadj elleni derbi volt. Olyan verekedést rendeztek a ringben, ami tényleg csak tízévente egyszer történik meg. A Hearns-Hagler vagy a Hendo-Shogun mérkőzésekhez hasonlóan ők is magukból mindent kiadva küzdöttek a végsőkig.

Mike Schiavello, Ray Sefo és Mike Kogan volt a mérkőzés szakkomentátora. Őrült hangulatban üvöltötték végig a meccset. Végül hosszabbítás menet után Zambidis jutott tovább a K1 MAX év végi döntőjébe. Mint utólag kiderült, hiába, ott ugyanis találkozott Giorgio Petrosyan-nal, aki legyőzte és így kiejtette őt, később megnyerve az egész tornát és a világbajnoki címet.

Innen egész könnyű átkötni egy újabb kiváló bunyóshoz, ugyanis Petrosyan Yoshihiro Sato ellen vívta a döntőt, aki a K1 MAX mezőnyének Semmy Schiltje volt a maga 185 centiméteres magasságával.

Girgio Petrosyan nem számít alacsony bunyósnak a súlycsoportjában, mégis érdemes megnézni, miképpen oldotta meg Sato-t. Ráadásul Zambidissel ellentétben Petrosyan nem állandóan felfelé bunyózott, ezért még inkább elismerésre méltó a zsenije, főleg, mivel K1 tornáról beszélünk, és ott nem lehet csak egyetlen ellenfélre felkészülni, nem tudhatod, hogy kivel akadsz össze a döntőben. Íme, az ellépés-visszatámadás, amiről fentebb beszéltünk:

Itt Petrosyan Sato első kezének zavarásával és a kontrahorgával kényszeríti a japánt oldallépésre, háttal a köteleknek:

A meccs előrehaladtával az örmény egyre könnyebben forgott le Sato-ról és fogott szögeket ellene. Van itt minden, tempóegyenes, kézcsapda, elsőkezes horog lefordulásból:

Giorgio Petrosyan korunk legkiválóbb állóharcosa, stílustól, súlycsoporttól és szakágtól függetlenül. Jelen írásban csak a magasabb ellenfelek elleni lehetséges technikákat és taktikákat tárgyaltuk, ezzel kapcsolatban került ő szóba. Viszont itt eleget kell tennem egy ígéretemnek, ami Petrosyan-nal kapcsolatos. Pontosabban szólva az Andy Ristie elleni K.O. vereségéről van szó.

Röviden: Andy Ristie láthatóan meglepte Petrosyan-t a folyamatos alapállásváltásaival és a szokatlan szögekből való támadásaival. Ristie a védekezésre nem is nagyon pazarolta az energiáját, a támadásokra annál inkább, és folyamatosan erőltette az ütésváltásokat. Csak a kiütés előtti pillanatokban kétszer (!) váltott alapállást, és mire a mindig precíz Doktor reagálni tudott volna, a pillanatnyi zavarodottságot egy furcsa egyenes-felütés keverék ütéssel használta ki, így fejezve be a mérkőzést.

Talán így választ adtam arra, hogy szerintem miért nem "lucky punch" eredménye volt Ristie győzelme Petrosyan ellen.

Visszatérve az eredeti témánkhoz, remélem, hogy tudtunk hasznos ötletekkel szolgálni mindenkinek. Ha az ember versenyez, akkor előbb-utóbb szembe fog kerülni valakivel, aki magasabb nála - hacsak nem épp a kedves olvasó az, aki a kategóriája legmagasabb bunyósa. Sebaj, mert akkor ő pedig most megtudhatta, hogy mire számítson alacsony ellenfelek ellen készülve.

A képanyagért köszönettel tartozunk a guglinak. :)

írta: Bronson

 

A bejegyzés trackback címe:

http://totaldamage.blog.hu/api/trackback/id/tr268064090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Asidotus 2016.11.13. 23:31:48

Néha elmélkedek arról, hogy miért súlycsoportok vannak, és miért nem magassági csoportok.
Bizonyos keretek közt mindenki meg tudja választani a testsúlyát, míg a magasságát,karhosszát, stb, meg nem.
És, hát látni többször is, hogy a harcosok is váltogatják a súlycsoportot, lépkednek egyre nehezebb felé